Mi a személyzet a zenében

Jellemzően a zeneműveket öt vízszintes vonalból álló rendszerrel rögzítik, amelyet botnak vagy botnak neveznek. Ez a rendszer az alábbi képen látható.

A bot elején általában egy zenei kulcs található, amely fontos szerepet játszik a sorokba és a sorok közé írt hangok magasságának meghatározásában. A kulcsoknak két fő típusa van:

• Tripla;
• Basszus.

Ezen a képen egy magas hangkulcs látható, amely jelzi a hangjegyek helyzetét a botokon. Ez a billentyű megfeleltetést hoz létre a sorok, a szóközök és a hangjegyek között.

A basszuskulcsnak éppen ellenkezőleg, megvan a maga szimbolikája és szabályai a jegyzetek botra helyezésére.

A basszuskulcs az alacsony regiszterszámú hangszerek hangjainak rögzítésére szolgál, míg a magas hangjegykulcs a magas regiszterű hangszerek hangjainak rögzítésére szolgál. Az előző leckében a hangokról említettük a középső C-t (vagy C-t), amely a zongora hangterének közepén található.

A magas hangkulcs olyan hangszerekhez alkalmas, amelyek tartománya e középső „C” felett van, a mélyhangkulcs pedig olyan hangszerekhez, amelyek tartománya e középső „C” alatt van. Mindkét kulcsot használják a zongorarendszerben, amely két rúdból áll, amelyeket egy elismerésnek nevezett merevítő köt össze.

A zongora jellemzően mindkét kottarendszert használja széles hangtartománya miatt. Egyetlen gomb használata korlátozza ennek a hangszernek a zenefelvételi képességeit. Az elismerést két billentyű kombinálására használják, amelyet zongorarendszernek neveznek.

Egy bizonyos regiszterű hangszerek hangjegyeinek lejegyzésekor azonban csak a magas regiszterek, és csak a mélyhangkulcsot használják az alacsony regiszterek esetében.

Személyzet

Mint említettük, a botot zeneművek írásához használják öt vízszintes vonal formájában, amelyek egy botot alkotnak. Ez a fajta lejegyzés a zene két kulcsfontosságú aspektusát tükrözi: az időt és a hangmagasságot.

Az időszempont vízszintesen értelmezett, és jegyzetekkel és szünetekkel jelezhető. Például egy vastag vonal a dúcokon pihenést jelez.

Így a zenében az időt balról jobbra értelmezik, és az ütemben lévő ütemek száma határozza meg, amely a botokon jelenik meg. A hangok hangmagasságát ezzel szemben függőlegesen határozzák meg: a magas hangokat magasabbra írják a sorokra és szóközökre, míg az alacsony hangokat alacsonyabbra.

A zene időbeli aspektusának megértéséhez a hangjegyeket balról jobbra, a hangmagasságot pedig alulról felfelé olvassuk. A jegyzetek elhelyezhetők a sorokon, a közöttük lévő helyeken, vagy akár a személyzeten kívül további sorokon.

Az alábbi képen a C középső hang, más néven C első oktáv látható egy dobon.

Egy további sor található két szabványos hangjegysor között, és a személyzet körének bővítését szolgálja. Lehetővé teszi jegyzetek rögzítését a fő tartományon kívül.

Egy másik példa a bővítővonal használatára az, hogy ezzel növeljük a személyzet hatósugarát, így magasabb hangjegyeket írhatunk.

A hosszabbító vonalak felfelé és lefelé egyaránt növelhetik a hatótávolságot, és mindkét gombban használhatók.

Fehér kulcsjegyek

Nézzük meg, hogyan íródnak egy zongora fehér billentyűinek hangjai egy dongára.

A képen látható, hogy az első hangok az első további sorral kezdődnek, ahol a középső „C” (az első oktáv „C” hangja) található. Az éles vagy lapos hangjegyeket természetes hangjegyeknek nevezzük.

Tehát a természetes „C” után a természetes „D” vagy „D” következik a nyugati hangjegyrendszer szerint. Ezután jön az „E” vagy „E” hang, majd az „F” vagy az „F”. Ezek a jegyzetek egymás után kitöltik a sorokat és a szóközöket, mint a lépések.

