Hogyan készítsünk albumborítót

Az albumborító kulcsszerepet játszik abban, hogy felhívja a figyelmet a zenére. A vizuális összetevő lehet az a tényező, amely felkelti az ember érdeklődését a munkája iránt, és meghallgatja a dalait. Egy fényes és emlékezetes kép megkülönböztetheti az Ön kiadását sok mástól, növelve a siker esélyét. Sok zenész szembesül azzal a ténnyel, hogy a borító elkészítése nem kevésbé nehéz feladat, mint a számok felvétele és keverése.

Ebben a szövegben megvizsgáljuk, hogyan fejlődött a zenei kiadványok kialakítása az idők során, mitől lesz egy borító hatásos és vonzó, valamint tippeket osztunk meg az albumborító saját kezű készítéséhez. Megtudhatja, hogy a látványtervezés mely elemei segítenek kiemelni zenéjét, és észrevehetővé tenni a közönség számára.

Zenés festmények

A híres amerikai énekes, Tony Bennett felidézte, hogy az 1950-es években az albumborítók azt az érzést keltették a hallgatókban, mintha valami egyedit tartanának a kezükben, ötvözve a zenét és a művészetet. Ezek a szavak ma is aktuálisak: a borító még mindig kulcsszerepet játszik a zenei kiadás megítélésében, kiegészítve és fokozva maguknak a daloknak a benyomását. Az „album” fogalma a 20. század elején, nem sokkal az első világháború előtt került a zenei használatba. Abban az időben a zenéket sellak lemezeken adták ki, amelyeket vastag papírborítékban árultak. A dizájnra akkoriban nem fordítottak különösebb figyelmet – a borítókon általában az előadó neve, a lemez címe és egy egyszerű kép szerepelt. Néha a 78-as fordulatszámmal lejátszott lemezeket fotóalbumokra emlékeztető bőrkönyvekbe csomagolták, amiből az „album” kifejezés született.

Az első színes, illusztrált albumborítók az 1930-as években jelentek meg, amikor Alex Steinweiss művész munkája, aki Beethoven és a népszerű énekes, Paul Robeson zenéjével készített albumokat, az eladások jelentős növekedéséhez vezetett. Ezeket a tervezési változtatásokat a bakelitlemezekre való átállás tette lehetővé, amelyek 33⅓ fordulat/perc sebességgel játszottak, ami lehetővé tette több információ tárolását egyetlen lemezen.

Korábban a 78-as fordulatszámú korongokat durva papírból készült hüvelyekbe csomagolták, ami károsíthatja a felületüket. A bakelitre való átállás a csomagolás körültekintőbb megközelítését követelte meg, és a lemezeket elkezdték kartonhüvelyekbe helyezni, amelyek ideálisak voltak az illusztrációk felvitelére. Így az albumtervezés fontos feladattá vált a zenészek és a kiadók számára, és hamarosan a tehetséges előadók felkutatása a kiadványkészítés folyamatának szerves részévé vált.

Az egyik első olyan album, amelynek borítója felkeltette az Egyesült Államok széles közönségének figyelmét, Nat King Cole The King Cole Triója volt. A nagybőgő, gitár és koronás zongora absztrakt képe nemcsak a közönség érdeklődését keltette fel, hanem az eladások jelentős növekedéséhez is hozzájárult. 1945 márciusában ez az album megszerezte az első helyet a Billboard legkelendőbb népszerű lemezalbumok listáján, és ezt a pozíciót szinte az egész évben megtartotta. A kiadás sikere megmutatta, hogy a borító jelentősen befolyásolhatja az album megítélését és kereskedelmi sikerét.

Az 1950-es években, a jazz térnyerésével az albumborítókat avantgárd stílusban tervezték. A jazzt, mint az értelmiségiek zenéjét, bonyolult és bonyolult illusztrációk kísérték, a kiadók pedig egész művészeti részlegeket hoztak létre, versenyezve egymással eredetiségben és kreativitásban. Az 1960-as években, amikor a rock and roll színre lépett, a tervezésben a hangsúly a fotózásra helyeződött át, és az albumborítókat zenészek fényes és szokatlan fotóival kezdték díszíteni. A borítók fényképezése a marketing fontos részévé vált.

