A dal szerkezete

A zeneszerző ötletei önmagukban csak a leendő kompozíció alapját jelentik, egyfajta keretet, amelyre a főbb elemeket le kell rakni. Az igazi munka a hangszereléssel kezdődik – egy zenei ötlethalmazt egy komplett művé varázsol, amely magával ragadhatja a hallgatót, és végigvezetheti a szerző minden gondolatán. Minél érdekesebb és élvezetesebb ez a zenei út, annál valószínűbb, hogy a hallgató újra és újra vissza akar majd térni ehhez a dalhoz.

Egy rendezés összehasonlítható egy térképpel, amelyből egy dalt létrehoznak. Ez a térkép gyakran olyan jól bevált megoldásokat és útvonalakat tartalmaz, amelyeket a zeneszerzők és a hangszerelők újra és újra használnak. Ez nem azt jelenti, hogy képletesen közelítik meg a dolgot – éppen ellenkezőleg, ezeket a szerkezeteket, képleteket számos sláger próbára tette, és tovább dolgoznak, segítve új zenei remekművek létrejöttét.

Tipikus dalszerkezet a populáris zenében

Egy tipikus dalszerkezet működésének megértéséhez fontos megérteni az alapvető részeit. Egy dal általában a következő nyolc elemből áll:

• Bevezetés/Intro;
• Vers;
• Előkórus/Híd;
• Énekkar;
• Post-Chorus/Tag;
• Közjáték;
• Szünet;
• Outro.

Ezeknek a részeknek nem mindegyike van szükségszerűen minden kompozícióban, és némelyik többször is megismétlődik a zeneszerző szándékától és az általuk hordozott szemantikai terheléstől függően.

Intro

A dal bevezetője az a rész, amely először eljut a hallgatóhoz. Fő célja, hogy a közönséget felkészítse a kompozícióra, és gördülékenyen elvezesse az első versszakhoz. Az egész dal általános megítélése nagyban függ attól, hogy mennyire érdekes és izgalmas a bevezető. Ha az intro azonnal felkelti a figyelmet, jelentősen megnő annak a valószínűsége, hogy a hallgató végighallgatja a számot.

Hacsak nem progresszív rock vagy matematikai metal műfajban dolgozik, próbálja meg ne legyen túl hosszú a bevezető, hogy ne fárassza el a hallgatót.

Tartalmilag az intro variálható – minden a szerző kreativitásán múlik. Ez állhat a fő szám egy vagy két eleméből, például dallamból és dobokból vagy basszusgitárból és billentyűkből, vagy megismételheti a refrén szerkezetét. A bevezető hossza is a zeneszerző ötletétől függően változik, de általában 2, 4 vagy 8 ütemet vesz igénybe.

Vers

A vers minden dal központi szemantikai része, ahol feltárul a fő szöveg, és lefektetik a kompozíció információs üzenetét. A vers nemcsak a fő gondolatot közvetíti, hanem fel is készíti a hallgatót a dal következő részeire.

A kórustól vagy a hídtól eltérően a vers szövege általában egyikről a másikra változik, változatossá és mélyebbé téve az elbeszélést. Ennek a szabálynak a szigorú betartása azonban nem szükséges – sok csodálatos dal van a zenetörténetben, ahol a versek egyszerűek és ismétlődőek, ugyanakkor hatásosak és emlékezetesek maradnak.

Egy példa a dalszerkezetre és a feldolgozásra így nézhet ki: a kompozíció egy intróval kezdődik, amelyet két versszak követ, majd négy ismétlődő refrén, amelyet szóló vagy hangszeres közjáték követ, és a dal egy outróval zárul. A szám futásideje körülbelül 3 perc 30 másodperc, ami egy gazdag és dinamikus kompozíciót tesz lehetővé, amely az elejétől a végéig leköti a hallgató figyelmét.

