Párhuzamos harmóniák

Gondolja át a zenei párhuzamos harmóniákhoz való hozzáállását, és tárja fel bennük rejlő lehetőségeket. Ezek a harmóniák bölcsen és kreatívan alkalmazva hatékony eszközei lehetnek a modern zeneszerzőnek. Képesek mély megdöbbenést kelteni a hallgatókban, pontosan azt az elképesztő hatást nyújtva, ami a segítségükkel elérhető. A hagyományos harmóniában általában kerülik a párhuzamos oktávokat és kvinteket, de a modern hangzás megteremtéséhez érdemes ezt a szabályt feladni. A zöngés és a hangok párhuzamos mozgásának megértése, valamint a párhuzamos harmóniák gondos és ésszerű használata új, érdekes mozdulatokkal gazdagíthatja a zenét. Nézzünk meg három módot a párhuzamos harmóniák használatára, amelyek eltérnek a 18. században kialakult hagyományos szabályoktól.

Párhuzamos mozgás

A párhuzamosság fő és legegyszerűbb formája a zenében a párhuzamos mozgás.
Ebben a megközelítésben nem az akkordok egyidejű emelkedésére vagy süllyedésére helyezik a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a hangok közötti intervallumkapcsolatokra. Ez egy kulcsfontosságú szempont, amelyet figyelembe kell venni, ha párhuzamos mozgást használunk egy zenei kompozícióban. Ebben az esetben azt látjuk, hogy a hangok nem feltétlenül követik ugyanazt az irányt. A zenei töredék hangszíne azonban stabil marad (ebben a példában F-dúr), és a hangok harmonikusan kombinálódnak egymással. Bár ez a példa nem sorolható teljes mértékben a párhuzamos harmóniák közé, jó kiindulópontot ad e technika elsajátításához. Miután megértette ennek a példának az alapjait, tovább merülhet a párhuzamos harmóniák bonyolultságának és technikáinak tanulmányozásában.

Párhuzamos intervallumok

Ebben az esetben nemcsak az akkord fő hangjai közötti intervallum marad meg, hanem az akkordot alkotó hangok közötti távolság is.
Nincs szükség arra, hogy a párhuzamos intervallumokat szabványos triádokra vagy szabályos stabil intervallumokra korlátozzuk. Kísérletezhet további intervallumok hozzáadásával az utolsó hangok fölé, például negyedek használatával összetett, réteges zenei textúrákat hozhat létre. Az egyes hangközök disszonánsnak vagy akár inharmonikusnak is hangzanak, de a zenei mozgás kontextusában hangzásuk tisztább és értelmesebb lesz.

Párhuzamos akkordok

Miután megtanulta az alapmozgások és az intervallumok használatát, itt az ideje, hogy megtanuljon egy fejlettebb technikát, nevezetesen a párhuzamos akkordok használatát.
Ezt a technikát számos zenei műfajban használják, a popzenétől és a táncszámoktól a jazzig és a rockig. Kiegészítő tevékenységként tanulmányozhatja olyan zeneszerzők munkáit, mint Claude Debussy vagy Maurice Ravel, hogy jobban megértse, hogyan használják a párhuzamos akkordokat a gyakorlatban. A párhuzamos akkordtechnikában az akkord minden hangja ugyanazt a távolságot mozgatja, akár egy félhanggal felfelé, akár lefelé egy adott hangig, miközben megőrzi az egyes akkordok közötti intervallumos kapcsolatokat.
Ez vagy emelkedő vagy csökkenő akkordmenetet hoz létre, amely azonos vagy hasonló szerkezettel rendelkezik, figyelmen kívül hagyva a hagyományos harmóniaszabályokat. Például, ha egy moll nem akkorddal kezdi, akkor minden további párhuzamos akkordnak is moll nem akkordnak kell lennie. Ez megkövetelheti a kompozíció fő hangján kívüli akkordok használatát, de ez a szokásos gyakorlat ebben a megközelítésben.

Következtetés

Ha párhuzamos harmóniákkal kísérletezik zenéjében, kezdje egyszerűen: takarékosan használja őket, és csak ott, ahol valóban szükséges. A dallamok párhuzamos akkordkíséretekkel való beépítése nagyban gazdagíthatja zenéjét, váratlan és meglepő zenei pillanatokat hozhat létre, különösen egy kompozíció közepén. Olyan helyeken is felkeltheti a hallgatók figyelmét, ahol a hagyományos harmónia nem képes ugyanazt a hatást elérni.