Alapvető zeneelmélet

A zene egy univerzális nyelv, amely érzelmeket közvetít. Akkor miért van szükségünk a zeneelméletre?

A zeneelmélet egyfajta tervrajz a zene megértéséhez. Természetesen az elmélet ismerete nélkül is intuitív módon érezheti a zenét, de az alapok mély ismerete segít abban, hogy tudatosabb és kifejezőbb zenészré váljon. Az alapvető elméletek elsajátítása lehetővé teszi a zene nyelvének jobb megértését.

Ez az útmutató segít elsajátítani a zeneelmélet alapjait, akár kezdő vagy, akár tapasztalattal rendelkező. A kottaírás, a ritmusok, a skálák, az akkordok, a billentyűk és egyebek tanulmányozásával megszerzi azt a tudást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy kifejezze magát a zenében, és kifejezőbbé tegye kompozícióit.

Zene

A zongoramuzsika általában dallamot és kíséretet tartalmaz.

A dallam általában egy szólamú, énekelhető sor. Leggyakrabban a magaskulcsba írják, és a felső botra helyezik.

A kíséret alátámasztja a dallamot, amely akkordokból és basszusvonalból áll. Az alsó rúd mélyhangkulcsába van írva.

Az eredmény egy egyszólamú dallam akkordális kísérettel:

Vagy lehet fordítva is. Alulról jön a dallam, fent a kíséret:

Zeneelméleti alapismeretek

A zeneelmélet egy univerzális nyelvet hoz létre a zenei ötletek közléséhez, lehetővé téve a zenészek számára a hatékony kommunikációt. Ezen fogalmak elsajátításával mélyebben megértheti a zene működését, jobb hallgatóvá és alkotóvá válhat, valamint javíthatja a más zenészekkel való interakcióit.

Kinek kell zeneelmélet

A zeneelmélet mindenki számára hasznos, aki mélyebben szeretné megérteni a zenét, függetlenül a képzettségétől. Nem kell zeneprofesszornak lenned! Akár szeret zenét hallgatni egy hosszú hét végén, akár gitáron improvizálni, az elmélet ismerete elmélyíti felfogását és gazdagítja zenei élményét.

Sok autodidakta zenész attól tart, hogy az elmélet tanulmányozása megfosztja őket attól, hogy intuitívan és intuitívan játsszon. A zeneelmélet azonban nem korlátozza a kreativitást, hanem éppen ellenkezőleg, olyan eszközöket biztosít, amelyek segítségével pontosabban és teljesebben fejezheti ki érzéseit a zenén keresztül. Segítségével részletesebb zenei kompozíciókat hozhat létre, amelyek megfelelnek intuitív elképzeléseinek.

Az elméletet oktatási intézményekben és önállóan is lehet tanulni, fokozatosan integrálva elemeit a kreatív folyamatba.

A zenei utazás kezdete

Minden zenemű három alapvető összetevőre épül: dallamra, harmóniára és ritmusra. Ezek az elemek segítenek a zenével való intuitív kapcsolat kialakításában.

Zeneelméleti alapismeretek

A dallamok, harmóniák és ritmusok a következő kulcselemekből épülnek fel:

• Skálák : félhangok és egész hangok sorozata, amelyekre dallamok épülnek;
• Akkordok : olyan, egyidejűleg lejátszott hangkombinációk, amelyek harmóniát teremtenek, mint például az alapdúr és a moll akkordok;
• Kulcs : egy kompozíció hangközepe, amely meghatározza a harmonikus alapokat és az akkordok közötti kapcsolatokat;
• Hangjegyzet : olyan szimbólumrendszer, amely a zenei hangokat, például a hangmagasságot és a ritmust ábrázolja írásos formában.

A dallam és a kíséret összefüggő hangzásának létrehozásához általában egyetlen hangjegyet, úgynevezett skálát használnak.

Intervallumok

Az intervallum két hang közötti távolság. A legkisebb hangköz egy félhang, zongorán ez a szomszédos billentyűk közötti távolság, függetlenül azok színétől. Két félhang hangot ad.