Előkórus/Híd

A híd, más néven előkórus, kapocsként szolgál a vers és a kórus között. Mivel a refrén általában a legemlékezetesebb és legérzelmesebb része a dalnak, a híd segíti az átmenetet a versről a refrénre, csökkentve a köztük lévő kontrasztot.

Ha a vers és a kórus harmóniája ugyanazokon az akkordokon alapul, a híd változatossá teheti az akkordmenet megváltoztatásával és friss zenei elemek hozzáadásával. A hallgató szemszögéből az előkórus teszi érdekesebbé és dinamikusabbá a kompozíciót, felkészülve a kórus csúcspontjára.

Kórus (Refrén)

A refrén a dal egyik kulcsfontosságú csúcspontja, amelynek emlékezetesnek kell lennie, de nem tolakodónak. Az optimális, ha 2-4 különböző hosszúságú kórus szerepel a kompozícióban. Mivel a refrén a szám leggyakrabban ismétlődő része, ez a főbb szövegi és zenei gondolatokat sűríti, valamint tartalmazza a dal fő üzenetét és a hallgató figyelmét felkeltő zenei horogot is.

Fontos, hogy ne terheljük túl a kompozíciót ismétlődő refrénekkel. Hiszen valami egyedit alkotunk, és nem egy tipikus slágert, ami csak a tolakodóságával hívja fel magára a figyelmet.

Általános szabály, hogy az első kórus 8 ütemből áll, egyetlen ismétlést hozva létre. A második refrén duplázható, 16 ütemet foglal el, és apró változtatásokat tartalmaz az érdeklődés fenntartása érdekében. A dal végén megjelenő utolsó refrén 16 és 32 ütem között változhat. A tapasztalatok szerint azonban jobb, ha a kompozíció végén kisebb számú kórusra korlátozódik, hogy megőrizze dinamikáját és a hallgató érdeklődését.

Post-Chorus/Tag

Néha a refrén utolsó sora túlnyúlhat a neki kijelölt ütemeken, ami problémát jelenthet, különösen, ha a dal következő szakaszának szövege, például egy vers, hangszedéssel kezdődik. A szavak átfedésének elkerülése és a kompozíció szakaszai közötti zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében a zeneszerzők és hangszerelők gyakran 2-4 ütemes szünetet adnak hozzá. Ez lehetővé teszi az énekes számára, hogy rövid szünetet tartson, mielőtt folytatná a dalt, és gördülékenyebbé teszi a zenei narratívát.

Az utókórus, akárcsak az előkórus, bármilyen formát ölthet: a refrén elemeinek megismétlésétől vagy a háttérvokalisták egyszerű éneklésével történő bevezetéstől a hangszeres szünetig vagy a fő dallam variációjáig. Minden a hangszerelő és zeneszerző alkotói szándékától, valamint attól függ, hogy milyen atmoszférát akarnak teremteni a dalban.

Mi a populáris zene?

Amikor a populáris zenéről beszélünk, gyakran zűrzavar támad, és sokan azt hiszik, hogy kizárólag a popzenéről beszélünk. Ez azonban tévhit. A „populáris zene” és a „pop zene” kifejezések nem szinonimák, és különböző zenei műfajokra utalnak.

A popzene egy meghatározott műfajra utal, amelyet a könnyű érzékelés, az egyszerű dallamok és a tömegközönségre való összpontosítás jellemez.

Ugyanakkor a „populáris zene” kifejezés olyan zenei stílusok széles skáláját takarja, amelyek széles közönség körében népszerűek, de nem feltétlenül kapcsolódnak a pop műfajhoz. Ide tartozik a rock, a fúzió, a rhyth and blues, az industrial, a disco, a rock and roll, a reggae, a nu metal, az alternatív és sok más stílus. Így a populáris zene sokféle stílus, amely a tömegközönséget célozza meg.

Híd (8-as középső)

A nyugati zenében a dal vége felé vezető hidat gyakran Middle 8-nak hívják, ami szó szerint „közép nyolc”-nak felel meg. Néha a zenészek hídnak is nevezik a Middle 8-at. A kompozíciónak ezt a részét általában a hangszeres szekciónak szánják: szólók vagy módosított részek, dallamok hallhatók itt, dinamikát és változatosságot adva.