Az 1970-es évekre az albumborítók merészebbek és provokatívabbak lettek. Egyes művészek az egyszerű, de provokatív képeket részesítették előnyben, míg mások a nem mindennapi látásmódú művészek felé fordultak. Ebben a korszakban olyan ikonikus borítók jelentek meg, mint a The Rolling Stones „Sticky Fingers”, a The Clash „London Calling” és Andy Warhol „The Velvet Underground & Nico” című száma. A fehér alapon sárga banán ikonikus szimbólummá vált, és az első köteg lemezen még egy interaktív elem is volt – egy matrica, amelyről lehúzva egy rózsaszín banánt lehetett látni. Ez a kísérleti megközelítés, bár költséges előállítása, ékes példája volt annak, hogy a művészet és a zene hogyan gazdagíthatja egymást.

Az 1980-as évekre az albumborítók kérdése összetettebbé vált. A művészek felismerték, hogy a sikerhez többre van szükség, mint pusztán jó zenére; Egyedi látványelemekre volt szükségük, amelyek megkülönböztetik őket a többi művésztől. Ez volt az az idő, amikor a logókat és a márkajelzéseket intenzíven használni kezdték, és a zenekar identitásának fontos részévé váltak. Az olyan bandák, mint a Chicago, a Led Zeppelin, a Def Leppard és a Motörhead nemcsak zenéjük, hanem felismerhető szimbólumai és árucikkük ikonjaivá is váltak.

Bár az albumborítók már nem ugyanazt az értékesítési szerepet töltik be, mint korábban, továbbra is fontos részét képezik a zenei kiadásoknak. A digitális korban, amikor a zenét online fogyasztják, a borító a marketingstratégia elemévé vált, a zenei videók, árucikkek és fotózások mellett. A látvány egyszerűbbé és stílusosabbá vált, gyakran az alapokhoz – a művész képéhez és a kiadvány címéhez – nyúlnak vissza. A változtatások ellenére azonban a borító továbbra is fontos eszközként szolgál az első benyomás kialakításához a zenéről.

A zenefogyasztás változó formátuma ellenére a hallgatók érdeklődése továbbra is nagy a kiadás részletei iránt. Ez az érdeklődés egy „digitális füzet” megjelenéséhez vezetett – egy nagy PDF-fájl, amely a kiadással együtt letölthető. Egy ilyen füzet információkat tartalmaz a műsorszámokról és a felvétel résztvevőiről, aktív linkeket a közösségi hálózatokhoz és a médiához, fényképeket és néha még reklámokat is.

Milyen legyen egy albumborító?

Az első benyomás kulcsszerepet játszik a zeneiparban. Az, ahogyan online prezentálja zenéit, még mielőtt a hallgatók lejátszanák a számokat, döntő tényező lehet abban, hogy felhívja a figyelmet a munkájára. Sok ember számára az albumborító a fő kritérium a zeneválasztás során a streaming platformokon és az online áruházakban. Minél érdekesebb és eredetibb a dizájn, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy megjelenését észreveszik és meghallgatják.

Természetesen lehetetlen mindenkinek a kedvében járni, de ne bonyolítsd le a gondolatmenetet, hogy milyen legyen az albumborítód. Kezdje azzal, hogy elemezze az albumborítókat a saját műfajában, hogy megtudja, mely stílusok népszerűek, és melyik illik legjobban az Ön zenéjéhez. Ha gondjai vannak az ötletekkel, próbálja ki a következőket:

• Tekintse meg olyan művészek albumborítóit, akiknek stílusa vagy hangulata hasonló hozzád. Fontolja meg, mit talál vonzónak és mit nem szeret a művészetben. Ez segít kialakítani saját elképzelését a műalkotásról;
• Fedezze fel a művészek és tervezők blogjait olyan platformokon, mint a Dribbble, Behance és DeviantArt. Ezenkívül használja a Google Képkeresőt, hogy ihletet merítsen, és megtudja, mi a trend;
• Elemezze, mi a népszerű műfajában, és milyen vizuális trendek uralják a zeneipart. Így képet kaphat arról, hogy milyen dizájnelemek tehetik relevánssá és emlékezetessé az albumborítót.

Ne féljen ötleteket kölcsönözni, vagy közvetlenül művészeket és tervezőket keresni. Talán valamelyikük válaszol, és segít egyedi alkotás létrehozásában a kiadáshoz. Ha saját maga szeretné elkészíteni a borítót, használja azokat az elveket, amelyeket más művészek művészetének tanulmányozása során azonosított. Ez lehetővé teszi, hogy olyan vizuális képet hozzon létre, amely harmonikusan kiegészíti zenéjét, és felkelti a hallgatók figyelmét.