Hangtervezés filmben

A moziban (ahogyan George Lucas a fenti idézetben rámutatott), ahol a kép és a történet mellett a hang is fontos szerepet játszik. Ne felejtsd el, hogy az első hangos film, a The Jazz Singer 90 éve, 1927-ben jelent meg, míg az első hangos játék, a Pong csak 45 évvel később, 1972-ben jelent meg. Tehát ma szeretném megosztani néhány történet a filmek hangtervezéséről

Rainbow Spring Slinky Helped Voice Robot Wall-E

Kezdjük a film hangtervének áttekintésével. Az egyik kedvenc moziról szóló YouTube-csatornám, a Cinefix 10 filmből álló válogatást tett közzé jó hangtervezéssel. Ezen a listán olyan filmeket értékeltek, mint a Star Wars, a Stalker, a Gravity és a Wall-E.

Különösen felkeltette az érdeklődésem Ben Burtt, az új filmhangok egyik úttörőjének története, aki kitalálta a hivatásának a nevét – hangtervező. 1977-ben történt, amikor elvállalta a Star Wars megszólaltatását. Munkásságáról később bővebben szólok, de egyelőre csak annyit említek meg, hogy akkoriban Bennek még nem voltak digitális szintetizátorai, ezért a hangok nagy részét kézzel készítette és rögzítette! Az R2-D2 hangjának létrehozásához egy lépéssel tovább ment, felvette saját hangját, majd átalakította egy ARP 2600 analóg szintetizátor segítségével.

Miután hat filmen dolgozott a csillagos sagából, és 29 éven át dolgozott rajta, Ben úgy döntött, hogy többé nem akar szinkronszínészi munkát végezni robotoknál. De alig egy héttel később a Pixar meggyőzte, hogy segítsen nekik a Wall-E című animációs filmben. Ez egy teljesen egyedi kihívás volt: Wally „hangja” a nulláról, színészek és valódi források felhasználása nélkül született, Wally pedig egyetlen szót sem ejtett ki (minden érzelmét csak mesterségesen előállított hangokon kellett átadnia). Ugyanakkor Valli volt a film igazi főszereplője saját karakterével. A hangtervezésnek köszönhetően Ben valóban életre keltette ezt a karaktert a képernyőn. És vicces, hogy a hangok megalkotásakor Vallinak a Slinky rugót használta, amivel gyerekként játszottunk a lépcsőn felszaladva.

Az eredeti Star Wars hangjainak létrehozását Kaptain Kristian YouTube-csatornája részletezi

1977-ben Ben Burt hangtervezőnek technikai problémája volt: sci-fi hangok nem léteztek a való világban. Például milyen hangot válasszunk a fénykardsugárhoz?

A film végső hangsávjának mindössze 15%-át rögzítették a helyszínen a forgatás során, a fennmaradó 85%-ot Bennek kellett létrehoznia. A film sok olyan jelenetet tartalmazott, amelyek a megfelelő hangok nélkül érthetetlenek lettek volna, különösen az űrben zajló csaták. Akkoriban a mozikban még sztereó hang sem volt, nemhogy a 70-es években térhatású hangzás.

Ben ügyes munkájának köszönhetően ezt a feladatot zseniálisan sikerült megoldani. Felvette két oszcilláló filmvetítő és egy sugárcsöves televíziós katód hangját, hogy fénykard hangját hozza létre. Ez a hang az egész Star Wars saga kánonjává vált, és a sci-fi szimbólumává vált. Magában a videóban egyébként egy fénykardcsata jelenet van hozzáadott hang nélkül, ami naivnak és viccesnek tűnik. Tehát Ben közreműködése nélkül a Star Wars elvesztette volna epikus hangulatát.

A Godzilla hangjainak létrehozásakor úgy döntöttek, hogy teljesen mellőzzük az élő állatok hangjait: minden hangot kifejezetten a filmhez készítettek és rögzítettek.

A legújabb Godzilla-film olyan, mint egy Lara Croft játék: remek hangzás, de maga a film hagy kívánnivalót maga után. Michael Coleman Eric Adahl és Ethan Van der Ryn hangtervezőkkel készített videóinterjúja a Godzilla hangzására összpontosít.

Különösen érdekes történet az eredeti japán Godzilla hangjátéka 1954-ben. Akira Ifukube hangtervező beutazta Japánt számos állathang felvételével, de egyik sem illett bele. Végül az eredeti Godzilla üvöltésének rögzítéséhez használta a bőrkesztyűk nyikorgó hangját egy nagybőgő húrjaihoz!

Az új Godzilla-film hangtervezői nem árulják el minden titkukat, de a videón látható, hogyan adták meg a filmben a kaijut (a kb. 1:50-től 3:50-ig terjedő részletre javaslom figyelni). Így a tornacipők nyikorgása a dobon és a ropogtató vállfák hangja lett a repülő kaiju hangja a filmben. Csak nézd és hallgasd ezt.