A Middle 8 fő célja, hogy a kompozíció csúcspontját hozza létre az utolsó refrén vagy szünet előtt. A dal során a dinamika és az energia fokozatosan növekszik, és ebben a hídban éri el csúcspontját. Ahogy a neve is sugallja, hossza általában 8 rúd, bár kaphatók hosszabb változatok is.

Szünet

A bevezető után néha beiktatnak egy rövid szünetet, amelyet szünetnek neveznek (az angol Break-ből – megszakítás, szünet). A szünet arra szolgál, hogy a hallgató egy rövid pihenőt kapjon. A szerzemény állandó telítettsége fárasztó lehet, a szünet pedig segít egyensúlyba hozni a dal energiáját.

A szünet és a bevezető jelenléte a kontextustól függ. Ha a kompozíciónak szóló is van, akkor logikus egy nyugodt szünetet használni a kontraszt létrehozásához. Senki sem tiltja azonban, hogy a szóló után újabb instrumentális vagy énekes intrót adjunk hozzá, vagy akár visszatérjünk a vershez.

A szünet általában minimalista, és ugyanazokon az akkordokon és dallamokon alapul, mint a refrén. Néha kis előkórusként működhet az utolsó refrén előtt. A szünet hossza 4 és 16 bar között változik.

Outro

Az outro vagy outro a dal utolsó része. Ez visszhangozhatja a bevezetőt, vagy annak teljes ellentéte. Az outro lehet a refrén többszöri ismétlése, fokozatos elhalványulással (Fade Out), vagy lehet teljesen egyedi, és nem hasonlít a kompozíció többi részéhez.

Fontos, hogy ne húzzuk el az outrot: ha túl hosszú, a hallgató elfáradhat, és elkezdhet gondolkodni: „Mikor lesz ennek vége?” Hogy mi lesz az outro, az az egész dal természetétől függ. Energikus számoknál célszerű lehet a refrének ismétlésével befejezni a kompozíciót, balladákban pedig más akkordokkal lehet végső akcentust kialakítani. Végső soron az outro kiválasztása a zeneszerzőé marad.

Egy dal végső szerkezete a populáris zenében

A dal egy grafikonként is megjeleníthető, ahol a zene mozgása és dinamikája egy parabolára emlékeztet, váltakozó feszültségemelkedésekkel és -csökkenésekkel.

A zenei energia a kompozíció során fokozatosan növekszik, csúcspontján éri el a csúcspontját, majd a vége felé simán csökken, harmonikus lezárást hozva létre. Egy ilyen grafikonon jól látható, hogy a zene hogyan vezeti át a hallgatót érzelmi csúcsokon és völgyeken keresztül, így a dal minden egyes része értelmes és összekapcsolódik.

A dal része	Lehetséges hosszúság
Intro	2-8 bar
Vers	8-32 bar
Előkórus/Híd	2-16 bar
Énekkar	8-16 bar
Utókórus/Tag	2-4 rúd
Híd	8 ütem (néha 16)
Szünet	4-16 bar
Outro	2-4 rúd

Nem szabad a leendő dal minden részét egyformán hosszúra tenni, például egyenként 32 ütemet – a kompozíció minden elemének megvan a maga optimális hossza, amelyet figyelembe kell venni. Minden dal egyedi és egyéni megközelítést igényel, ezért fontos, hogy ne terheljük túl a hangszerelést, és ne próbáljunk meg minden lehetséges elemet belefoglalni. A részek kiegyensúlyozott elosztása fenntartja a hallgató érdeklődését, és harmonikus szerkezetet teremt a kompozícióban.