A teljes skála C-től C-ig (vagy például A-tól A-ig) 12 egyenlő távolságra lévő félhangra van felosztva. A leggyakrabban használt hangköz az oktáv és a harmadik.

Oktáv: két azonos nevű hang közötti távolság, például C-től a következő C-ig. Egy oktávban 12 félhang található. Az oktávok különösen harmonikusan szólalnak meg a zongora alsó regiszterében.

Fizikailag az oktáv a hangok közötti intervallum, ahol a második hang frekvenciája kétszerese az első hangjának. Például az A hang frekvenciája 440 Hz, a következő A 880 Hz.

Harmadik: Kétféle terc létezik – moll és dúr. Egy kisebb terc három félhangot foglal magában, a nagy terc pedig négyet.

Az intervallumok típusai

Tökéletes hangközök: 4 hang, 5 hang és egy oktáv.

Főbb hangközök: 2, 3, 6 és 7 hang.

Kiterjesztett intervallumok: a tökéletes intervallum félhanggal történő növelésével érhető el.

Csökkentett hangközök: egy tökéletes intervallum félhanggal történő csökkentésével kapjuk meg.

Kis hangközök: úgy kapjuk meg, hogy egy nagy hangközt félhanggal csökkentünk.

Mérleg

A skálaminták olyan hangmagasságok mintái, amelyek a dallamalkotás alapjául szolgálnak. A zenében a hangmagasságokat hangjegyek képviselik, és a hangok és félhangok meghatározott halmaza, amelyek egy dallam hangját alkotják. Ezek a minták adják a skála egyedi hangzását, és meghatározzák a kompozícióban betöltött szerepét.

Számos skála létezik, mindegyiknek megvan a maga egyedi hangulata, érzelmei és jellemzői. A legnépszerűbbek a dúr és moll skálák: a dúr skála boldogan, a moll pedig szomorúan szól. A fő különbség köztük a skála harmadik hangja, ahol a dúr skálában egy hanggal magasabb, mint a második hang, a mollban pedig egy félhanggal magasabb. A nyugati zenében a skála harmadik hangja a kulcsfontosságú, mivel ez határozza meg a hang általános hangulatát és karakterét.

Vannak más skálák is, mindegyiknek megvan a maga egyedi dallamszerkezete. Például a pentaton skála és annak bonyolultabb változata, a blues skála, valamint a kromatikus skála és még sok más.

A skálák és akkordok ismerete fontos szerepet játszik a zenealkotásban, hiszen ezek alkotják egy darab hangzási alapját. A különböző skálák elsajátítása új kreatív lehetőségeket nyithat meg, és javíthatja zeneszerzői képességeit.

Akkordok

Az akkordok több hang egyidejű kombinációi, és a zenei harmónia alapját képezik. Egy akkord általában három vagy több hangból áll. A három hangból álló akkordot triádnak nevezzük. Az akkordokra ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint a skálák létrehozására, amelyek meghatározzák a hangok közötti lépéseket, az úgynevezett intervallumokat.

Az akkordoknak négy alapvető típusa van:

• Dúr akkord : Boldog és ragyogó hangzású, a gyökérből, a dúr tercből és a tökéletes kvintből áll;
• Minor akkord : Szomorú és melankolikus hangzású, a gyökérből, a moll tercből és a tökéletes kvintből áll;
• Csökkentett akkord : Feszült és instabil hangzású, a gyökérből, a kis tercből és a kicsinyített kvintből áll;
• Kibővített akkord : Drámai és titokzatos tapintású, a gyökérből, a dúr tercből és a kiterjesztett kvintből áll.

Az akkordok kombinálhatják a dúr és a moll triádokat, valamint az akkordon belüli hangok sorrendjét megváltoztató inverziókat. A különböző akkordok és azok kombinációinak megtanulása segíthet meghatározni egy dal egyedi karakterét. Például a fő dúr triád (1-3-5) szerkezetének megváltoztatása és az ötödik hang lefelé mozgatása teljesen új érzelmi színezést hozhat létre az akkordban. A dalírás alapja az akkordsorrend, amely akkordok sorozata. Ahogy fejleszti az akkordrendezési készségeit, képes lesz összetettebb és gazdagabb zenét alkotni. Az akkordok szerkezetének megértése – az alapformáktól a bonyolultabb variációkig – új távlatokat nyit a zenealkotásban.

