Hogyan kell eq dobokat

A dobrész és a dobok kiegyenlítése

Az az állítás, hogy a mintakönyvtárból származó dobokat és rúgódobokat nem kell kiegyenlíteni, téves. A minőségi mintacsomagokban lévő dobok gondos feldolgozása ellenére ez nem teszi őket univerzálissá, és nem garantálja, hogy egy adott minta tökéletesen illeszkedik az Ön keverékébe. Megfelelő EQ nélkül a dobrész kimosottan és bizonytalanul szólhat, más hangszerek mögé bújva, és rossz minőségű zene benyomását keltheti. A dobok EQ-ja javíthatja ezt a helyzetet.

Az online beatkészítő Amped Studio minden szükséges eszközzel fel van szerelve a helyes és professzionális hangszínszabályozáshoz és a dobok keveréséhez a megfelelő zenei mix kialakításához.

A hang keveredését okozó konfliktus a minták spektrális jellemzőinek különbségeiből adódik. A két különböző könyvtár dobjai teljesen másképp fognak kinézni a spektrogramon: saját frekvenciatartományuk, dinamikájuk és harmonikus eloszlásuk lesz. Emiatt előfordulhat, hogy egy adott minta nem illeszkedik a keverék többi hangszeréhez, így nem univerzális és nem cserélhető fel.

A problémát részben megoldja az adott stílushoz készített speciális csomagok használata. Az ilyen csomagokban a dobok előfeldolgozottak és a kívánt karakterrel rendelkeznek, ami nem ütközik más, erre a zenei műfajra jellemző hangszerekkel. Ehhez azonban a keveréknek szigorúan meg kell felelnie egy bizonyos stílusnak, ami nem mindig lehetséges a kezdő zenészek számára. A stílushoz való szigorú ragaszkodást általában csak tapasztalt és kereskedelmi forgalomban lévő zenészek tartják fenn, akik kiadók vagy hanglemezek számára írnak zenét.

A dobok kiegyenlítése a keverés legfontosabb szakasza. Enélkül lehetetlen „márkás” hangzást elérni: a számok hasonlóak lesznek több száz másik számhoz, amelyet kezdők készítettek ugyanazon könyvtárak használatával. A tapasztalt hallgató könnyen meg tudja állapítani, hogy a dobokat egyszerűen beledobták-e a keverékbe, vagy további munkát végeztek rajtuk. A cikkben és az oktatóvideóban leírt módszerek más alacsony frekvenciájú hangszerekkel is használhatók, amelyek nem kapcsolódnak a dobhoz és a ritmusszekcióhoz.

A pergő EQ-ja lehetővé teszi a hangszer mélységben és magasságban történő mozgatását, míg a pásztázás lehetővé teszi az oldalirányú mozgatását. Például egy pergő alacsony frekvenciájú komponensének levágásával magasabbra emeljük, és helyet adunk a basszusvonalnak és a rúgásnak. A spektrum szintjének csökkentésével a hangerő alacsonyabb lesz, és a hang szubjektív módon úgy tűnik, mintha a háttérbe, mélyebbre került a keverékbe.

Egy hordóval kell kezdeni. Azokban a mintacsomagokban, amelyek nem egy adott stílusra vonatkoznak, a rúgások általában széles skálájúak.

A Kick-et gyakran úgy számítják, hogy a részek közötti szünetekben vagy SFX-effektusként használják. Ilyenkor a felső tartományt nem szabad levágni, mert megfelelővé válik a teljes tartományú hangzás. Ha azonban az a cél, hogy a rúgást a keverékbe illesszük, a tartomány felső vége felesleges lehet. Ehhez használjon aluláteresztő szűrőt, amely minden parametrikus hangszínszabályzóban megtalálható, beleértve a szabadokat is. A vágás lejtésének vagy minőségi tényezőjének beállításával megváltoztathatja a hang karakterét, lágyabbá vagy durvábbá téve a gurulást. Így a rúgás egyértelműen a spektrum alsó részében lesz lokalizálva, és felső frekvenciái nem zavarják a többi hangszert. A rúgás pásztázását általában nem használják, mivel hagyományosan középre hangzik.

A basszus-rúgás-konfliktus tág és árnyalt téma. Röviden: a basszusvonal és a kick vivőfrekvenciája általában megegyezik, ami körülbelül 50 Hz. Egyikük sem vágható át hi-pass szűrővel. Az optimális megoldás az oldallánc-kompresszió, amelyben a basszus ütési vivőfrekvenciája csak az ütközés pillanatában szakad meg, a többi időben pedig szűrés nélkül szól a vonal.

