Kettős harmonikus skála

A kettős harmonikus dúr skála az egyik legszokatlanabb improvizációs és kompozíciós skála. Bizánci vagy cigány dúr skálának is nevezik. A nyugati zenében ritkán használják egyedi hangközkészlete miatt. Ez a skála nagyszerű választás azok számára, akik egyedi hangzást szeretnének létrehozni, és különösen népszerű a metal zenészek és a filmzenészek körében. A dzsesszzenészek egy „kísérletiesebb” hangzás létrehozására is használhatják. A skála eleinte disszonánsnak tűnhet, de idővel értékelni fogja egyediségét, és fel tudja venni ezt a hangzást a zenei palettájára.

A zenei skálák igazi kincse, a kettős harmonikus skála egyedi hang- és hangközkészletével tűnik ki. A gyakran bizánci skálaként emlegetett skálának jellegzetes hangzása van, amely számos zenei műfajra hatással volt. Különlegessé teszi ezt a skálát a második és a harmadik hang között a kibővített szekunder, ami megkülönbözteti az ismertebb dúr és moll skáláktól.

A kettős harmonikus skála lényegében olyan hangsorra épül, amely kulturális hagyományokban gazdag hangzást hoz létre. Ezt a héthangos skálát gyakran hozzák kapcsolatba a Közel-Kelet zenéjével, de a nyugati szerzeményekbe is bekerült. Egzotikus hangok és hagyományos dallamok kombinációját kínálja.

A skála megértésének kulcsa a hangjegyek szerkezete, amely kiterjesztett, dúr és moll hangközök keveréke. A digitális zenei producerek számára a kettős harmonikus skála a kreatív lehetőségek széles skáláját nyitja meg. Ha ezt a skálát használja kompozícióiban, olyan egyedi karaktert adhat zenéjének, amely kiemeli a többi közül.

Elemezzük a kettős harmonikus dúr skálát

A Double Harmonic Major Scale a Double Harmonic skála egy olyan változata, amely kiemeli a fő hangközöket és hangokat. Ez a skála a hagyományos dúr skála módosításán alapul, bizonyos kibővített és kisebb hangközök hozzáadásával, így ismerős és izgalmas hangzást ad.

A Double Harmonic Major skála a klasszikus dúr skála fényességét ötvözi a keleti zenei hagyományok egzotikus elemeivel. Ebben a skálában a kibővített szekund játszik kulcsszerepet, különösen a szekund és a terc hangok között, mint például a C-dúr E és F. Ez az intervallum drámaiságot ad a zenéhez, és megkülönbözteti a Double Harmonic Major skálát a standard dúr skálától.

Ez a skála nagyszerű eszköz arra, hogy egyedi hangzást adjon a számokhoz. A kettős harmonikus dúr skála alkalmazása nem csak az adott hangok használatáról szól, hanem arról is, hogy ezek a hangok hogyan hatnak egymásra egy bizonyos hangulat és hangulat megteremtése érdekében. A kibővített másodperc által keltett feszültség és felszabadulás felhasználható a pálya feszültségének növelésére vagy érzelmi mélység hozzáadására. Ezek a hangjegykölcsönhatások teszik a kettős harmonikus dúr skálát értékes eszközzé a digitális zenei producer arzenáljában.

Részletek a kettős harmonikus dúr skáláról

A kettős harmonikus skála lépései a következők:

• félhang, kibővített második, félhang, egész hang, félhang, kiterjesztett második, félhang.

Vagy a tónusos akkord összefüggésében:

• moll szekund, dúr terc, tökéletes negyed, tökéletes kvint, moll hatodik, dúr hetedik, oktáv.

A skálát általában úgy ábrázolják, hogy az első és az utolsó félhangot negyedhangok helyettesítik.

A negyedhangok nélküli forma egybeesik a Bhairav ​​nevű észak-indiai thaat és a Mayamalavagovla nevű dél-indiai (karnatikus) melakartai móddal.

