Az összes kisebb skálát

Történt ugyanis, hogy a legszívszorítóbb szerzemények moll hangnemben születtek. Úgy gondolják, hogy a dúr mód vidáman, a moll pedig szomorúan hangzik. Ebben az esetben legyen készen egy zsebkendő: ez az egész lecke a „szomorú” kisebb módoknak lesz szentelve. Ebből megtudhatja, mik ezek a billentyűk, miben különböznek a dúroktól, és hogyan kell moll skálákat játszani.

A zene természetéből adódóan úgy gondolom, hogy félreérthetetlenül megkülönbözteti a vidám, lendületes dúr és a szelíd, sokszor szomorú, panaszos, néha tragikus moll. Emlékezzen Mendelssohn Esküvői Márciusának és Chopin Temetési Márciusának zenéjére, és a dúr és a moll közötti különbség nyilvánvalóvá válik számodra.

Remélem, nem adtad fel a mérleget? Emlékeztetlek ezeknek az unalmasnak tűnő tevékenységeknek a fontosságára. Képzeld el, hogy abbahagyod a mozgást és a tested stresszét, mi lesz az eredménye? A test petyhüdt lesz, gyenge, néha kövér lesz :-). Ugyanez a helyzet az ujjaival is: ha nem edzi őket minden nap, akkor gyengék és ügyetlenek lesznek, és nem tudják eljátszani azokat a darabokat, amelyeket annyira szeretsz. Eddig csak dúr skálákat játszottál.

Kisebb mérlegek

Mindjárt leszögezem: a moll skálák nem kisebb és nem kevésbé fontosak, mint a dúr skálák. Csak a nevük igazságtalannak tűnhet.

A moll skálák a dúr skálákhoz hasonlóan nyolc hangból állnak, az első és az utolsó hang ugyanazzal a névvel. A bennük lévő intervallumok sorrendje azonban eltérő. Kis léptékben az intervallumok a következőképpen vannak elrendezve:

Hang – Félhang – Hang – Hang – Félhang – Hang – Hang

Összehasonlításképpen a dúr skálán az intervallumok a következők: Hang – Hang – Félhang – Hang – Hang – Hang – Félhang.

Első pillantásra az intervallumok hasonlónak tűnhetnek, de valójában a hangok és félhangok eltérő sorrendben vannak elrendezve. Ahhoz, hogy ezt a különbséget érezzük, a legjobb egymás után játszani és hallgatni a dúr és moll skálákat.

Amint azt bizonyára észrevette, a fő különbség a dúr és a moll mód között a harmadik lépés, az úgynevezett harmadik hang: a mollban le van halkítva, a tonikkal a moll terc intervallumát alkotva.

Egy másik különbség, hogy a dúr módban az intervallumok mindig állandóak, de a moll módban a felső fokokon lévő intervallumok változhatnak, így három különböző moll típus jön létre. Talán éppen ez a moll sokszínűsége inspirálja a briliáns alkotások létrejöttét.

Tehát mik ezek a kiskorúak?

Háromféle kiskorú van:

• természetes moll;
• Harmonikus moll;
• Dallamos moll.

Mindegyik moll típust saját hangköz-összetétel jellemzi. Az ötödik szakaszig mindhárom típusban azonosak, de a hatodik és a hetedik szakaszban eltérések lépnek fel.

Természetes moll Tónus – Félhang – Hangszín – Hangszín – Félhang – Hangszín – Hangszín.

A harmonikus moll a természetestől az emelt hetedik fokozatban tér el, ami közelebb hozza a tonikhoz. A hatodik és hetedik fok közötti intervallum másfél hangra növekszik, kibővített másodpercet alkotva. Ez a skála jellegzetes „keleti” hangzást ad, különösen lefelé irányuló mozgásnál.

Harmonikus mollban a hangközök a következőképpen vannak elrendezve: Hang – Félhang – Hang – Hang – Félhang – Másfél hang – Félhang.

A moll skála másik változata a dallamos moll, más néven jazz-moll, mivel a jazz zenében széles körben használják. Ezt a moll típust azonban olyan zeneszerzők is használták, mint Bach és Mozart, jóval a jazz megjelenése előtt.

A dallammoll sajátossága, hogy hatodik és hetedik foka megemelkedett. Ennek eredménye az intervallumok következő sorrendje:

Hang – Félhang – Hang – Hang – Hang – Hang – Félhang.

Ezt a moll típust a jazzben, a klasszikus zenében és sok más stílusban használják, különleges kifejezőerőt adva a dallamoknak.