A kiegyenlítési szakaszban enyhén csökkentheti a basszusvonal alacsony frekvenciáit a kirúgáshoz. Ez nem lesz végleges megoldás, de segíthet. Ha ezeknek az elemeknek a csillapítása megfelel a sáv stílusának, akkor mellőzheti az oldallánc tömörítését, és egyszerűen levághatja a frekvenciatartományt.

Ha extra hangsúlyt szeretne adni egy mixben végzett rúgásnak, nem kell hangosabbá tennie. Jobb lenne a középfrekvenciákat csillapítani, és a magas frekvenciájú zónában létrehozni egy csúcsot, ahol kattanás hallatszik. Ez megfelelő frekvencia kontrasztot hoz létre, és túlterhelés nélkül megemeli az alacsony frekvenciájú tartományt. Amellett, hogy kiemeli a rúgást, ez felszabadítja a középtartományt más részek számára.

A többi dobhangszer, mint a pergő, a taps és a kalap hasonló módon kerül kiemelésre a mixben: ezek alapfrekvenciája hangsúlyos, a spektrum felesleges része pedig le van vágva. A spektrogram egyértelműen mutatja, hogy a taps behatol az alacsony frekvenciájú tartományba.

Az alacsony frekvenciák meglehetősen szoros szűrése és a magas frekvenciák enyhe vágása után a taps nem zavarja a kick-et, a basszust és a hi-hat-ot. Hangzása azonban változatlan marad.

A műszerek térbeli eloszlásának és a redukciós módszernek ez a modellje klasszikusnak tekinthető. Gibson írt róluk a „The Art of Mixing” című könyvében, amelyet minden törekvő zenésznek ajánlunk. A szerszámok pusztán úgy elhelyezve azonban, hogy ne fedjék egymást, nem mindig ad ideális eredményt. Még ha a spektrumanalizátor azt mutatja is, hogy nincsenek frekvenciakonfliktusok a minták között, a hangkép még mindig távol állhat az ideálistól.

Az ok a pszichoakusztika sajátosságaiban rejlik. Hallásunk nem lineáris, és a hangtér kialakításának ideális szabályainak pontos megfogalmazása még nem lehetséges, hiszen sok, a zenésztől független tényező miatt másként fogjuk érzékelni az eredményt. A megoldás az, ha kreatívan közelítjük meg a folyamatot, és jobban bízunk a hallásunkban, mint a műszerekben. Például a reverb EQ-val való kísérletezés egy pergőn új hallási élményt és további variációt biztosíthat a mix hangjában.

Tippek a spektrummal és az ekvalizerrel való munkához

• Ne ragadj le egyetlen csatornánál vagy mintánál : Fontos megfontolni, hogy a dobok hogyan szólnak együtt a végső mixben, nem pedig külön meghallgatáskor;
• Kerülje el a hallás „elmosását” : Kezdőknek nem ajánlott egy-két percnél tovább dolgozni a hangszínszabályzóval, különben az érzékelés torzulhat. Ennek az az oka, hogy túl sok hanglehetőség van rövid időn belül, és a fülnek nincs ideje elemezni őket. A megoldás az, hogy kiegyenlítés közben kikapcsoljuk a hangot;
• Hallgassa meg másnap : A végső renderelés előtt feltétlenül hallgassa meg a számot másnap, hogy felfrissítse észlelését, és új nézőpontból lássa (vagy inkább hallja).

Tippek a kiegyenlítéshez és a frekvenciatartományokhoz

Minden mix egyedi, de vannak olyan problémák, amelyek rendszeresen felbukkannak: a piszkos hang piszkos marad, a keménység durva marad, és ezek a tulajdonságok mindegyike egy adott frekvenciatartománynak felel meg. Az EQ csalólapok segítenek a helyes irányba haladni. Például, ha a csalólap azt írja ki, hogy „vágás 300 Hz-en, hogy megszabaduljon a szennyeződésektől”, ez az érték megfelelő lehet az Ön keverékéhez, vagy legalábbis megközelíti azt, amire szüksége van. A csalólap megmondja, hol kezdje.

Kérjük, ne feledje, hogy az itt megadott frekvenciatartományok irányadóak, és a legtöbb helyzetre alkalmasak. Ne féljen apró változtatásokat végrehajtani a frekvenciatartományokon, mert ez jelentősen javíthatja az eredményeket.

Az egyensúly a kulcsa a sikeres keveréknek

A keverék összes számának egyensúlya a hangzás alapja. Minden, amit csinál, az a kiegyenlítés, a tömörítés, a térhatások, a telítettség stb. – azon alapul, hogy hogyan egyensúlyozza ki a keveréket. A szupersztár mixmérnök, Billy Decker azt mondta: „Mindent az egyensúlyt szem előtt tartva csinálok. Ha valami nincs egyensúlyban, akkor minden nincs egyensúlyban.”