Tipikus dalszerkezet az elektronikus zenében

A populáris zenével ellentétben az elektronikus számok szerkezetének megvannak a maga sajátosságai. Ennek egyik oka a rádióformátumok hatása, ahol a műsorszámoknak egy bizonyos adásidőbe kell illeszkedniük, ami kizárja a végtelen mixek használatát.

Ezen túlmenően a tánc és az elektronikus zene rendezése kényelmet nyújtson a táncosok számára. Az ilyen pályákon a hosszú szakaszok rövidebbekkel váltakoznak, hogy a táncosok pihenhessenek. Egy tánckompozíció általában hét kulcsfontosságú részből áll:

• Bevezető ütem;
• Lebontás;
• Felépítés;
• Csepp;
• Középső szünet;
• Második csepp;
• Végső ütem.

Ilyen tipikus szerkezet például Vicetone „United We Dance” című száma, amely jól szemlélteti, hogyan épülnek fel pontosan az elemek az elektronikus, a dance és a klubzenében.

Ez egy tizenhat vagy több ütemű dobból vagy ütőhangszerekből álló rész. Az elektronikus zenében az intróra jellemző a hangszerhasználat minimalizmusa, a ritmus hangsúlyozása és a fő dallam fokozatos, nem kapkodó megjelenése. Az intro beat fő célja, hogy lehetőséget biztosítson a DJ-nek arra, hogy az új számot simán és óvatosan keverje össze az előzővel, megőrizve a setlist harmóniáját.

Lebontás

A meghibásodás az a pillanat, amikor a kompozíció visszatér a fő elemeihez. Ebben a részben a dobok gyakran teljesen hiányoznak, így több hely van a többi zenei komponens számára. A bontás általában magában foglalja a szám fő dallamvonalát, amely fokozatosan felerősödik, és benőtt további hangszerekkel, növelve a hang sűrűségét. A meghibásodás időtartama változhat - 16-32 bar vagy több.

Felépítés

A felépítés a kórusra való felkészítést szolgálja, hasonlóan a könnyűzenei előkórushoz. A kompozíció ezen szakasza fokozatosan növeli a feszültséget a dobrészek felgyorsítása és a felszállók használata miatt – szintetizátor hangok, amelyek simán növelik a hangerőt és a hangmagasságot, és az elrendezés központi elemévé válnak.

Csepp

A csepp a szám csúcspontja, hasonlóan a kórushoz a populáris zenében. Célja, hogy erőteljes benyomást keltsen a hallgatóban erőteljes groove-okkal, lendületes basszussal, sűrű ütemmel és fényes szintetizátor-kampóval, ami az egész szám fő zenei témája.

Középső szünet

A középső törés a kompozíció központi része, amely egyedi zenei elemeket tartalmaz, amelyek nem lépnek túl a fő dallamon. Ezt a részt gyakran használják arra, hogy zökkenőmentesen áttérjenek a következő felépítésre, amely általában rövidebb, mint az első. A középső szünet lehet az első meghibásodás vagy ejtés témájának variációja, de gyakran eltér a pálya többi részétől, friss ötleteket és változtatásokat hozva a hangzásba.

Ez a szám egy refrénnel fog indulni, azonnal megadja a hangulatot és az energiát. Ezt követően két különböző versszak következik, mindegyik új elemet és változatosságot hoz a dal történetébe. A kompozíció közepére szóló vagy hangszeres közjáték kerül beillesztésre, hogy dinamikát és mélységet adjon a hangzásnak. A szám több címkével zárul – rövid közjátékokkal, amelyek közvetlenül a refrén után érkeznek, amelyek fokozzák a hatást, és rögzítik a hallgató emlékezetében a kompozíció kulcsfontosságú zenei gondolatait.

Második csepp

A második csepp általában hasonló szerkezettel és energiával rendelkezik, mint az első, de tartalmaz néhány változtatást, amelyek változatossá teszik a kompozíciót. Ezek a különbségek lehetnek egy másik horog, egy új basszusvonal vagy egy módosított ütem formájában, ami segít felfrissíteni a hangzást és fenntartani a hallgató érdeklődését.