Szeretem ezt a skálát „ingadozónak” nevezni, mert nem tudja eldönteni, hogy dúr vagy moll szóljon. Nézd meg a hangközök sorrendjét: az első négy a moll, az utolsó három pedig a dúr skálának felel meg.

Most térjünk át arra a kérdésre, hogy hogyan határozzuk meg a kulcsjelek számát a különböző mellékbillentyűkben.

Párhuzamos billentyűk

Itt merül fel a párhuzamos tonalitás fogalma. Az azonos számú előjelű dúr és moll hangokat (vagy ennek hiányát, mint a C-dúr és az a-moll esetében) párhuzamosnak nevezzük. Mindig egy kisebb terc távolságra vannak egymástól – a moll hangnem a dúr skála hatodik fokára épül.

Bár a párhuzamos billentyűk hangzása és a hangközök összetétele eltérő, a fehér és fekete billentyűk aránya változatlan marad. Ez megerősíti, hogy a zenére szigorú matematikai törvények vonatkoznak, és ezek megértése után szabadon navigálhat a zenei térben.

A párhuzamos hangnemek közötti kapcsolat megértése egyszerű: játsszon C-dúr skálán, majd kezdje a hatodik fokon, és álljon meg a fenti oktáv ugyanazon hatodik fokán – ez egy „természetes moll” skála lesz a-moll hangnemben.

Az alábbiakban a párhuzamos billentyűk listája látható latin szimbólumokkal és a kulcsjelek számával.

• C-dur/a-moll;
• G-dur/e-moll (1 éles);
• D-dur/h-moll (2 éles);
• D-dur/h-moll (2 éles);
• E-dur/cisz-moll (4 éles);
• H-dur/gis-moll (5 éles);
• Fis-dur/dis-moll (6 éles);
• F-dur/d-moIl (1 lapos);
• B-dur/g-moll (2 lakás);
• E -dur/c-moll (3 lakás);
• As-dur/f-moll (4 lakás);
• Des-dur/b-moll (5 lakás);
• Ges-dur/es-moll (6 lakás).

Tehát most már van egy ötleted a minor skáláról, itt az ideje, hogy ezt a tudást a gyakorlatba is átültesd. Természetesen a mérleggel kell kezdeni. Az alábbiakban az összes dúr skálát és a hozzájuk tartozó párhuzamos moll skálákat tartalmazó táblázat található, részletes ujjakkal (ujjszámokkal). Szánj magadnak elég időt a tanulásra, ne rohanj.

Hadd emlékeztesselek, hogyan kell skálán játszani:

1. Lassan játssza le a skálát, mindkét kezével 4 oktávot fel és le. Vegye figyelembe, hogy a kottaalkalmazásban az ujjszámok a hangjegyek felett és alatt láthatók. A hangjegyek feletti számok a jobb kézre, a hangok alattiak pedig a balra vonatkoznak;
2. Figyeljük meg, hogy a dallamos moll skála más típusú moll skálákkal ellentétben felfelé és lefelé mozogva másképp épül fel. Ez annak köszönhető, hogy egy lefelé irányuló mozgásban a dúrból (amivel a dallami moll hangközei egybeesnek az első foktól a negyedig) nem hangzik túl kellemesen a mollba való átmenet. Ennek elkerülésére a lefelé mozgás természetes moll skálát használ – a hetedik és hatodik fok visszatér a moll skála eredeti helyzetébe;
3. Kombinálja a játékot két kézzel;
4. Fokozatosan növelje a lejátszási skálák tempóját, ügyelve arra, hogy a játék egyenletes és ritmikus maradjon.

Valójában a zeneszerzőnek nem kell minden hangot ugyanabból a skálából használnia. A zeneszerző számára a skála olyan, mint egy menü, amelyből hangokat választhat.

A dúr és moll skálák minden bizonnyal a legnépszerűbbek, de nem ők az egyetlenek a zene világában. Ne féljen kísérletezni a váltakozó hangközökkel a dúr és moll skálákban. Cserélje ki a hangszínt félhangra vagy fordítva, és hallgassa meg, mi történik.

Ezzel új skála jön létre, sem nem dúr, sem nem moll. E skálák némelyike ​​csodálatosan, mások undorítóan, mások pedig egzotikusan hangzanak. Új skálák létrehozása nemcsak megengedett, hanem ajánlott is. Az új skálák új dallamok és harmóniák megjelenéséhez vezetnek.

Az emberek a zene kezdete óta kísérleteznek az intervallumokkal. Bár a legtöbb kísérleti skála nem vált olyan népszerűvé, mint a dúr és a moll, néhányat különféle zenei stílusokban használnak dallamok alapjául.

És végül itt van néhány érdekes zene moll hangnemben.