Akkordmenetek

Az akkordmenetek triádok vagy hetedik akkordok sorozatai, amelyeket egymás után játsszák le. Egy rövid szakasz ismételten használható egy dalban, míg a hosszabb zeneművek több szakaszból állhatnak, amelyeket különböző szakaszokhoz használnak, például a vershez, az előkórushoz és a refrénhez. Egyes dalok összetett akkordmenetet tartalmazhatnak, amely a darab során folyamatosan fejlődik. A használt triádok száma a lejátszott zene stílusától függően változhat. Például a funk kompozíciók többször is használhatják ugyanazt a hetedik akkordot, míg más műfajok több akkordot is tartalmazhatnak.

Hogyan készítsünk akkordmeneteket?

A tapasztalt zenei producerek gyakran alkalmaznak kromatikákat, eltéréseket és modulációkat, hogy összetett akkordmeneteket építsenek fel, amelyek textúrát, dinamizmust és drámaiságot kölcsönöznek a dalnak. Ez azonban nem lehet könnyű a kezdőknek. A díszes akkordmenetek régimódinak tűnhetnek a modern hallgatók számára, a kezdő zeneszerzők pedig összezavarodhatnak, és a végén valami érthetetlent alkotnak. A kezdéshez a legjobb, ha betart néhány alapvető szabályt.

Dolgozzon ugyanabban a kulcsban . Például az Am, Bdim (ami elhagyható), C, Dm, Em (gyakran E-vel helyettesítve), F és G akkordok az a-moll skála részét képezik. Ezen akkordok bármelyikének kiválasztása biztonságos megoldás. Azonban minden tonalitásnak megvan a maga egyedi akkordkészlete.

Célozza meg a tonikot . Akkordmenetek létrehozásakor ajánlatos a tónusos triáddal kezdeni vagy befejezni, amely a megfelelő billentyű első lépés akkordja. Például, ha a-moll hangnemben komponálunk, a tónusos triád az Am. Ez a teljesség és a stabilitás érzését kölcsönzi a fejlődésnek, és ezt játék közben is észreveszi.

Ragaszkodj az alap akkordokhoz . Egy egyszerű, de hatékony akkordfolyamat létrehozásához használhatja a skála első, negyedik és ötödik lépését, amelyeket tónusos, szubdomináns és domináns akkordoknak is neveznek. A la-moll hangnemben ezek az akkordok az Am, Dm és Em (E). Ez egy népszerű akkordmenet, amely lehetővé teszi a természetes és koherens harmonikus fejlődést.

Adjon hozzá további lépéseket, és figyeljen . Ha már jól felfogta a toniktól a szubdomináns és domináns felé haladást, kísérletezhet úgy, hogy az egyik lépést lecseréli egy harmadik, hatodik vagy hetedik lépésre. Alternatív megoldásként hozzáadhat új akkordokat az alap megváltoztatása nélkül. A kulcs az, hogy figyelmesen hallgasd meg, hogy kellemesen hangzik-e. Ha élvezi a hangját, akkor tartsa meg a kompozíciójában.

Használjon kész mintákat . Számos érdekes akkordmenet létezik, amelyeket már felhasználtak mind a populáris, mind a klasszikus zenében. Nem számít plágiumnak, ha valamelyiket alapként használjuk fel. Később megvizsgálunk néhány példát ezekre a kombinációkra.

Tanuld meg a Chord Generator használatát az Amped Studio-ban, és kísérletezz saját dallam létrehozásával a program online platformján.

Milyen jelölést használnak a harmonikus progressziókhoz?

Vegyünk egy olyan forgatókönyvet, amikor harmonizáltunk egy dalt, de még nem találtuk meg az optimális hangot és hangmagasságot, amely minden hangszeres és énekes számára kényelmes lenne. Vegyünk egy egyszerű akkordmenetet, például Am-F-Dm-E. Ha két lépést eltolunk, Cm-Ab-Fm-G-t kapunk, egy újabb lépéssel pedig Dm-Bb-Gm-A-t kapunk. Az akkordok neve változhat, de az általános hangzás és a kapcsolatok változatlanok maradnak; csak a kulcs változik. Ezért a zenészek lépésről lépésre elkezdték római számokkal jelölni az akkordmeneteket. Például a mi harmóniánk „i-VI-iv-V”-ként jelenik meg, ahol a moll akkordokat kisbetűk, a dúr akkordokat pedig nagybetűk jelölik.

Mostantól bármely billentyű akkordja hét római számra redukálható, míg egyes zenészek arab számokat használnak. Például általában így jelölik a jazz gitár akkordmeneteit. Az elsődleges lépések az I (tonikus), IV (szubdomináns) és V (domináns), bár más lépéseket is gyakran alkalmaznak a zenében. Ily módon az egyes billentyűk akkordösszetétele lépésekben fejeződik ki.