Triád inverziók

A triádok megfordíthatók különböző inverziók létrehozásához, ami változatossá teszi az előadást, és megkönnyíti a hangszer lejátszását. Az akkordfordítások megfelelő használata minimálisra csökkenti a billentyűk közötti mozgást, ami zökkenőmentes előadást tesz lehetővé. Akkordfordítás létrehozásához mozgassa az akkord alsó hangját egy oktávval feljebb. Vegyük például a C-dúr akkordot.

Minden triádnak két lehetséges inverziója van. Ha tovább fordítjuk az akkordot, ugyanazt az akkordot kapjuk, csak egy oktávval magasabban. A triád első megfordítását hatodik akkordnak, a másodikat negyed-hatod akkordnak nevezik. Az oktatási anyagokban ezeket gyakran egyszerűen első és második inverziónak nevezik. A kottaírásban a fordított akkordokat a basszushang jelzése jelzi. Például egy C-dúr (C) akkordnál az E mélyhangú első inverziót E/C-ként, a második G mélyhangú inverziót G/C-ként jelöljük.

Hogyan lehet megkülönböztetni az első inverziót a másodiktól

Intervallumok alapján megkülönböztetheti az első inverziót a másodiktól. Az első inverzió egy kisebb tercet (3 félhang) és egy negyedet (5 félhang) tartalmaz, vagyis nagyobb a távolság a középső és a felső hang között az akkordban. A második inverzió tartalmaz egy negyedet és egy nagy tercet (4 félhang), amelyek távolsága nagyobb az alsó hangtól a közepéig, mint a középtől a felső hangig.

Egy akkord gyökér hangjának helyzete

Az akkord gyökérhangja, az úgynevezett tonik, az inverziótól függően különböző pozíciókban van. Triádban a gyökérhang az első, például egy C-dúr (C) akkordban ez a C hang. Az első inverzióban a gyökérhang egy oktávval feljebb kerül, és az utolsó, például E, G , C. A második inverzióban a gyökérhang az akkord közepén van, például G, C, E.

Dúr akkord átalakítása moll akkordrá vagy fordítva

Ahhoz, hogy egy dúr hármashangot mollgá alakítsunk, egyszerűen lejjebb húzzuk a középső hangot egy félhanggal. Például egy C-dúr (C) akkordban az E hangot félhanggal csökkentve c-moll (Cm) hanggá alakítja, amely a C, Eb, G hangokból áll. A fordított folyamat, egy moll hármashangzat alakítása dúr, megköveteli a középső hang félhanggal történő emelését, például a D-moll (Dm) D-dúrra (D) alakul, ha az F hangot félhanggal emeljük, ami a D, F#, A hangokat adja. egy dúr vagy moll akkord első inverziója esetén le kell ereszteni vagy fel kell emelni az alsó hangot, a második inverzióhoz pedig csökkenteni vagy emelni kell az akkord felső hangját

Quinta akkord

Ha egy hármashangzatnak csak a külső hangjait veszi fel, a középső kivételével, akkor egy kvinta akkordot kap, amelyet az 5-ös szám jelöl, például C5.

Felfüggesztett akkord

Felfüggesztett akkordban a középső hang helyett az alsó hangból egy negyed vagy dúr másodpercet használnak. Egy ilyen akkordot például Csus2-nek vagy Csus4-nek jelölünk, ha C-ről beszélünk.

Kulcsok

A billentyű hét fokból (hangjegyekből) álló halmaz, amely meghatározza a hang karakterét. Ezeket a fokozatokat római számok jelölik, és mindegyikük meghatározott funkciót tölt be. A függvények fokokhoz vannak kötve, nem konkrét hangokhoz.

Nézzük a C-dúr kulcsát:

• Tonic (I, T) – az első lépés, amely meghatározza az alapvető tonalitást;
• Domináns (V, D) az ötödik fokozat a toniktól. Ha a tonik C, akkor a domináns a G;
• A szubdomináns (IV, S) az ötödik fokozat, a toniktól visszaszámolva. Ha összeszámolod, a negyedik fokozat lesz. A C-dúrban a szubdomináns az F.