Az „F” után jön a „G” (G), „A” (A), „B” (B), majd ismét a „Do” (C).

Fekete billentyűk jegyzetei

Most nézzük meg a személyzetet hangjegyekkel és élesekkel.

A képen látható, hogy a „Pre Natural” az első. Ezután a „C éles” (C#) szöveget írjuk ugyanabba a sorba, de egy éles szimbólummal (#) a hangjegy elé. Az éles félhanggal emeli a hangot.

Következik a „D éles” (D#), amelyet egy # szimbólum is jelez ugyanabban a sorban, mint a „D”. Ezt követően jön az „E natural” (E), „F Sharp” (F#), „G Sharp” (G#), „A Sharp” (A#) és így tovább.

Mindezek az éles hangok a zongora fekete billentyűinek felelnek meg.

Talán észrevette, hogy a szótag- és betűrendszerek közötti megfelelés megértésére különböző hangjegyzetrendszereket használnak.

Most nézzük a lakásokat (♭).

Kezdjük azzal, hogy „Az első oktávig”. Következik a „D flat” (D♭), amely a zongora fekete billentyűjét képviseli, amelyet korábban „C Sharp”-nak (C#) hívtak. A „♭” betűhöz hasonló tábla lakást jelez.

Ezt követi az „E flat” (E♭) és az „F natural”, mivel nincs benne lapos (a zongora fekete billentyűje). Ezután jön a „G flat” (G♭) és az „A flat” (A♭). Őket egy B hang (B♭) és egy C hang követi a következő oktávban.

A lapos jegyzeteket így írják.

Staff és basszuskulcs

Most pedig nézzük meg, hogyan néznek ki a hangok a basszuskulcsban lévő rúdon.

A képen a fehér billentyűknek megfelelő hangjegyek láthatók, hasonlóan a magas hangkulcs szerkezetéhez. Itt azonban más vonalon kezdődnek a hangok, mivel ezt a basszuskulcs határozza meg. A sorok és szóközök szekvenciális kitöltésének elve változatlan marad. Látjuk a C natural-val kezdődő hangokat, majd a D természetes, az E természetes, az F természetes és így tovább.

Élek és laposok a személyzeten

Most nézzük meg, hogyan néznek ki az élesek és a laposok egy boton. Íme az alábbi fotó.

Kezdjük a C-vel (C), ezt követi a C éles (C#), majd a D éles (D#) és az E természetes (E). Következik az „F éles” (F#), „G éles” (G#), „A éles” (A#), „B natural” (B) és ismét a „C” (C). Mindezek a hangok élesek a basszuskulcsban.

Most figyeljünk a basszuskályha lapjaira. Kezdjük a „C” (C♭) hanggal, amelyet a „D lapos” (D♭) követ, amelyet a ♭ szimbólum jelez. Ezt követi az „E flat” (E♭), a „G flat” (G♭) és az „A flat” (A♭). Következik a B (B♭), végül az első oktáv C (C) a kiegészítő sorban.

Hogyan tanuljunk jegyzeteket egy dongán

Most elmondok egy módszert, amely segít megjegyezni a jegyzetek helyét a személyzeten. Kíváncsi lehet, hogyan állapíthatja meg, hol vannak az egyes hangjegyek?

Van egy angol közmondás, amely segít ebben. Most megtanuljuk. Nagyon fontos tudni, hogy a hangjegyek hol helyezkednek el a személyzeten, mert e nélkül a készség nélkül lehetetlen zenét olvasni és írni.

Magas kulcshoz

Kezdjük a magasbillentyűvel. Nézzük a vonalakon található jegyzeteket.

Van egy mondás a vonalak jegyzeteinek emlékezésére. Ebben a mondásban a nagybetűk a hangjegyek nevét jelzik: E (mi), G (sol), B (si), D (re), F (fa). Csak emlékezz erre! Fontos tudni a hangjegyek elhelyezését a vonalakon és a szóközökön mind a magas-, mind a mélyhangkulcsban.

Most térjünk át a magas hangkulcs mezőiben található hangok memorizálására. Itt minden egyszerűbb, mivel az angol „FACE” (face) szót használják, ahol minden betű egy hangjegyet jelöl: F (fa), A (la), C (do), E (mi).

• F;
• A;
• C;
• E.