Mi az a diatonikus és kromatikus?

A diatonikus skálára utal, ahol minden hang tökéletes kvintbe (növekvő) vagy tökéletes negyedbe (csökkenő) van elrendezve. Más szóval, ez a közös dúr vagy moll skála, amely hét lépésből áll. Minden lépésből egy triád építhető. Egyes hármashangzatok azonban bizonyos hangok hiánya miatt nem képezhetők diatonikus hangon belül. Például az a-moll hangnemben az A-hangra nem építhető moll hármashang, mert az a-moll diatonikus hangjában nincs C-szísz. A diatonikus sorozaton belüli munka segít elkerülni a disszonanciát és a páratlan akkordmeneteket. A dúr és moll billentyűk és más „természetes” módok, mint például a fríg és a lokrius, a diatonikus skálák példái.

Másrészt a kromatikus skála 12 hangból áll, félhangokba rendezve. Két szomszédos hang egy „kis másodperces” intervallumot alkot. A kromatikus skála bármilyen dallamot, hangközt és akkordmenetet lehetővé tesz, mivel nincsenek korlátozások. A kromatikán alapuló zeneműveknek azonban lehet sajátos hangzásuk. A zeneszerzők disszonáns hangközöket és egyedi harmonikus kombinációkat használhatnak eredeti és gyönyörű zene létrehozásához. A kromatikák, mint például a kiterjesztett triász C-ben (Caug) vagy egy moll dúr hetedik akkord a C-ben (C7), olyan hangok, amelyek nem részei az a-moll hangjának, de hozzáadhatók egy adott hang vagy érzés létrehozásához.

Akkordmenet a zeneelméletben

A következő részben a gyakorlatban hasznosítható akkordmeneteket fogjuk feltárni. A kromatika bonyolultságának elkerülése érdekében a diatonikus skála hét lépéséből származó triádok kombinációira összpontosítunk. Amint korábban említettük, az akkordok száma egy menetben változhat, és a legegyszerűbb lehetőség a kéthármas akkordmenet.

Ez a szerkezet külön színt kölcsönöz a dalnak, és az előre-hátra mozgás jól látható. Bár a progresszió hossza változhat, továbbra is kötődünk ehhez a pályához. Az egyes akkordok időtartama állítható, egy egész ütemtől a fél versszakig, vagy akár minden negyedhangig lerövidíthető. Akár dúr, akár moll akkordmenetet készítünk, többféle mintát alkalmazhatunk.

• I – V (például Am – E vagy C – G)
• I – IV (am – Dm vagy C – F)
• I – VII (II) (am – G vagy C – Dm)
• I – III (am – C vagy C – E)
• I – VI (am – F vagy C – Am)

Mint látható, a tónusos triád minden akkordpárban jelen van. Az első lépés nélkül bármely zenemű elveszítené alapját, vagy egy másik hang lesz az első lépés. Ettől függetlenül mindig van vonzalom a tonik iránt. Auditív észlelésünk megköveteli.

Nézzünk azonban egy példát, ahol a tonik kizárható az akkordmenetből. Játssz el egy IV-V-IV-V-IV-V-IV-V verstételt (vagy bármely más, I nélküli szakaszt). Ezután kezdje a refrént a tonikkal. Ez harmonikus menetet hoz létre: a vers instabil lépések között váltakozik, míg a kórus tonikus kivezetést talál.

Az is jól működhet, ha egy akkordspóroló verset (például két lépést váltanak) egy gazdagabb refrénnel vagy előkórussal. Például játsszon egy i-VI-i-VI-i-VI-i-VI (Am-F) verssort, a kórusban pedig játsszon i-VI-III-V (Am-FCE). A kísérletezés kulcsfontosságú, hiszen már az egyszerű mozdulatok is egyedülálló eredményekhez vezethetnek.

Három akkord minta

Növeljük a harmónia összetettségét egy másik elem hozzáadásával. A hagyományos akkordmozgás három pontból áll: a tonikból, a szubdominánsból és a dominánsból. Ezeket a folyamatokat világszerte széles körben használják különféle zenei műfajokban. Ez azonban nem illik a ritmushoz négy számra, így a három lépés egyike megismétlődik vagy meghosszabbodik. Ennek több variációja is van.

• I-IV-V-V
• I – IV – IV – V
• I-I-IV-V
• I-IV-I-V
• I-V-IV-V

Mi van, ha a másodlagos akkordok egyikét vesszük figyelembe? Ezt a technikát gyakran használják a zeneszerzők. Ezenkívül a többi akkord is ugyanazt a célt szolgálhatja, mint az elsődleges akkord: II mint a szubdomináns, a III mint a tonika vagy a domináns, a VI mint a tonika vagy a szubdomináns, és a VII mint a domináns. Ezek az akkordok ugyanazt a gravitációs húzást fejtik ki a tonik felé, mint a szubdomináns és a domináns, és hasonló jellegűek. Ha az elsődleges triádokat ezekkel az akkordokkal helyettesítjük, vagy hozzáadjuk őket egy alap akkordmenethez, még több lehetőséget teremthetünk.