Funkcióinverziók

A függvények megfordításának jelzésére számokat adunk a nevükhöz.

Stabil és instabil hangok.

A tónusos triád magában foglalja az I, III és V fokozatot, amelyek stabilak. A dallam kiteljesedhet rajtuk. A fennmaradó fokok instabilnak minősülnek, és a legközelebbi stabilokhoz fordulnak, amit felbontásnak nevezünk.

Példák a felbontásra:

• II => I (lefelé)
• IV => III (lefelé)
• VI => V (lefelé)
• VI => I (felfelé, a legközelebbi alsó is instabil)

Bevezető jegyzetek és dúdolás

A bevezető jegyzetek a tonik körüli jegyek. A tonik szomszédai fent és lent a II. és VII. fok. A VII. fokozatot növekvő bevezetőnek, a II. fokozatot pedig csökkenő bevezetőnek nevezzük. A dúdolás magában foglalja a bevezető hangok lejátszását a tonik vagy más stabil hangok körül, mint például a III. és V. fokozat.

Példák a dúdolásra:

Az I. fokozatra — VII és II

A III. fokozatra — II és IV

Az V. fokozathoz — IV és VI

Párhuzamos és kapcsolódó kulcsok

A zene változatosabbá tétele érdekében párhuzamos és kapcsolódó kulcsokba való átmeneteket használnak, amelyek lehetnek rövid távúak (eltérések) vagy állandóak (modulációk).

A párhuzamos billentyűk dúr és moll billentyűk azonos előjellel a kulcsban.

A kapcsolódó billentyűk a T (tónusos), S (szubdomináns) és D (domináns) billentyűk.

Ezen túlmenően, egy dúr hangnemnél a moll szubdomináns kulcsa tekinthető rokonnak, a moll hangnemnél pedig a nagy szubdomináns kulcsa.

Például a C-dúrhoz a kapcsolódó kulcsok a következők:

• A moll (párhuzamos kulcs, T-ből építve);
• F-dúr és d-moll (S-ből épült);
• G-dúr és e-moll (D-ből épült);
• F-moll (moll szubdomináns).

Kulcs meghatározása

A kulcsot a kulcson lévő jelek (élesek és laposak) és speciális megjegyzések határozzák meg. Ezek a jelek használhatók párhuzamos kulcsok meghatározására. Meghatározhatja, hogy egy billentyű dúr vagy moll-e a darab kezdetének és befejezésének hangjegyei alapján.

• Éles hangok : Dúr billentyűk meghatározásához nézze meg az utolsó éles hangot, és lépjen fel egy hanggal; moll hangnemnél lejjebb egy hangot. Ha a kapott hangban éles is van, akkor a billentyűnek van éles (például ha a billentyűnek van egy éles – F#, ez jelenthet G-dúrt vagy E-mollt);
• Lakások : Ha a kulcsnak egy lapja van, ez lehet F-dúr vagy D-moll. Ha több lakás van a kulcsban, akkor fókuszáljon az utolsó előtti lapra – ez dúr hangot jelöl (például ha az utolsó előtti A-szúr, akkor a kulcs E-dúr). Ahhoz, hogy egy dúr hangnemről egy párhuzamos mollra váltson, 1,5 hangot (vagy három félhangot) kell lejjebb mennie. Például a C-dúrnál a párhuzamos moll hangnem a-moll.

C-dúr és a-moll

C-dúr és a-moll párhuzamos billentyűk, amelyeknek nincs kulcsaláírása.

Ezek a párhuzamos billentyűk ugyanazokat a hangokat és akkordokat használják. Annak meghatározásához, hogy melyik kulcsot, C-dúr vagy a-mollt használják, figyelni kell az akkordok sorrendjére és funkcionális jelentésére. Gyakran egy darab a tonikon végződik, ami segít meghatározni a kulcsot.

A dúr hangnemekben a tonikra, a szubdominánsra és a dominánsra épülő akkordok dúrok. A 2., 3. és 6. fokra épített akkordok mollok, a 7. fokon pedig lecsökkentek.