Ne feledje, hogy minden apró változtatás hatással van a mix hangjára. Amikor a kiegyenlítésen dolgozik, először összpontosítson a problémás frekvenciák (általában rezonanciák) kiküszöbölésére, majd tegyen meg mindent, ami szükséges a sávok javításához. Csak azután kezdheti meg a kiegyenlítés utolsó lépéseit, hogy a tiszta hangszínt kitalálta.

Maradjon távol a Solo gombtól

A vezető ének az egyetlen olyan eleme a mixnek, amelynek van értelme az EQ-nak szólóban. A szorosan elhelyezett dobmikrofonok egyes sávjainak EQ-zása sok rezonanciafrekvenciát hozhat ki, de ezek eltávolítása megölheti a számok energiáját. Bár az egyes hangok tisztábbá válhatnak, a dobok összhangja elveszti erejét. A doboknak úgy kell szólniuk, mintha ajtót ütnének, nem pedig udvariasan kopogtatnak, és engedélyt kérnének a belépésre.

Mi a baj édesem?

Mielőtt elkezdené az EQ-t, gondolja át a probléma gyökerét. Gyakran az egyik frekvenciatartomány elfedi a másikat. Ha a pergő tompán és élettelenül szól, akkor a középtartományban nagy rezonancia lehet, ami elvonja a figyelmet a magas frekvenciájú részletekről. Vágja ki ezt a rezonanciát, és valószínűleg hallani fogja, ahogy a pergő életre kel.

Egy másik klasszikus példa a hordó, amelynek „nincs teste” (szellemhordó?). A probléma valószínűleg a túlzott energia az alsó középmezőnyben, ami elfedi az alacsony frekvenciákat. Az alacsony középpontok eltávolításával hirtelen megnyílik a rúgódob erőteljes alacsony frekvenciájú spektruma.

Kérjük, ellenőrizze a fázist a kiegyenlítés előtt

Győződjön meg arról, hogy az összes dobsáv optimális fázis (polaritás) kapcsolatban van egymással. Ellenkező esetben az EQ egy rémálom lesz, és a végeredmény továbbra is gyengén fog hangzani.

Válasszon ki egy mikrofont (vagy pár mikrofont), például a fejhallgatót, és hallgassa meg őket a beállításban lévő minden közeli mikrofonnal együtt, egyenként. Változtassa meg a fázist minden közeli mikrofonon, és nézze meg, hogy melyik fázisbeállítás teszi lehetővé, hogy „egyezzen” a rezsivel, teljes és erőteljes hangzást hozva létre. Az olyan közeli mikrofonok, amelyek fázison kívül vannak a rezsivel, általában azt eredményezik, hogy a dobok gyengébbek vagy távolabbiak, mint a megfelelően fázisolt mikrofonok.

Győződjön meg arról is, hogy ugyanazon a dobon lévő két mikrofon, például a felső és az alsó pergő mikrofon egymásra helyezve van az optimális fázisválasz érdekében. Ez általában erősebb alacsony frekvenciákat eredményez.

Találja meg a kellemetlen frekvenciákat

Ha kivonó és additív kiegyenlítésről van szó, használja a következő elvet: „Vágd ki a rosszat, és hozd ki a jót.” Íme egy egyszerű módszer a vágandó frekvenciák meghatározására: Hozzon létre egy keskeny sávú EQ-t, és növelje az erősítést. Ezután lassan haladjon végig a spektrumon, amíg valami kellemetlen dolgot nem hall, és vágja le ezt a frekvenciát, hogy jobban szóljon. Ne féljen növelni az erősítést 9 vagy 10 dB-lel, hogy megtalálja a rezonanciafrekvenciákat.

Kezdje széles Q-vel a problémás terület megkereséséhez, majd szűkítse a Q-t a probléma frekvenciájának finomhangolásához. Ügyeljen arra, hogy figyelje monitorja vagy fejhallgatója hangerejét, mivel a rezonanciafrekvenciák hirtelen nagyon hangossá válhatnak a folyamat során.

Felpattanunk a gumira

A dobok tökéletes hangszínének elérésének nagyszerű módja, ha egy buszba vagy alcsoportba csoportosítja őket. Helyezzen be egy sztereó EQ-t a csoportfaderbe, és legyen kreatív. Így könnyedén eltávolíthatja a szennyeződéseket az összes dobsávról, vagy fényesíthet és támadhat. Ne feledje, hogy ebben az esetben az összes tárcsát egyszerre érinti.

