A dallamok fajtái

A zene dallamokból áll. Hét szabványos hangjegy van, de a több száz millió motívum közül egy sem ismétlődik. Hogyan lehetséges ez? Minden a dallamok jellemzőiről és típusairól szól. Valójában ez egy dallamos érzés egy zeneműbe vagy egy számba ágyazva. Minden ember egyedi, a maga módján érzi magát. Ezért annyira más a zenei kifejezőképesség.

Bárki komponálhat saját dallamokat. Ha nem próbálja meg ismételni senkit, hasonlóvá teszi a dallamot, akkor az indíték egyedi lesz. Az ilyen kreativitás kivétel nélkül mindenki számára elérhető: nem számít, hogy profi vagy amatőr.

Miből készül a zene?

Zene – hangok meghatározott sorozata, tónusban komponált. A hangok megszólaltatásához hangszereket és modern technikai eszközöket használnak. A zene két általános jellemzőből áll: idő (sebesség) és térbeli (magasság).

Minden szám másképp hangzik. Elgondolkozott már azon, hogy miért?

Minden dolog az érzelmi érintkezésben, amely a dallamok hallgatása során fellép. Hatása nagy. A fizika szempontjából – ez a hanginger. Azonban milyen jó érzés idegesíteni egy dallamos szám miatt.

Az iskolában azt tanították nekünk, hogy a zene hangjegyekből áll. És valóban az. A sokemeletes hangok megalkotója Guido Aretinus – olasz szerzetes, aki a XI. században élt. Ő találta ki a zenei stábot és a papíron történő grafikai megjelölés módszerét is.

Valójában sokkal több jegyzet van. Csak egy hangmagasságban (oktávban) van 7 belőlük. Ez egy olyan hanghalmaz, ahol nincs disszonancia. Egyszerűen fogalmazva – egy bizonyos csoportban a hangjegyek dallamosak és a harmonikus hangokat reprodukálják.

Mi az a dallam?

A történet mondatokból, szavakból és betűkből áll. A dal viszont egy dallamból, oktávokból és hangokból áll.

A dallam harmonikus és eufónikusan kombinált hangok sorozata. A zenében a legfontosabb elem a típusa. Még akkor is, ha emlékezetből dúdolsz egy dalt, úgyis eljátszod a dallamot. A fejről nem „eldobható” motívum egy szívós dallamsor, jól megjegyezhető elem.

Ha azt gondolja, hogy a fejében forgó ütések a semmiből jelennek meg, akkor nem így van. A zeneszerzők és a producerek alaposan átgondolják az ilyen számokat. Nagyrészt a dallamnak köszönhető – egyszerű, hangzatos, jól megjegyezhető és emlékezetből reprodukálható.

Van egy dal és van egy dallam. Mi a különbség?

Egy sáv példáján próbáljuk bemutatni, hogy ezek különböző definíciók. A dallam általában egy zenei kompozíció része. Egyfajta rúd, amelyre az egész dalcsontváz fel van fűzve. Van dob, ének, basszus, különféle hangszerek, effektek, samplerek a dalban. Mindegyik egybehangzóan hangzik. Ez a dallamnak köszönhető – amelyben mindezek az elemek összekapcsolódnak.

A dallam a zenei megnyilatkozás teljességében, a dallammenet tökéletességében különbözik az egyszerű hangszínkészlettől. A rövid zenei kifejezések egy hosszabbat alkotnak. Maga a kifejezés egy két motívumból álló formáció, amely két metrikus mértékig tart.

Szerkezetileg egy dallam több elemből áll:

1. Hangmagasság (egy bizonyos hangkészlet kombinációja – leggyakrabban kis mennyiség);
2. Tartomány (a legalacsonyabb és legmagasabb hangok közötti távolság);
3. Kontúr (dallamelemek sorozatának formája: frázisok, ívek);
4. Intervallumok (félhangokban mérve, az első hang távolsága egy bizonyos hangnemben – tonika).

A zenei műfaj, a ritmus, a harmónia, a dinamizmus, a hangzás és egyéb jellemzők a dallam típusától függenek. Bizonyára Ön is hallotta már, amikor az énekesek vagy zenészek szigorúan egy bizonyos hangnemben tudnak játszani egy dallamot. Úgy tartják, hogy minél szűkebb a tartomány, annál könnyebben reprodukálható. A szélesebb tartomány azonban potenciálisan érdekesebb a hallgató számára a nem szabványos, eredeti és összetett dallam miatt.

Különböző dallamtípusok

Számos zenei műfaj létezik. Mindazonáltal mindegyik között többféle dallam különíthető el. Másképpen nevezhetünk egy ilyen motívumot dallamtételnek. A szakértők az úgynevezett single sound streamet határozzák meg. A dallamvonalnak vannak bizonyos hasonlóságai: a spirituális és érzelmi mozgás analógiájára vannak hullámvölgyek, a magas és mély hangok között mozogva. Ilyen irányok a dallammozgás. Íme néhány a főbbek közül.