A kettős harmonikus skála többféleképpen is elérhető:

• a jón mód második és hatodik fokának félhanggal történő lecsökkentésével;
• a harmonikus moll skála másodfokának lesüllyesztésével és harmadfokának félhanggal emelésével;
• a fríg domináns hetedikének (a harmonikus moll skála módozatának) félhanggal emelésével. A fríg dominánst pedig a diatonikus fríg mód harmadának (a dúr mód) félhanggal történő emelésével kapjuk;
• a nápolyi moll skála harmadának félhanggal emelésével;
• a harmonikus dúr skála második fokának félhanggal való lecsökkentésével;
• a fríg domináns skála alsó felét a harmonikus moll felső felével kombinálva.

Azért hívják „kettős harmonikus” skálának, mert két harmonikus tetrádot tartalmaz megnövelt másodpercekkel. Ezzel szemben a harmonikus dúr és harmonikus moll skálák csak egy kiterjesztett másodpercet tartalmaznak a hatodik és a hetedik fok között.

A kettős harmonikus dúr skálának létezik egy változata, a Double Harmonic Major b7, amely egyben a harmonikus moll skála ötödik módja is. Néha összekeverik a kettős harmonikus dúr skálával, mivel sok forrás egyszerűen „kettős harmonikus dúr”-nak nevezi a b7 megadása nélkül. A fő különbség a két skála között a hetedik fokozat: a Double Harmonic Major b7-ben a hetedik fokozat lefelé (♭7), míg a kettős harmonikus dúr skálában a hetedik fokozat a természetes.

A skála tartalmaz egy beépített tritonus-helyettesítést, egy domináns hetedik akkordot egy félhanggal a gyökér felett, erős mozgással a tónusos akkord felé.

A dupla harmonikus skálát ritkán használják a nyugati klasszikus zenében, mivel nem követi egyik főbb módozatot sem, és nem is könnyen származtatható belőlük. Nehéz integrálni a hagyományos nyugati akkordmenetekbe is, mint például az autentikus kadencia, mivel elsősorban modális skálaként használják, nem célja, hogy jelentős mértékben elmozduljon az akkordváltásokon.

Szimmetria és egyensúly

A kettős harmonikus skála egyedülálló a radiális szimmetriájában, vagyis a gyökér vagy a központi hang körüli szimmetriájában. Ha ezt a szimmetriát a második vagy a hetedik hang félhanggal történő megváltoztatásával törjük meg, akkor megkapjuk a harmonikus dúr skálát, illetve a harmonikus moll skálák fríg dominánsát. A kettős harmonikus moll skálával ellentétben ezek a változatok teljes csökkentett akkordot tartalmaznak.

Ez a skála, valamint származékai, mint a magyar moll, az egyetlen héthangos skála (12 tónusú egyforma temperamentumban), amelynek tökéletes az egyensúlya. Ez azt jelenti, hogy ha a magasságait egy kör pontjaiként ábrázoljuk (ahol a teljes kör egy oktávnak felel meg), akkor ezeknek a pontoknak az átlagos helyzete (vagy „tömegközéppont”) egybeesik a kör középpontjával.

Kettős harmonikus major skála: 5 pozíció

Most, hogy megismertük a skála alapjait, folytassuk a játék megtanulását. Kezdjük az első pozícióval:

A skála másik kulcsfontosságú jellemzője az egymást követő félhangok a 7., a gyökér és az alacsony 2. között. Ez adja a kettős harmonikus dúr skála egyedi hangzását, bár egyesek számára túlságosan disszonánsnak tűnhet. Most, az első pozíció után, térjünk át a másodikra:

Bár a 2. pozíció nehézségeket okozhat, gyakorlással ezek leküzdhetők. A 2. pozíció után jön a 3. pozíció, amely a skála nagy harmadával kezdődik:

Következik a 4. pozíció, az 5. foktól kezdve:

Végül itt a 7. skálafokozattól kezdődő 5. pozíció:

22. Fret diagram

Noha a skála 5 pozíciójának átdolgozása eltart egy ideig, fontos, hogy a teljes fogólap diagram segítségével megtalálja a kívánt ujjlenyomatokat. Itt van a teljes A kettős harmonikus dúr skála diagram. Vegye figyelembe a nyitott karakterláncok használatát is:

Most, hogy elsajátította ezt a skálát az A kulcsában, a következő feladat az, hogy megtanulja mind a 12 kulcsban.