Miután befejezte a teljes dobcsoport EQ-ozását, fontolja meg az egyes számokat a további hangszínbeállításokhoz. Fontos megjegyezni, hogy a teljes dobkészlet összhangja és tonalitása sokkal jobban befolyásolja a hangzást, mint az egyes számok. Tehát győződjön meg róla, hogy megfelelő egyensúlyban van, mielőtt elkezdi az EQ-t.

Alapvető dobhangtechnikák

Dob gumiabroncs

• Hangolja be az alacsony frekvenciákat egy felüláteresztő szűrővel, és kissé növelje meg a tartományt 50-100 Hz körül. Ez rezonáns erősítést biztosít a mélysugárzók túlterhelése nélkül;
• A dobozosság általában a 300-400 Hz tartományban van, ezért szükség esetén óvatosan vágja le;
• Az 500 Hz egy kis testet ad az általános beállításhoz;
• Csökkentse a 2,5 kHz-es frekvenciát, hogy eltávolítsa a túlzott keménységet, és helyet adjon a gitároknak és az éneknek.

Rúgás

• • Szűrje le a mélydobokat egy 30 Hz körüli felüláteresztő szűrővel. Bármi, ami ez alatt a szint alatt van, dübörgés, és kerülni kell a tiszta alacsony frekvenciák elérése érdekében. Legyen óvatos az elektronikus dobokkal, például a 808-asokkal, amelyek alapfrekvenciája 30 Hz alatt lehet;
• • Vágja le az alsó közepét 300-600 Hz körül, hogy megszabaduljon a dobozos hangtól. Keresse meg a legproblémásabb frekvenciát, és szüntesse meg. Ez jelentősen javítja a hangzást;
• • Növelje a csúcsokat a támadáshoz. Metál zene esetén adjunk hozzá magas frekvenciákat a 4-8 kHz-es tartományban, hogy kattanást keltsünk, míg az indie, rock és pop zenéknél érdemesebb az 1,5-2,5 kHz-es tartomány frekvenciáit felemelni egy kis ütés érdekében;
• • Ha csökkenteni szeretné a basszusdob sávba szivárgó dobok (különösen a cintányérok) hangját, használjon 5 kHz-es vagy nagyobb aluláteresztő szűrést. De ügyeljen arra, hogy ne veszítse el a pattanást vagy a pattanást a rúgásból. A kapu ebben a helyzetben hatékonyabb lehet a zaj csökkentésében, mint egy egyszerű hangszínszabályzó.

Pergő

• Ha a dob túlságosan behatol a pergő mikrofonba, az kellemetlen mélypontot okozhat a keverékben. Ennek leküzdésére a 100 Hz alatti pergősávot meredek lejtéssel szűrheti (az SSL felüláteresztő szűrő oktávonként 18 dB);
• Erősítse meg a pergő testét a 100-250 Hz-es frekvenciák növelésével, hogy növelje a teljesítményt;
• A pergő támadásának fokozása érdekében növelje a frekvenciákat 1,5-3 kHz tartományban;
• Adjon még több „zörgőt” a pergő aljához 5 kHz-en;
• Ha a pergő kattanása túl hangos, de maga a pergő nem elég fényes, használjon 9-10 kHz-es magas polc-erősítést. Ez világosabbá teszi a dobot anélkül, hogy hangsúlyozná a kattanásokat;
• A pergődobok hajlamosak kellemetlen rezonanciákra, ezért tekintse át az összes frekvenciát, és szabaduljon meg tőlük.

Szia Hat

• A Hi-hatok sok hangszivárgást tartalmazhatnak a pergődobból vagy a tomokból, így 300-400 Hz-en felüláteresztő szűrővel kiszűrhetők;
• A vastagság 600-800 Hz-ig, a tisztaság és a nyitottság 6 kHz-től 12 kHz-ig adható;
• A 800 Hz-től 2 kHz-ig terjedő tartomány megtisztítása eltávolíthatja néhány hi-hats nazalitását.

cintányérok/rezsi

• A különböző műfajok eltérő módon használják a fejmikrofonokat. Például metalban kizárólag cintányérok rögzítésére szolgálnak, míg bluesban és rockban a rezsi a dobhang fő forrása lehet. A teljes dobhangzást igénylő műfajok lágyabb felüláteresztő szűrést igényelnek (vagy egyáltalán nem kell szűrni), mint azokhoz a műfajokhoz képest, amelyek főként cintányérokhoz használnak rezsit;
• A cintányér élessége 2,5 kHz. Fedezze fel ezt a területet, hogy megtalálja azokat a frekvenciákat, amelyek durva, kellemetlen hangot keltenek. Az ezen a területen végzett vágás nem fogja a tányérokat tompává tenni; ellenkezőleg, csillogni fognak a keverékben anélkül, hogy megégetné a fülét.