Outro Beat

Az intro ütemhez hasonlóan az outro ütem is fontos szerepet játszik a tánczenében, segítve a DJ-t abban, hogy a befejező számot simán keverje a szett következő számába. Ez az oka annak, hogy a kompozíciónak gyakran ez a része a leghosszabb, amely biztosítja az átmenethez szükséges teret.

Outro dalszerkezet az elektronikus zenében

A rádióformátumhoz való illeszkedés érdekében a klubszámok eredeti, 5-10 perces verzióit szerkesztik. Ennek eredményeként a kompozíció minden része lerövidül, hogy a végső szám ne haladja meg a 3-4 percet. Ez egy hagyományos popdalhoz hasonló kompaktabb szerkezetet tesz lehetővé, miközben megőrzi az eredeti kulcselemeit és energiáját.

Dal rész	Lehetséges hosszúság
Intro Beat	16 bártól
Lebontás	16-32 bar
Felépítés	16-32 bar
Csepp	16 rúd
Középső szünet	16-32 bar
Második csepp	16-32 bar
Outro Beat	16 bártól

Alapvető dalszerkezeti formák: ABA, AABA, AAA és ABABCB

A zeneszerzők és hangszerelők a hangszerelés megtervezésekor gyakran a négy gyakori forma valamelyikét használják: ABA, AABA, AAA és ABABCB.

Az ABA forma a legnépszerűbb dalszerkezet. Amikor az emberek a standard vers-kórus-vers mintáról beszélnek, általában az ABA formára gondolnak. Ennek a formának a jellemzője a két azonos szakasz (A) és egy kontrasztos szakasz (B) jelenléte. A B rész kontrasztja a harmónia, a kulcs, a ritmus vagy a zene általános hangulatának megváltoztatásával jön létre. ABA formában az A és B szakasz a dal bármely része lehet: versek, refrének, hidak vagy szólók.

Ha egy dalszerkezetet ABA formában képzel el, az a következők valamelyikéhez hasonlíthat:

1. vers (A)	Kórus 1 (A)
Kórus (B)	Bejátszás (B)
2. vers (A)	2. kórus (A)
2. kórus (A)	1. vers (A)
Szünet (B)	Előkórus (B)
3. kórus (A)	2. vers (A)

Az ABA forma remek példája George Gershwin „I Got Rhythm” jazz-klasszikusa. Ebben a kompozícióban az A szakaszok a B hangban szólalnak meg, ütemenként két akkorddal, ami energiát és dinamikát ad a zenének. A B szekcióban megváltozik a billentyű, lelassul a ritmus – egy akkord két ütemre nyúlik, és a zene kevésbé dinamikussá válik, kontrasztot teremtve az A szakaszokkal.

Az AABA forma az ABA séma továbbfejlesztése. Ebben a szerkezetben az A szakasz kétszer megismétlődik, majd átmenet következik egy kontrasztos B szakaszra, amely után a kompozíció visszatér az A szakaszba. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy kompozíciót hozzon létre világosan kifejezett fő témával és kontrasztos középponttal. Egy dal szerkezete az AABA séma szerint így nézhet ki: A (intro) – A (ismétlés) – B (kontraszt) – A (visszatérés a fő témához).

1. vers (A)	Kórus 1 (A)
2. vers (A)	2. kórus (A)
Kórus (B)	Híd (B)
3. vers (A)	3. kórus (A)
2. kórus (A)	1. vers (A)
3. kórus (A)	2. vers (A)
Szünet (B)	Prechorus (B)
3. kórus (A)	3. vers (A)

Bár az AABA űrlap két azonos A szakaszsal kezdődik, ez nem jelenti azt, hogy azonosaknak kell lenniük. A zeneszerzők és hangszerelők a szakasz előrehaladtával gyakran változtatnak a harmónián, a dallamon vagy a hangszerelésen, hogy fenntartsák a hallgató érdeklődését. Néha a változtatások a dallam egyes részeire korlátozódnak, így azok kifejezőbbek. Gyakori az ABA és AABA formák kombinációja is, ahol a két szerkezet elemei összefonódnak, hogy változatosságot teremtsenek a kompozícióban.

