Kiegyenlítés

Az Equalizer fontos téma a zenei producerek számára. Ez egy alapvető és nehéz folyamat, ezért a kezdők gyakran a zene keverésével töltik idejük nagy részét. Fontos, hogy világosan megértsük egy ilyen nagy téma alapjait. A hangkiegyenlítés egy hatékony eszköz, és ha nem ismeri eléggé, könnyen többet árthat, mint hasznot.

Jó kiindulópont annak eldöntéséhez, hogy mikor használjunk hangszínszabályzót egy mixben, ha kikapcsoljuk. Próbálja kiegyenlíteni a hangszerek közötti szinteket a faderek segítségével. Ezt követően, ha gondja van azzal, amit hallani szeretne, ideje gondolkodni a hangkiegyenlítésen.

Ez az eszköz megoldja a frekvencia maszkolási problémákat. Ez az a „felhősség”, amely akkor jelentkezik, amikor az átfedő frekvenciájú hangszerek egymásnak ütköznek, ami megnehezíti az egyidejű hangok tisztán hallását. Például, ha nehezen hallod a dobot egy basszusgitár fölött, akkor ez az equalizer feladata.

Ebben a cikkben mindent bemutatunk, amit tudnia kell ahhoz, hogy profi módon kezdje el használni a hangszínszabályzót – a semmiből.

Equalizer opciók

A hangkiegyenlítési opciók olyan szűrők beállítására szolgálnak, amelyek növelik vagy csökkentik az audiojel frekvenciáját. Az általános lehetőségek a következők:

1. Frekvencia – kiválasztja a növelni vagy csökkenteni kívánt értéket;
2. Q – (a központi frekvencia osztva a sávszélességgel) szabályozza a sávszélességet – milyen széles vagy keskeny lesz az erősítés vagy vágás. Más szavakkal, meghatározhatja azt a tartományt, amelyet a hangkiegyenlítés befolyásol. A magasabb Q-értékek szűkebb sávszélességet biztosítanak, míg az alacsonyabb Q-értékek szélesebb tartomány növelését vagy levágását teszik lehetővé;
3. Erősítés – meghatározza, hogy a kiválasztott frekvenciákat mennyivel csökkenti vagy emeli;
4. Típus – lehetővé teszi a szűrő alakjának kiválasztását a kiválasztott frekvenciasávhoz;
5. Meredekség – Beállítja a szűrő meredekségét magas vagy alacsony frekvenciákhoz.

Kiegyenlítési alapelvek

A zenei hangkiegyenlítés bizonyos frekvenciák szintjének vagy amplitúdójának beállítását jelenti, hogy tiszta és kiegyensúlyozott keveréket hozzon létre.

Ha még mélyebbre ásunk, akkor a zene különböző frekvencián vibráló hanghullámok kombinációja. Bármely hang leírható a frekvenciájával. Ez határozza meg a hang hangmagasságát. A 440 Hz-en rezgő frekvencia a modern zene „la” hangja.

Természetesen a hangkiegyenlítés a zenében sokkal bonyolultabb, mint a tiszta szinuszos hangok. Ha megnyomja a nyitott A húrt a gitáron, és átfuttatja az eredményt egy frekvenciaelemzőn, akkor többet fog látni, mint egy vékony ceruzát, amely egy adott frekvencián pulzál. Nagyon sokat fog látni belőlük.

Ez számos tényezőnek köszönhető. Az egyes hangszerek kialakítása hozzájárul a sajátos harmonikus tartalmához. Ugyanakkor, ha az egyik gitáron lejátszunk egy hangot, annak hangszíne nem lesz ugyanolyan, mint a másiké. De mi történik, ha egy frekvenciaelemzőn keresztül futtatjuk a zenét?

Sok frekvenciát látunk, és mindegyik egyszerre történik! És most egyszerűen áttérhetünk arra, hogy mi az audiokiegyenlítés. Olyan, mint a telefon hangerőszabályzója – gombok, amelyek hangosabbá vagy halkabbá teszik a zenét. Az equalizer lényegében az egyes frekvenciák szintszabályozása. Lehetővé teszi, hogy egy kiválasztott frekvenciacsoportra fókuszáljon, így meghatározhatja, hogyan befolyásolja az adott csoportot. Felvehet sok frekvenciát, és növelheti őket („boost”), vagy kiválaszthat néhányat, és csökkentheti („cut”).