A Marvel jelenlegi filmjeiből egyértelműen hiányzik a fülbemászó zenei kompozíció

Tony Zhou videóesszéjében alaposan elemezte a Marvel Studios filmjeinek hangsávját. Tegyünk egy kis kísérletet: próbáljunk meg emlékezni bármely dallamra a Star Warsból. Nyugodtan dúdold is hangosan. Biztos vagyok benne, hogy könnyen eszébe jut a birodalmi menet vagy az ellenállási himnusz. Most pedig térjünk át a kísérlet második részére: próbáljunk meg emlékezni a Marvel-filmek bármelyik dallamára. Gyakorlatilag lehetetlen, igaz? Én is ugyanebbe a nehézségbe ütköztem (és az összes filmet megnéztem, beleértve a „hülye” Thort is). Lehet, hogy a Bosszúállóknak van valami lenyűgöző témája, de nem emlékezetes.

Tonynak van egy érdekes elmélete a helyzet okairól. Először is, a modern mozi arra törekszik, hogy a zene ne legyen feltűnő, és egyszerűen hangsúlyozza a vásznon megjelenő érzelmeket. Természetesen működik, de monotonná és unalmassá teszi a filmeket.

Másodszor, ez annak az új trendnek köszönhető, hogy ideiglenes zenét (temp music) használnak a szerkesztési folyamatban. A digitális szerkesztési technológia megjelenésével egyszerűvé vált egy meglévő zeneszám felvétele és ideiglenes zeneként való felhasználása új anyagokhoz. A filmesek tömegesen használják a korábbi sikeres filmek hangeffektusait átmeneti zeneként. Ezután megkérik a zeneszerzőket, hogy írjanak valami nagyon hasonlót eredeti filmzeneként. Miért történik ez? Például egy jelenetet egy bizonyos tempójú zenére lehet szerkeszteni, bizonyos pillanatokban kiemelve, és ilyen hangsáv nélkül előfordulhat, hogy a jelenet egyszerűen nem működik.

Nehéz szavakkal elmagyarázni, de a videóban Tony konkrét példákat hoz különböző filmek jeleneteire, ahol a dallamok szinte azonosak. Külön meglepett, hogy az évtized kedvenc filmje, a Mad Max: Fury Road szinte szó szerint felhasználta az Amerika Kapitány: Polgárháború témáját. De a „Mad Max”-ban ez a téma emlékezetesebbé vált, mert a zeneszerző Junkie XL agresszívebbé, dinamikusabbá és észrevehetőbbé tette. Ráadásul az egész Mad Max filmzene kifejezetten durva és nyers hangokkal készült, ami emlékezetesebbé teszi (és nagyszerű!).

Edgar Wright „Baby Driver” című filmje az egyik kedvenc filmem ezen a nyáron

Thomas Flyte a film nyitójelenetéről készített videóelemzésében (javaslom, hogy nézze meg teljes egészében) apránként bontja le, és elmagyarázza, miért olyan sikeres. Edgar Wright rendező sokféle technikát testesít meg, de ezek egyike az egész film alapja: a főszereplő, Baby autójában menekül a rendőri üldözés elől, és minden ilyen szökést gondosan összehangolnak egy-egy dallal. Wright ezt a hajszát a választott zenére vágja, így a jelenet harmonikusan keveredik a zenei kísérettel, emlékeztetve a dal videoklipjére. Ez a technika emlékezetessé és lenyűgözővé teszi a zenét. Wright tudatosan válogat elképesztő számokat, és több szinten beépíti a filmbe.

A „Dunkirk” film volt a legmélyebb érzelmi hatással rám ebben a nyári szezonban

Christopher Nolan mesterien közvetíti a fenyegetés és a feszültség érzését Dunkerque-ben. Minden másodperc azt a benyomást kelti, hogy a szereplők egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek. A Vox csatorna kritikájában Christoph Haubursin elmagyarázza, hogyan járul hozzá ehhez a hatáshoz a filmhang.

Hans Zimmer zeneszerző két technikát alkalmaz e cél elérése érdekében. Egyrészt a ketyegő óra hangja szolgál a dallam alapjául, amely felhívja a néző figyelmét a Dunkerque-partra zárt, a katonaság fő ellenségévé vált időfogalomra. Másodszor, Zimmer egy végtelenül erősödő zenei hang illúzióját kelti, szimbolizálva a növekvő veszélyt. A zene tonalitása folyamatosan emelkedik, mintha a veszély egyre magasabbra emelkedne, korlátlanul.

Ennek az illúziónak a megteremtéséhez Zimmer a Shepard-effektust használja. Három hangsávot egyesít emelkedő hangokkal (mindegyik sáv egy oktávval magasabb, mint az előző). A zeneszerző fokozatosan elnémítja a legmagasabb számot, és egyúttal növeli a legalacsonyabb szám hangerejét. Ez azt a benyomást kelti, hogy a dallam hangmagassága folyamatosan emelkedik, és ez a hatás jelentősen befolyásolja az érzelmi érzékelést. Korábban egy hasonló technikát használt Shigeru Miyamoto egy Mario játékban, hogy a végtelen lépcsőház illúzióját keltse.