Az AAA-forma három azonos szakaszt tartalmaz, legyenek azok versek vagy kórusok, kisebb harmonikus vagy dallamvariációkkal. Ez lehetővé teszi egy összefüggő kompozíció létrehozását minimális változtatásokkal, miközben továbbra is fenntartja a hallgató érdeklődését.

Az ABABCB űrlap összetettebb struktúrát kínál. A zeneszerző a szokásos vers-kórus-vers-kórus mintával kezd, majd hozzáad egy C szakaszt, amely lehet híd, szóló vagy szünet. A kompozíció ezután visszatér a refrénhez, megteremtve az ismétlés és az újdonság kiegyensúlyozott kombinációját.

A The Beatles – Vissza a Szovjetunióban dalszerkezete

A The Beatles „Back in the USSR” című dalát egyfajta válaszként írta Chuck Berry „Back in the USA” című slágerére. Ez az 1968-ban készült kompozíció még ma is relevánsnak és modernnek hangzik. A dal abban az időszakban jelent meg, amikor Harold Wilson brit miniszterelnök politikai kampányt indított „I'm supporting Britain” szlogen alatt. Ezt a szlogent országszerte széles körben elhelyezték a kampány plakátjain. Paul McCartney ettől a kampánytól inspirálva állt elő a „Támogatom (vissza) a Szovjetuniót” sorral, amely egyfajta szatirikus válasz lett az akkori angol társadalmat uralkodó politikai elképzelésekre. A brit közvélemény nagyra értékelte McCartney iróniáját, de a vicc sok amerikai hallgató számára érthetetlen maradt. A szerzeményt Paul McCartney írta John Lennonnal együttműködve, és nyitja a The Beatles 1968-as, kétlemezes híres, cím nélküli albumát, amely „The White Album” néven is ismert.

A „Vissza a Szovjetunióban” sajátossága a klasszikus pop- és rockzenei feldolgozás. A dal c-moll hangnemben, 120 ütem/perc tempóval, 4/4-es mérettel szólal meg.

Mivel a YouTube-nak gyakran vannak problémái a Beatles-dalok közzétételével, a stúdióverzió helyett azt javasoljuk, hogy nézze meg Paul McCartney szerzeményének élő előadását Moszkvában 2002-ben. A következő beszélgetésben azonban a stúdiófelvételről lesz szó.

0:00. Intro

A dal egy repülőgép-leszállás jellegzetes hangjával kezdődik, majd egy 4 ütemes bevezető következik az E7 akkordon. E négy ütem után az A akkord szólal meg mélyhangon, simán átmegy az első versszakba.

0:15. 1. vers

Ahogy Paul McCartney énekelni kezd egy álmatlan éjszakáról és egy Miamiból induló repülésről, a dal felgyorsul. Az első versszak 8 ütemből áll, két 4 ütemű blokkra osztva, az A, D, C, D akkordokra építve.

0:28. Kórus 1

A kórus hat ütemből áll, ami szokatlan a popzene számára. Az első három ütem ugyanazokra az akkordokra épül, mint a vers (A, C, D), és itt megjelenik a vokális horog a „Vissza a Szovjetunióba!” kifejezéssel. A következő három ütem simán elvezeti a hallgatót a második versszakhoz, amely megismétli az első szerkezetét és harmóniáját.

0:52. Kórus 2

A második versszak után a dal ismét a refrénbe költözik, amely szerkezetileg és harmonikusan megegyezik az elsővel. Ugyanaz az énekhang és a fő gitárriff ismétlődik itt. A második refrén hossza azonban kissé eltér – 7,5 ütemből áll: 7 ütem a 4/4-ben és 1 ütem a 2/4-ben.