Hangszínek és frekvenciák

Képzeljen el egy kürtöt és egy elektromos gitárt, amelyek ugyanazt az „la” hangot játsszák = 440 Hz.

Mitől más a hangzásuk? Mindkét hangszer ugyanazzal az alapfrekvenciával játszik hangot, de mindegyiknek megvan a maga egyedi hangszíne. Egy hang hangszíne sok információt ad agyunknak arról, hogy mit képvisel a való világban.

Az egyedi, felismerhető hangszínek minden összetett hang jellemzője. A hangkiegyenlítésben minden összetett hang egyszerű szinuszos hullámkomponensekre bontható. Ezeket a fő összetevőket részlegeseknek nevezzük.

Ha a részek a mögöttes egész arányhoz kapcsolódnak (pl. 2:1, 3:1, 4:1 stb.), akkor harmonikusak. Ha nem, akkor inharmonikusak.

Egy nagyon harmonikus hangzás, mint például a meghajolt cselló húrja, gazdag egyenletesen összefüggő részekben, míg egy nagyon inharmonikus hang, mint például a cintányér dübörgése, csak egymáshoz nem kapcsolódó részekből áll.

A hangkiegyenlítés típusai

Polcok kiegyenlítője

A polcok kiegyenlítője egy bizonyos pont felett vagy alatt minden frekvenciát érint. Magasnál minden, ami a célfrekvencia felett van, le van vágva, alacsonynál pedig minden, ami a célfrekvencia alatt van.

A polcos hangszínszabályzót főleg a legmagasabb vagy legalacsonyabb frekvenciákhoz használják.

Grafikus hangszínszabályzó

A grafikus hangszínszabályzó ismerős lehet a régi iskolai sztereókból vagy erősítőkből. A frekvenciák szélesebb kategóriákba vannak csoportosítva, és mindegyik kategóriát levághatja vagy fokozhatja a hang formálásához. Ez a fajta hangkiegyenlítés a nevét a különböző pontokon beállított összes csúszka által alkotott grafikus megjelenésről kapta.

A grafikus hangszínszabályzó előnye, hogy gyorsan és egyszerűen eltávolítja a nem kívánt frekvenciákat a sávról. Azonban hiányzik belőlük a pontosság. Nem valószínű, hogy ezt a típust otthoni hangstúdióban fogja használni, mivel valószínűleg hozzá fog férni egy parametrikus hangszínszabályzóhoz a DAW-ban, amely sokkal több funkciót biztosít.

Paraméteres hangszínszabályzó

A paraméteres hangszínszabályzó az a hangkiegyenlítési típus, amelyet otthoni hangmérnökként valószínűleg a leggyakrabban használ. A parametric név onnan származik, hogy számos különböző paramétert nagyon pontosan meg tud majd változtatni. Ezek az erősítés (boost vagy cut) és a középfrekvencia.

De lehetőség van a harmadik érték szabályozására is, ami a sávszélesség vagy a „Q” érték. Ez a paraméter szabályozza a vágás vagy erősítés által érintett frekvenciatartományt. Tehát a hang hangkiegyenlítésénél a szélesebb sávszélesség nagyobb, a szűkebb sávszélesség pedig egy kisebb tartományt érint.

Equalizer magas és alacsony frekvenciák

A magas és alacsony frekvenciájú szűrők abban különböznek a polcos szűrőktől, hogy bizonyos frekvenciákat csak kiiktatnak, nem emelnek fel.

A magas frekvenciák szűrőjének hangkiegyenlítése átengedi a magas frekvenciákat, és ezáltal csökkenti a mélyeket, míg az alacsony frekvenciák aluláteresztő szűrője átengedi a mélyeket, levágva a magasakat.

Sáv hangszínszabályzó

A sávkiegyenlítő a középső frekvenciákat érinti, nem a magasokat vagy a mélyeket.

Ezt a fajta hangkiegyenlítést leggyakrabban élő előadásokban használják. Ez különösen hasznos az ezeken a középső frekvenciákon fellépő visszacsatolási hatás kiküszöbölésére.