Vízszintes mozgás

Frederic Chopint a dallam horizontális mozgásának egyik legkiemelkedőbb képviselőjének tartják. A dallamvonal jellemzője az ismétlődő hang gyakori akkordváltásokkal. Így lehetőség nyílik a hangzás diverzifikálására, az állandó egyhangúság elkerülésére. Ha elemezzük azokat a dallamokat, amelyekben vízszintes mozgás van, akkor a legfontosabb jellemző az éles átmenetek és fejlődés hiánya lesz. A népdalokban gyakran találhatunk ilyen motívumokat.

Hullámzó dallam

A sima mozgással ellentétben a hangzás és a tónusugrások hullámzó kombinációja tűnik ki. A dallam bizonyos progresszív mozdulatokat követ: fel és le. Nincsenek éles törések. Ezért az ilyen típusú hanghullámok megkülönböztethetők a motívumban. A zenészek ennek a technikának köszönhetően a kompozíció nyugodt és szisztematikus fejlesztését érik el. Ez egy nagyon népszerű dallamtétel, amely megtalálható professzionális produkciókban, popzenében, folklórban. A klasszikusok közül Ludwig van Beethoven különíthető el.

Emelkedő mozgás

Az emelkedő mozgású dallamokat nagyszámú magas hang jelenléte jellemzi. Johann Sebastian Bachnak sok ilyen műve van. A zeneszerző ezzel a technikával éri el az érzelmi feszültséget, felemelkedést. Azonban nem minden ilyen felemelkedő mozgás kapcsolódik közvetlenül az energiához. Inkább a kompozíció általános érzelmi állapotáról van szó.

Leszálló mozgás

Az ereszkedő mozdulatú dallamokban éppen ellenkezőleg, érzelmi kisülés, a jelenlévő feszültség csökkenése tapasztalható. Az ilyen típusú dallamokat használó zeneszerző feladata az, hogy kiegyensúlyozottságot és nyugalmat keltsen a hallgatóban. Főleg, ha a középső regiszterről van szó. A zeneszerzők óvatosak, amikor az alsó regiszterrel dolgoznak, mert túlzott buzgalommal könnyen lehet nehéz és bánatos (akár gyászos) hátteret elérni. Gyakran ereszkedő mozdulatokkal rendelkező dalokat használnak vokális részekben – az egyszerűség és a kényelem érdekében.

Dallam ugrásokkal

Az ugráló mozgású dallamok érzelmi hátteret és hangzást tekintve energikus kompozíciók. Leggyakrabban ezek pörgős dalok és dallamos motívumok. Az ugrások keskenyek és szélesek. Az első esetben a hangszerek száma viszonylag kicsi és monoton. A széles ugrások a hangszeres zene eltérő spektrumát használják. Pjotr ​​Iljics Csajkovszkij van bennük elég ritmikus dallam és tétel.

Dallam szekvenciával

A sorozat egy téma zenei elemének megismétlése a skála különböző fokozataiban. Az ilyen ismétléseket a kompozíció logikus, tervezett és következetes játéka érdekében hajtják végre. Ebben a dallamban a fent leírt más típusokból származó kölcsönzések is felhasználhatók. A szekvenciális dallammozgással rendelkező kompozíciók megtalálhatók Ludwig van Beethovennél és más zeneszerzőknél.

A dallamtételtől függetlenül minden dallamra jellemző a csúcspont jelenléte. Fejlődésének ez a legmagasabb pontja, amelyet bizonyos jellemzők jellemeznek: megnövekedett hangfrekvencia, fokozott dinamika, tónusátmenetek, hullámok, emelkedő és csökkenő intonációk használata.

Mód: moll, major

A mód a hangok összekapcsolásának rendszere: mind stabil, mind instabil. A leggyakoribb módok a minor és a major. Jellemzőit, felépítését, különféle jellemzőit tekintve a moll komolyan eltér a dúrtól. Az elsőt nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb hangzás jellemzi. Gyakran igénybe veszik, hogy szomorúságot, bánatot, romantikus hangulatot idézzenek elő a hallgatóban. A dúr, éppen ellenkezőleg, vidám, örömteli és életigenlő hangzással társul.

Különféle dallamtípusoknál a mód az úgynevezett hangskálák és lépések szabályozására szolgál. A fő jelentőséget a sorozat első lépése kapja, amelyet toniknak neveznek. Fontos, hogy egy zenész megértse és rendezze a moll és major módokat, hiszen ezek a leggyakoribbak a világon. A dolog azonban nem korlátozódik erre a két módra. A pentaton, a jazz improvizáció, a templom és sok más mód kiemelkedik. Jellemzőek és benne rejlenek egy adott régió bizonyos kulturális hagyományaiban, zenei sajátosságaiban. A zeneszerzők különféle célokra mesterségesen létrehozhatják őket.

