Pásztázás a zenében

A zene pásztázása az egyik legjobb módja annak, hogy zenehallgatási élményét élvezetesből izgalmassá tegye. Ha a zenét a teljes sztereó spektrumon elosztja, az nemcsak a hallgató számára előnyös, hanem az is nagyon szükséges helyet teremt a mixben, lehetővé téve, hogy a számok a kívánt módon ragyogjanak.

Általánosságban elmondható, hogy a pásztázás a zenében azt jelenti, hogy sztereó vagy monó műsorszámot veszünk, és szétterítjük a sztereó mező bal és jobb csatornáján. A zeneszám pozícióját a sztereó képen az audio pásztázással vagy a pásztázási csúszkával szabályozhatja.

Az audio pásztázás lehetővé teszi a producerek és a zenészek számára, hogy szélesebb hangélményt hozzanak létre, ami a keverési és hangzási lehetőségeket is megnyitja a különböző pásztázási pozíciókban. Manapság a legtöbb stúdiószám valamilyen sztereó pásztázást használ, de a régebbi zenékben is találhatunk pásztázási példákat, amint azt alább tárgyaljuk.

Hogyan hall az ember?

Az ember a füle segítségével kap információt a környező világ hangjairól. Ezután a kapott információ bejut az agyba. Ott feldolgozzák és kész hangképpé alakítják.

Ebben az esetben az agy hangokat helyez el az ember körüli térben.
Vagyis háromdimenziós panorámát hoz létre a környező világról. Az agy minden fülből külön kap információt, majd a kapott adatokat összeadják. Ez érdekes hatást ad. Ha két, egymástól egyenlő távolságra lévő hangszóró előtt ül, akkor az az érzése, hogy a hang nem balról és jobbról jön, hanem közvetlenül az arca előtt.

Az emberi agy feltételezi, hogy a mély hangok a tér bal oldalán, a magas hangok pedig a jobb oldalon találhatók. Ha ránéz egy zongorabillentyűzetre, látni fogja, hogy a mély hangok a bal oldalon, a magas hangok pedig a jobb oldalon vannak. A hangszínszabályzó frekvenciái pontosan ugyanazok: bal oldalon – mély, jobb oldalon – magas.

Hogy volt korábban

A zenei pásztázás már jóval a felvétel korszaka előtt létezett. A zenekarokban a zenészeknek mindig is fix helyük volt. A dobokat általában középen helyezik el, kissé a vezető hangszerek mögött. Míg a húrok és a fúvósok a bal és a jobb oldalon vannak csoportosítva. A vezető énekes vagy hangszer leggyakrabban a színpad közepén helyezkedik el.

A múlt században a korlátozott technikai lehetőségek sok egyedi műsorszám rögzítését megakadályozták. Ehelyett az összes előadó együtt játszott, és a mikrofontól különböző távolságra helyezkedtek el, hogy a mélység hatását keltsék. Így születtek legendás felvételek olyan zenészektől, mint Miles Davis és Howlin' Wolf.

A modern stúdiógyakorlatban a zenészek több külön számot is rögzíthetnek egyetlen kompozícióhoz. A hangmérnök ezután összekeveri őket, hogy elkészítse a végső zeneszámot.

Eszköztár szervezése hangpásztázásban

Először is, ahhoz, hogy hatékonyan megoldhassa problémáit, tisztán kell értenie a zeneszám hangképét. A folyamat megkönnyítése érdekében hozzon létre egy diagramot az egyes eszközök helyének vizuális ábrázolásával.

Például egy rockzene esetében ez bizonyos módon fog kinézni.

Munka közben használja ezt a diagramot útmutatóként. Helyezze el a hangszereket ennek megfelelően, majd hallgassa meg a kész mixet. Szükség szerint végezze el a beállításokat.

A végső mix a stílusérzéked, a hangérzékelésed és a szakmai készségeid kombinációja. Minden keverék egyedi megközelítést igényel. Állítsa be a panoráma szélességét a kreatív elképzelései szerint.

Frekvenciaegyensúly az audio pásztázásban

Amikor zenei anyagokon dolgozik, ne feledje, hogy minden hangszernek megvan a maga egyedi frekvenciatartománya:

• az alsó regisztert a basszus és a dob képviseli;
• a középső tartományban énekhangok, tomok, ritmusgitárok, billentyűk, vonósok és fafúvósok;
• a felső regisztert ütőhangszerek, énekhangok és vezető hangszerek alkotják.

A kompozícióban szereplő egyes hangszerek hangjának tisztaságának és érthetőségének megőrzése érdekében helyesen oszd el őket a térben. Például, ha ritmikus gitárokat, kürtöket és billentyűket állít középre, hangjaik összekeveredhetnek, ami megnehezíti a hallást.

Zenei pásztázási eszközök a közönség szemszögéből

Amikor a hang pásztázik a hallgató szemében, a cél egy élő koncert hangulatának újrateremtése. Ebben az esetben a hangszerek térbeli elhelyezése úgy épül fel, mintha a közönség egy virtuális színpad előtt állna.

Hangszerek pásztázása zenész szemszögéből

A művész szemszögéből való zenei pásztázás célja, hogy a hallgatót elmerítse az élő előadás atmoszférájában.

Ez az elhelyezés úgy van megszervezve, hogy a hallgató úgy érezze, egy színpadon áll az előadókkal.

Tippek a hatékony pásztázáshoz a keverékben

A pásztázás éppúgy művészet, mint tudomány. Nincsenek szigorú szabályok, amint azt számos híres kompozíció megerősíti.

Vannak azonban jól bevált technikák. Alkalmazza őket a kezdeti szakaszban:

1. A mix közepén általában van egy basszus, rúgás és pergő. Ezek alkotják a kompozíció ritmusát és lendületét. A csatornák közötti felosztásuk elveszítheti a hangerőt és a dinamikát;
2. A fő ének és a kulcsfontosságú hangszerek is központi szerepet kapnak. Ezek hordozzák a kompozíció fő üzenetét;
3. Egyensúlyozza a frekvenciákat. A túl magas hangok durván hangzanak, míg a túl alacsony hangok tompává és kimosottá teszik a keveréket;
4. Ne próbálja meg az összes hangszert 100%-ban panorámával elkülöníteni. A túl széles sztereó mező elveszítheti a zeneszám integritását;
5. Kerülje el a bal és jobb csatorna közötti egyensúlyhiányt. Az energiaáramlásnak egyenletesnek kell lennie;
6. Használjon modern technológiát. A mai VST beépülő modulok nagyban megkönnyíthetik a dolgokat;
7. Bízzon megérzéseiben. Ne féljen kísérletezni és eltérni a szabványoktól. Néha a „hibásság” teszi egyedivé a számot.