Mivel a párhuzamos billentyűk ugyanazokat a hangokat használják, az akkordok is egyeznek, csak más sorrendbe tolva.

A moll hangnemekben a tonik gyakran dúrra van állítva, ami a G és A közötti intervallum csökkentésével növeli a hozzá fűződő vonzerőt. Ennek eredményeként az Em tónusmoll akkord dúr E-vé alakul, a többi akkord pedig változatlan marad.

Pentaton skála C-dúr és a-moll

A pentaton skála egy egyedülálló skála, amelyből hiányzik a tonika, a domináns és a szubdomináns. Ebben a skálában minden hang egyenértékű, így a dúr és a moll azonos.

Ez a skála két hang kiiktatásával jön létre: a dúr skálán a IV és a VII fokozatot, a mollban pedig ugyanazokat a hangokat, azaz a II és VI fokozatot eltávolítjuk.

A pentaton skála sajátossága, hogy nem kelt feszültséget, és ennek megfelelően nem igényel felbontást. Ez lehetővé teszi a dallam kezdetét és befejezését bármilyen hangon, ami ideálissá teszi a spontán improvizációhoz.

F-dúr és d-moll

Az F-dúr és a D-moll párhuzamos billentyűk, amelyeknek közös billentyűjele van – egy lapos a B hangon. Ezek a billentyűk szintén a C-dúrhoz kapcsolódnak. A jobb észlelés érdekében ismét a véletlen jeleket jelzik.

F-dúr akkordok:

F-dúr akkordok:

Pentaton skála F-dúr és D-moll

A pentaton skála összes hangjának meghatározásához le kell játszani az összes fekete billentyűt a zongorán, majd mindegyiket le kell engedni egy félhanggal a fehér billentyűkre.

G-dúr és e-moll

A G-dúr és az E-moll párhuzamos billentyűk, amelyek ugyanazt a F-élességet használják. Őket is a C-dúr rokonainak tekintik. A véletlenek az érthetőség kedvéért.

Akkordok G-dúr hangnemre:

Akkordok e-moll hangjára:

Kulcsok

Egy zenei kompozíció dúr vagy moll skálákra épül fel, amelyek a tonális alapját képezik. Ezt a szabályrendszert zenei kulcsnak nevezik. A billentyű határozza meg, hogy mely hangok és akkordok kerüljenek felhasználásra egy darabban.

A darab elején bemutatott kulcs aláírás jelzi a kulcsot meghatározó éles (#) vagy lapos (b) meglétét. Az éles azt jelzi, hogy a hangot egy félhanggal magasabban kell lejátszani, mint a normál hang, a lapos pedig egy félhanggal alacsonyabbat. A kulcsfontosságú aláírások segítenek a zenészeknek megérteni egy kompozíció skálaszerkezetét és harmóniáját. A kényelem érdekében gyakran táblázatokat használnak a kulcsaláírások és a hozzájuk tartozó kulcsok azonosítására.

Néha egy kompozíció megváltoztathatja a kulcsát, amit modulációnak neveznek. A moduláció érzelmi mélységet és változatosságot ad a kompozíciónak. A modern popzenében a modulációk ritkák, míg a videojátékok hangsávjaiban elég gyakran előfordulhatnak, dinamikus hangteret hozva létre.

A különböző kulcsok közötti kapcsolat jobb megértése érdekében a kvint kört használjuk. Ez a kör tónusviszonyokat jelenít meg, mint egy óra számlapját, ahol minden gombnak megvan a maga helye.

A kvint-kör a C-dúr hangtól kezdve az élek vagy lapok száma szerint rendezi el a billentyűket.

Zenei kotta

A kottaírás a zene írott nyelve, amely lehetővé teszi a zenei ötletek vizuális közlését és megértését más zenészek számára.