• I-II-V-V
• I-II-II-V
• I-II-II-V
• I-II-I-V
• I-V-II-V
• I-II-IV-V
• I-II-IV-V
• I – III – IV – V
• I – III – VI – IV
• I – IV – VI – V
• stb

12 ütemű akkordmenet

Lényegében ez az I – IV – V ugyanaz a három akkord menete, de 12 ütemre bővítve. Az első 4 ütemet a tonikkal játsszák le, majd 2 ütemet a szubdominánssal, visszatérve a tonikhoz további 2 ütemre, ezt követi 2 ütem a domináns és 2 ütem a tonik. A folyamat eleje és vége módosítható, például lejátszhatja a domináns akkordot az utolsó ütemben, mint átmenetet a következő mintára, és előtte hozzáadhat egy szubdominánst. A teljes szerkezet TT(S)-TTSSTTDD(S)-TT(D) lesz.

Ez az akkordmenet széles körben elismert a gitárzenében, és gyakran használják blues-kompozíciókban. Kíséretként is használják improvizációhoz, ahol az egyik gitáros akkordokat játszik, míg a másik egy jam szólót ad elő. A kísérő zenész állítja be a jellegzetes shuffle ritmust, ami egy triplett lüktetés, második ütem nélkül. Ahhoz, hogy a blues akkordmenetet egyetlen gitáron lejátszhassuk, fenn kell tartani a blues ritmust és a játékintervallumokat, a power akkordokat, valamint a hármashangzatok helyett hetedik és hatodik akkordokat kell használni. Szóló betéteket is kell közé tenni. Ha zongorán játsszák, a menetsor felosztható egy basszusharmónia szólamra a bal kéz számára és egy szóló szólamra a jobb kéz számára.

Az 1950-es évek előrehaladása

Az „1950-es évek progressziójaként” ismert akkordmenetet különösen kedvelték az 1950-es években, ahogy a neve is sugallja. Ugyanabból az I – IV – V tételből áll, dúrban, de egy hatodakkord hozzáadásával a korszakhoz kötődő sajátos hangzást eredményez. Egyes esetekben a szubdomináns akkordot a második skálafokozat váltotta fel, ami ennek a progressziónak két változatát eredményezte.

• I – VI – IV – V (például C – Am – F – G)
• I – VI – II – V (C – Am – Dm – G)

Ez az akkordmenet már jó ideje létezik, és még a korai klasszikus zenében is használták. Az 1930-as években azonban népszerűvé vált, amikor több slágerben is felhasználták, és az akkori vokális zenéhez kapcsolták. Népszerűsége az 1950-es években érte el csúcspontját, sőt a doo-wop néven ismert egész műfaj alapja lett.

A doo-wop progresszióban, ahogyan szokták nevezni, énekesek adják elő a fő dallamrészt dalszöveggel, a kíséretben pedig „doo-wop” szótagokkal harmonizálnak, ami a műfaj nevét adta. Egy teljes zenekar általában négy énekesből áll, de felléptek dob, szaxofon, zongora, gitár és nagybőgő is. Műszerezettségtől függetlenül a progresszió mindig az I – VI – IV (II) – V utat követi.

Körkörös akkordmenetek

Amint azt felfedeztük, a diatonikus rendszer összes fokozata felfelé kvintekben vagy lefelé negyedekben épül fel. Ezt az elrendezést negyedek és ötödök köreként ábrázolhatjuk. A triádok körkörös progressziója erre a mozgásra támaszkodik kvintekben és negyedekben. Általában a legésszerűbbnek, legerősebbnek és harmonikusabbnak tartják. A kulcs hat triádból áll (például F, C, G, Dm, Am, Em), amelyek az általunk már ismert körön helyezkedhetnek el.

Ötödik kör

Az egyik legerősebb és legharmonikusabb akkordmenet az I – IV – VII – III – VI – II – V – I szekvencia, más néven „arany szekvencia”. Lejátszás közben gyönyörű hangzást produkál, ami kellemes a fülnek. Például, ha C-dúrban játsszák, az akkordok a következők lennének: C – F – Bdim – Em – Am – Dm – G – C. Érdemes megjegyezni, hogy más folyamatok is összeállíthatók úgy, hogy egy másik lépésből indulunk ki, és egy másik területet választunk ki. a kör, vagy az alkatrészek felcserélése.