Szűrőtípusok

A hangkiegyenlítés lényegében egy szűrő speciális alkalmazása. A hangszínszabályzó által használt szűrő minősége nagymértékben függ a hangzásától és a használatának legjobb módjától.

Paraméteres, csengő- és csúcsszűrők

A paraméteres hangszínszabályzó, a csengő vagy a csúcs, a hangkiegyenlítés gyakori típusa, amely rendkívül sokoldalú. Használható nagyon kis frekvenciatartomány pontos meghatározására és vágására/kiemelésére, vagy szélesebb körben is használható a tónuskarakter beállítására. Általában a tartomány közepén használják. Harang alakú formájában különbözik a többi hangkiegyenlítési típustól.

Amikor bizonyos frekvenciák hangosabbá vagy halkabbá tételéről beszélünk – amikor azt mondjuk, hogy „levágjuk” vagy „növeljük” –, akkor az amplitúdóról beszélünk.

A hangosabbá vagy halkabbá tehető frekvenciák számát a Q paraméter vagy a „Quality Factor” határozza meg. A Q pont határozza meg a „harang alakját”, vagy azt, hogy milyen széles lesz a középfrekvencia körüli terület. A szűrő több frekvenciát képes rögzíteni alacsony vagy „széles” beállítások mellett.

Magas vagy „keskeny” hangszínszabályzó beállításainál sokkal specifikusabb, miközben kevesebb frekvenciát rögzít.

Magas és alacsony frekvenciájú szűrők

A magas és alacsony frekvenciájú szűrők kiválóan alkalmasak olyan teljes frekvenciasávok kivágására, amelyeket biztosan nem szeretne a számokban, különösen harmonikus, dallamos vagy egyéb aritmikus felvételeknél.

Ezek a hangkiegyenlítési beállítások gyakran olyan meredekség-szabályozókkal rendelkeznek, amelyek hasonlóak lehetnek a parametrikus hangszínszabályzók Q vezérlőihez. A lejtés határozza meg, hogy a szűrő milyen meredeken vagy fokozatosan vágja le az összes idegen hangot.

A magas frekvenciájú szűrők minden frekvenciát levágnak a kiválasztott vágási pont alatt. Gyakran használják nagyon alacsony, 60 Hz alatti zaj elnyomására.

Ezzel szemben az alacsony frekvenciájú szűrők a vágási pont feletti összes frekvenciát levágják. Ezt a szűrőt gyakran használják a nagyon magas, 18 kHz feletti sziszegő zajok elnyomására. Használja óvatosan, nehogy túl sokat vágjon.

Magas polcos és alacsony polcos szűrők

A polcszűrők kiválóan alkalmasak az alacsony frekvenciák növelésére, vagy szükség esetén a magas frekvenciájú csillogásra.

A Low Shelf funkciót általában az alacsony-közepes és az alacsony hallható spektrumú hangkiegyenlítésben használják, hogy csökkentsék a mikrofonállványok és más alacsony frekvenciájú források, köztük az ütőhangszerek által okozott zúgást.

Ezzel szemben a High Shelf szűrő növeli vagy csökkenti a magas frekvenciákat. Hatékonyan használható a műsorszámok élénkítésére 3 vagy 4 dB pozitív erősítéssel és 10 kHz-es vagy magasabb vágási frekvenciával (legyen óvatos, mert ez a beállítás növelheti a sáv általános zaját).

Frekvenciák összeadása és kivonása

A hangkiegyenlítés első szabálya: minél kevesebb, annál több. Az extrém hangszíneltolódások negatív hatással lehetnek a hangzásra.

A hangszínszabályzó használatának legjobb módja, ha a lehető legkevesebbet használjuk. Ezt szem előtt tartva, az equalizereknek két fő megközelítése van.

• Adalék: Növelje a frekvenciákat a kívánt eredmény elérése érdekében.
• Kivonó: Levágja a nem kívánt frekvenciákat.

Sok vita folyik arról, hogy mi a jobb, az egyik vagy a másik. De ha az a cél, hogy a lehető legkevesebb audio EQ-t használjon, egyszerűen kiválaszthatja azt a megközelítést, amelyik a legközvetlenebb út a célhoz.