1:04. Utókórus és szünet

1:04-nél kezdődik az utókórus, amely a dal új szakasza. Ez a rész harmóniákon és háttérénekeken alapul a The Beach Boys stílusában, és tartalmazza a D, A, D, Bm7, E7, D7, A, A akkordmenetet. Az utókórus nyolc ütemből áll, majd egy kettős -bar break az A és E akkordokon, előkészítve az átmenetet a gitárszólóra.

1:21. Gitárszóló

A gitárszóló az énekdallamot követi, és a versekből származó akkordok támasztják alá. Ez a szakasz hasonló az előző versekhez és refrénekhez: a vers 8 üteme simán átmegy egy hatütemes refrénbe, és egy újabb 10 ütemes utókórussal ér véget.

2:01. 3. vers

Az utolsó versszak megegyezik az előzőekkel, de egy szólógitár szólam hozzáadásával, amely az A akkordon játszik. A harmadik versszak egy újabb hatütemes kórusba lép át.

2:25. Outro

A „Back in the USSR” fináléja egy bluesos riffre épül, A akkorddal és háttérének harmóniákkal, a „Woo-ooo-oo” ismételt énekével. Az utolsó rész 6 ütemből áll, és addig ismétlődik, amíg egy leszálló repülőgép hangja meg nem jelenik a 2:40-nél, befejezve a kompozíciót.

A The Beatles – Vissza a Szovjetunióban című dal végső szerkezete

Dal rész	Hossz
Intro	4 rúd
1. vers	8 rúd
Kórus 1	6 rúd
2. vers	8 rúd
Kórus 2	7,5 bar
Utókórus	8 rúd
Szünet	2 rúd
Gitárszóló	24 bár
3. vers	8 rúd
Kórus 3	6 rúd
Outro	6 rúd

Dal szerkezete 2Pac feat. Dr. Dre – California Love

Dr. Dre korunk egyik legbefolyásosabb zenei producere. Egyedülálló tehetsége és a hangszereléshez való hozzáállása milliók igazi bálványává tette az NWA hip-hop csoportot. Dre-nek köszönhetően nyilvánvalóvá vált, hogy a fekete művészek által készített zenék nemcsak népszerűek, hanem kereskedelmileg is sikeresek lehetnek a széles közönség körében.

Azok a zenészek, akik együtt dolgoztak Dr. Dre-vel, gyakran megjegyzik perfekcionizmusát. Addig nem ad ki dalt, amíg nem biztos a minőségében. Néha egy-egy kompozíció munkája hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, de a végeredmény mindig megfelel az elvárásoknak, igazi slágereket hozva létre.

A híres „California Love” című számot azonban Dre néhány hét alatt megalkotta 1995-ben. Kezdetben ez a dal a „The Chronic II: A New World Odor (Poppa's Got A Brand New Funk)” szólóalbumához készült, de több okból sem készült el az album. Ugyanebben az időben, 1995-ben, Tupac Shakurt, Dre közeli barátját kiengedték a börtönből. Dre szeretné megünnepelni ezt az eseményt, és támogatni akarta Tupacot, ezért úgy döntött, hogy egy régóta bevált háttérszámot használ, és Roger Troutmannel együtt elkezdett dolgozni egy olyan számon, amely hamarosan a legendás „California Love” címet viseli majd.

A dal 1995 októberében jelent meg Tupac első „All Eyez on Me” albumán. A kislemez azonnal az összes amerikai toplista élére került, és körülbelül két hétig tartotta a vezető helyet. Ezt követően a számot több Grammy-díjra jelölték, és az egyik legjobb G-Funk lemez lett.

A „California Love” alapja egy átdolgozott billentyűminta volt egy kevéssé ismert Joe Cocker „Woman To Woman” című dalból. A szerzemény B-dúr hangnemben, egy akkorddal íródott, mérete 4/4, tempója 92 ütem/perc.