Gamma harmonizáció

Tehát a természetes (diatonikus) skála 7 lépésből áll, míg a kromatikus skála 12 lépésből áll. Elméletileg minden hangból 4 triádot építhetünk, olyan terceket használva, amelyek vagy nagyok (4 félhang) vagy kicsik (3 félhang). Így létrehozhatunk dúr (4+3), moll (3+4), kicsinyített (3+3) és kiterjesztett (4+4) akkordokat.

A természetes (diatonikus) skálán belül azonban csak korlátozott számú triádot építhetünk minden lépésre. Például a C-dúr hangnemben csak az első fokon tudunk C-dúr akkordot építeni. Ha megkísérelnénk felépíteni egy d-moll akkordot, akkor egy Esz hangot kapnánk, ami nincs a C-dúr hangjában.

Ennek eredményeként egy billentyűn belül korlátozott akkordkészletünk marad. Dúr hangnemben építhetünk dúr akkordot az I. fokozatra, moll akkordot a II-re és III-ra, dúr akkordokat a IV-re és V-re, egy moll akkordot a VI-ra és egy kicsinyített akkordot a VII-re. Minden más a skálán kívüli jegyzeteket eredményezne, bár ezek továbbra is óvatosan használhatók.

A hét akkord egy kulcson belüli használatát diatonikus harmonizációnak nevezik. A készlet bármelyik triádjával gyönyörű akkordmenetet hozhat létre. Egyes dalok még ezeknek az akkordoknak a felfelé (I – II – III – IV – V – VI – VII) vagy lefelé (VII – VI – V – IV – III – II – I) vagy részenkénti mozgatásával is készülnek.

Kisebb és modális fejlődés

A korábban tárgyalt akkordmenetek a moll hangnemekre is érvényesek, beleértve a növekvő és csökkenő mozgásokat is. A moll billentyűk hangösszetétele megegyezik a nagy billentyűkkel, csak a sorrend fordított. A moll hangnemekben az I akkord egy moll hármas, a II akkord egy kicsinyített hármas, a III akkord egy dúr hármas, a IV és V akkord pedig moll triász, míg a VI és VII akkord dúr hármas.

Ha egy dúr hangnemben, például C-dúr hangnemben vagyunk, és a hatodik lépésre állunk, ami az a-moll, és azt kezdjük tónusként vagy gyökérhangként felfogni, akkor áttértünk a párhuzamos moll hangnemre. Ugyanez a megközelítés alkalmazható a dúr billentyû bármely más lépésére, ami különbözõ moll billentyûket eredményez. Például a dór mód a II. lépésből épül fel, a fríg mód a III. lépésből, a líd mód a IV. lépésből, a mixolidi mód az V. lépésből, a Lipari mód a VI lépés, a Locrian mód pedig a VII lépésből épül fel.

Bár nem teljesen pontos ezeket a módokat a dúr (ión) mód módosításainak tekinteni, ugyanazok a hangszekvenciák, mint a dúr és a moll billentyűk, csak kisebb gyakorisággal. A zeneszerzők gyakran külön hangokat vagy akkordokat építenek be ezekből a módokból, hogy különleges színeket adhassanak zenedarabjaikhoz. Általában véve ez egy hatalmas és lenyűgöző téma, amelyet az ember önállóan is felfedezhet, ha érdekli.

Mi az akkordmenetek gyakorlati alkalmazása a zeneszerzésben?

Nincs egy meghatározott módszer a zeneszerzéshez, de többféle megközelítés közül választhat. Kezdheti a szöveggel, egy ritmikus mintával, egy fülbemászó horoggal vagy egy zenei ötlettel. A hagyományos megközelítés az énekdallam harmóniájának megteremtése az akkordmenetek dallamhoz való illesztésével. Fontos, hogy a dallam és a harmonikus vonalak ne ütközzenek.

Alternatív megoldásként építhet dallamot egy akkordmenet köré, mivel a harmónia dallamirányokat javasolhat.
Ehhez kezdheti triádok kombinációjával, és improvizálhat úgy, hogy áténekelte a felvételt, vagy frázisokat hozhat létre a hangjegyekből a harmonikus textúrában. Akkordfolyamat létrehozásához használhat bármilyen akkordot a billentyűből, és addig cserélheti őket, amíg meg nem találja a kívánt kombinációkat. Mindig hagyatkozzon a tonikra a félreértések elkerülése érdekében.

Megpróbálhat kísérletezni az ebben a cikkben javasolt folyamatokkal, vagy elemezhet népszerű dalokat, hogy tanuljon más zenészek harmóniáiból. Zenéje egyedivé tételéhez adjon hozzá olyan elemeket, mint a fülbemászó horgok, gyönyörű dallamok, hűvös ritmusok, szokatlan kompozíciós szerkezetek és hangszerhangok. Ha hiányzik az ihlet, próbáljon ki egy akkordsor-generátort, de ne hagyja, hogy az eszközök akadályozzák kreativitását.