A hangkiegyenlítés alapjai

Korrekciós kiegyenlítés: frekvenciák csillapítása hangszínszabályzóval

Az ilyen típusú hangkiegyenlítés kijavít néhány bosszantó tökéletlenséget, például zajt, visszhangot stb. Ehhez le kell vágni a tartomány frekvenciáit, hogy elrejtse vagy teljesen megszabaduljon a jeltorzítástól. Ezenkívül a kivágást gyakran használják más hangok jelének fokozására, ami csökkenti az új problémák valószínűségét az erősítés során.

Meghallgathatja a hangszeres részeket, miközben kiértékeli a hangjukat, hogy meghatározza a levágandó frekvenciákat. Vagyis hallás segítségével meghatározhatja a szükségtelen elemeket, és megtudhatja, mely töredékeket kell feldolgozni. A kiegyenlítők gyakran rendelkeznek olyan elemzővel, amely önállóan képes meghatározni a további feldolgozást igénylő helyeket.

A hangkiegyenlítés során a hangproblémák azonosításához és a levágandó tartományok megtalálásához használja az erősítés növelését, valamint a Q vezérlővel teljesen szűkítse a görbe szélességét. Ezután mozgathatja a pontot a spektrum skálán. Ezekkel a manipulációkkal könnyen megtalálhatja a problémás frekvenciákat. Ebben az esetben a jelzést azokon a helyeken kell kijavítani, ahol a talált hibák a legjobban hallhatók. A jelcsillapítás mértéke attól függ, hogy milyen hangot szeretne elérni.

Formatív hangkiegyenlítés: EQ Boost

A jel korrigálása után meg kell győződnie arról, hogy a hangszerek és a mix általános frekvenciája elegendő. Ha bizonyos frekvenciák hiányát észlelték, használhatja a formáló hangkiegyenlítést, amely felerősíti a jelet. A lendítés során a görbéknek szélesnek, de simáknak kell lenniük, hogy növeljék a tartományt és erősebbek legyenek.

A probléma az, hogy senki sem tud univerzális képletet megnevezni arra vonatkozóan, hogy mennyivel kell növelni a frekvenciákat. Ha túlzásba viszi, például egy hordóban, akkor megsüketül, és zajt kezd. Az erősítés hiánya azonban tönkreteheti a rúgást azzal, hogy megfosztja a fényességét.

Ha 150-350 Hz-en belül növeli a hangkiegyenlítést, akkor a jel melegebb és telítettebb lesz, de csak akkor, ha a boost mértékével tippel, mert a túl nagy erősítés „felhős” jelhez vezethet, és a hang nem lesz. kellemetlen hallgatni.

Hogyan használjuk az equalizert

Miközben kevered, valószínűleg hangszínszabályzót fogsz használni a munkamenet minden egyes számánál.

Azonban egy ilyen fontos eszköz birtokában szilárd alapot kell biztosítani a használatához. Annak ismerete, hogy a hangkiegyenlítés hogyan befolyásolja a hangok hangszínét, kulcsfontosságú a mix vagy master felvétel megfelelő beállításához. Most, ha megvan az alap, térjen vissza a DAW-hoz, és hozza létre a tökéletes hangzást.

Az Amped Studio online szekvenszerében egy professzionális és felhasználóbarát hangkiegyenlítő eszközt talál, amely a legjobb hangfeldolgozási szűrőket tartalmazza. A beépített eszközök és beépülő modulok tömegének köszönhetően a böngészőben elérhető programban a nulláról elkészítheti a számot, majd a hangszínszabályzóban állíthatja be a benne lévő hangot, keverheti és masterelheti.

Következtetés

A hangkiegyenlítés használata meglehetősen egyszerű, de a mixek létrehozásában sok minden múlik rajta. Ugyanakkor sok zenész úgy véli, hogy a hangszínszabályzót a hangjavítás elengedhetetlen eszközeként kell használni. Ugyanakkor mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a mix teljes hangzását körülötte kell kialakítani. Valójában ez egy kicsit bonyolultabb, és mindkét módszert kombinálnia kell a legjobb eredmény elérése érdekében. A siker kulcsa, hogy világosan megértse, miért használja ezt az eszközt, és mit szeretne kihozni belőle.