Harmónia és textúra

Ha több hangot játszol ugyanazon a gitáron, egyáltalán nem biztos, hogy egy rövid dallam akkordot kapsz. Az akkordmenetek és hangkombinációk (valamint a szekvenciák) felelősek azért, hogy a dallam mennyire harmonikus lesz. A zenészeknek még külön tudományáguk is van (Harmónia), amit a konzervatóriumban tanulnak.

Egy külső hallgató számára a zenei harmónia az, hogy milyen dallamosan és gyönyörűen szól a zene. Építészetileg egyhangú és arányos a hangszín, és következetes az érzelmi színhangzás. Az ilyen eufónia a textúra. Egyfajta rend a módok, hangok, hangszínek és akkordok zenei birodalmában.

Regiszterek és hangszínek

A regisztráció egyszerűsített formában zenei tartománynak minősül. Például ebből a szempontból az egyik legkifejezőbb hangzású hangszer a zongora. Három fő regiszterosztályt mutat be:

• alacsony;
• középső;
• magas.

Az alacsony regiszterben a hangok kissé tompítottak, jellegzetes, kissé nehéz tónusúak. Ez magában foglalja a basszushangszereket (és a basszuséneket). A középső regiszterhez szokás az emberi vokált társítani. Úgy gondolják, hogy ez kényelmes a legtöbb zenei alkotáshoz, és sok emberre jellemző (bariton). A magas regisztert (tenort) a megfelelő hangszín-hangszínezés – légiesség, könnyedség – jellemzi. Csak néhány hangszer kombinálja az összes regisztert. Ezért a zongora régóta állandó kísérője a zenét alkotó zeneszerzőknek.

Ritmikus minta és tempó

A ritmus a zenei tempóhoz kapcsolódik – vagyis a hangsebesség egy bizonyos időtartamú sorozatok aránya. A zenei műfajok (és típusai) nagyrészt a ritmushoz kapcsolódnak. Minél ritmikusabbak és magasabbak, annál inkább hajlamosak az olyan műfajokra, mint a disco, house, techno. A leginkább mért ritmusok a keringőkben találhatók. Erős akcentusok vannak jelen a menetekben. A ritmus mindkét esetben tiszta és következetes. A jazz kompozíciókban ezzel szemben a ritmus implicit és változatos. Vannak gyors, közepes és mérsékelt tempók.

Strokes

Az ütések a hang variációi. Ezek azok a hangkivonási lehetőségek, amelyek a hangszerekre jellemzőek. A hangjegyek előadásmódjait nem lehet megszámolni. Tágabb értelemben minden, ami hangot von ki és alá van vetve a tonalitásnak (módoknak), dallammá hajtható. Ezért van olyan sok hangszer. A besorolás szerint az ütéseket vonós pengetőre, vonós íjra, fúvósra, zongorára osztják. Ez az általános besorolás azonban nem sok eszközt képvisel.

Dinamika

A dallam dinamikája a hang erősségét és hangosságát jelzi. Nem nélkülözheti, ha egy bizonyos képet kell közvetítenie. A lírai pillanatokhoz nincs szükség dinamikára. Ezzel szemben a menetben a legmagasabb szintű kifejezőerőt kapja.

Javaslatok dallamíráshoz

A dallam egy személy egyedi hangalkotása. Ez a dallammódok és hangszínek művészi sorozata. Mindenki saját belátása szerint létrehozhat egy dallamos hangsort, amely igazi remekművé válik.

A főbb dallamtípusok tanulmányozása után figyeljen néhány általános és konkrét tippre a dallamíráshoz.

1. Folyamatosan szerezzen új ismereteket és zenei tapasztalatokat;
2. Ne hagyd abba; folytassa az írást és a gyakorlást;
3. Ne féljen kísérletezni;
4. Vegye figyelembe egy adott műfaj sajátosságait. Együttműködés a különböző műfajok képviselőivel;
5. Ne korlátozza magát egy bizonyos zenei elemre. Sok mű maximálisan kontrasztos;
6. Alkoss szívből jövő dallamokat. Ne próbálj meg senkinek a kedvében járni. Még önmagadnak is;
7. Jobb a rövid vázlatok elkészítése és rögzítése, mint a nagy alkatrészek;
8. Improvizálj többet. Ilyen szellemi impulzusból értelmes kompozíciók születnek;
9. Csak egy rossz zeneszerző hibáztatja bármiért a hangszereit;
10. Nem az számít, hogy mit használsz, hanem az, hogy hogyan használod.