A kottaírás alapvető elemei:

• Staff : Öt vízszintes vonalból áll, amelyeken zenei szimbólumok vannak elhelyezve a hangok magasságának és időtartamának jelzésére;
• Kulcskulcsok : Rendeljen különleges jegyzeteket a bot egyes soraihoz. A legelterjedtebb a magas hangjegykulcs (magas hangokhoz) és a mélyhangkulcs (alacsony hangokhoz);
• Megjegyzések : Jelölje meg a hangok hangmagasságát és időtartamát úgy, hogy szimbólumként jeleníti meg őket a pálcán. Egy hang pozíciója a vonalakon határozza meg a hangmagasságát; minél magasabb egy hang a vonalakon, annál magasabb a hangmagassága. A hangjegyek különböző formájúak is, hogy jelezzék a ritmust.

Ezek az összetevők képezik az alapot, amelyre a skálák és akkordok épülnek egy zenei kompozícióban. Miután elsajátította ezt a „nyelvet”, képes lesz zenét olvasni és írni, és teljesen megérteni anélkül, hogy meghallgatná. Ez javítja a zeneelmélet megértését, és megkönnyíti a kommunikációt más zenészekkel a zene egyetemes nyelvén.

Ritmus

A ritmus az akkordokkal és skálákkal együtt a zene alapvető eleme. A kottaírás speciális szimbólumokat és szabályokat tartalmaz a kompozíció ritmikai vonatkozásainak közvetítésére.

A mérőidő az ütemben lévő ütemek számát és az egy ütemet felvevő hang időtartamát jelzi. Törtként írják: a felső szám az ütemek számát, az alsó szám pedig a hang időtartamát jelzi. Például a 4/4 idő négy ütemet jelent egy ütemben, és minden negyedhang egy ütemet foglal el.

A ritmikus minták az egyszerűtől az összetettig terjedhetnek, beleértve az egyedi ritmusokat létrehozó poliritmusokat is.

A ritmus megértése akkor is hasznos, ha digitális audio munkaállomásokon (DAW) hozunk létre zenét, ahol a hangjegyeket a zongorabillentyűket leképező MIDI-szerkesztőben szerkesztik. A DAW-k lehetővé teszik a swing és más ritmikai beállítások alkalmazását is a zenében.

A kompozíció elemei

A zenetanulás során fontos megtanulni a kompozíció különböző elemeit, amelyek érdekesebbé és kifejezőbbé teszik a darabot. Íme néhány kulcsfontosságú fogalom, amelyet figyelembe kell venni:

• Dinamika : Az előadás hangerejét tükrözi, és befolyásolja a zene intenzitását és energiáját. A kottában elterjedt jelölések közé tartozik a zongora (halk) és a forte (hangos);
• Artikuláció : Meghatározza a hangok lejátszásának módját, például staccato (rövid és staccato) vagy legato (sima és összekapcsolt);
• Forma : Egy darab általános szerkezete, például vers-kórus-vers-kórus forma a popzenében vagy szonátaforma a klasszikus zenében;
• Textúra : Hangrétegek vagy hangok rendszerezése egy darabban, például egyszólamú (egyszólamú) vagy többszólamú (többszólamú).

Fül képzés

A zeneelmélet megismerése csak a kezdet. A következő lépés az, hogy megtanuljuk hallani és felismerni ezeket a fogalmakat a valódi zenében. A fültréning segít összekapcsolni az elméletet a gyakorlati alkalmazással. Zenehallgatással javíthatja az intervallumok, akkordok, dallamok és ritmusok felismerésének képességét.

Ha a füle felismeri az elméletet, akkor ezt a tudást felhasználhatja kompozícióiban és előadásaiban. Ez lehetővé teszi, hogy intuitívabban közelítsd meg a zenealkotást és az előadást, így az elmélet a zenei gondolkodásod természetes részévé válik.

Összegzés

Miután megértette a zeneelmélet alapjait, és megtanulta meghallani ezeket a fogalmakat, alkalmazhatja őket saját projektjeire. Akár egy zenekarral improvizál, zenét ír, akár zeneszámokat készít egy digitális audio munkaállomáson (DAW), az elmélet megértése segít jobb, vonzóbb darabok létrehozásában. Ezek az alapelemek minden zenei műfaj alapját képezik, a klasszikus zene összetett szerkezetétől a modern pop egyszerű akkordfolyamataiig.