0:00. Intro

A dal azzal kezdődik, hogy Roger Troutman elénekli a „California Love” kifejezést egy talkboxon. 0:03-kor az ütem beindul, és a következő négy ütemben megjelenik a dob, a basszusgitár, a billentyűk és a rézfúvós szekció, amely a dal fő zenei témáját játssza. Ez a négy ütem alapozta meg a dal hátralévő részét, a billentyűs téma állandó maradt a szám alatt, a többi zenei elem pedig elhalványul a feldolgozásban.

0:13. Kórus 1

Négy ütemnyi bevezető után a rézfúvós rész elhalványul, helyet adva a feldolgozott éneknek, amely a következő 12 ütemben továbbviszi a refrént. A refrén egyik legfontosabb jellemzője a csillogó szintetizátorok, amelyek minden ütem elején szólalnak meg, kiemelve a szám fő akkordját (B-dúr), és kiemelik annak kulcsát. A kórus simán átmegy az első versszakba, amely a rézfúvós hangszerek felfelé mozdulásával kezdődik.

0:45. 1. vers

Az első versszak 16 ütemig tart, ezalatt Dr. Dre rappel a dalszövegeivel. Sípok egészülnek ki az elrendezésben, és az első nyolc ütem megtartja az intró elemeit. A második nyolc ütemet új szinti részekkel és énekhanggal egészítik ki, gazdagabb hangzást hozva létre.

1:27. Kórus 2

A második refrén hasonló az elsőhöz, de számos változtatással: további énekmondatok és női háttérvokálok jelennek meg. A kompozíció következő részébe való átmenetet ismét rézfúvós hangszerek jelzik.

1:58. Híd

A második refrén után a várt versszak helyett a híd kezdődik. A „Shake, shake it, baby” szavaknál billentyűs riff és ütem hallatszik, kiegészítve a mennydörgés hangjaival minden ütemben. Ez a híd nyolc ütemig tart, kontrasztot teremtve a kompozíció előző részeivel.

2:19. 2. vers

A második versszak hosszában és hangszerelésében is megegyezik az elsővel, de a szöveget a 2Pac énekli, ami friss energiát és dinamikát visz a pályába.

3:01. Kórus 3

A harmadik refrén egybeesik az előzőekkel, és simán átmegy egy másik közjátékba, hasonlóan ahhoz, ami a második refrén után hangzott el.

3:54. Outro

3:54-től a dal a vége felé halad. A hangszerek hangja fokozatosan elhalkul, a hangszerelés kevésbé telített. Az outro egy 20 ütemes ciklus, amely a vers és a refrén elemeiből áll, a dal fő vonalának állandó ismétlésével, fokozatosan a kompozíció végére vezetve a hallgatót.

A dal végső szerkezete 2Pac feat. Dr. Dre – Kaliforniai szerelem

Dal rész	Hossz
Intro	Bár + 4 bár
Kórus 1	12 rúd
1. vers	16 rúd
Kórus 2	12 rúd
1. híd	8 rúd
2. vers	16 rúd
Kórus 3	12 rúd
2. híd	8 rúd
Outro	8 rúd

A „California Love” feldolgozása úgy készült, hogy a dal egyes részeit nehéz elválasztani egymástól: hangzása monolitikus és kissé monoton, ami egy sima, folyamatos áramlás érzetét kelt, nyilvánvaló szerkezeti felépítés nélkül. határait.

Emellett a „California Love” kiemelkedik szokatlan szerkezetével. A szokásos „Intro-vers-kórus-vers-kórus” séma helyett itt egy eredetibb megközelítést alkalmaznak: „Intro-kórus-vers-kórus-híd”. Az ilyen kevert szerkezet dinamizmust és eredetiséget kölcsönöz a kompozíciónak, így egyedivé teszi a hagyományos zenei konstrukciókhoz képest.

Dal szerkezete Martin Garrix – Animals

Martin Garrix 2014-ben megjelent „Animals” című száma azonnal slágerré vált, és bebiztosította helyét a világlisták élén. A dal népszerűsége ellenére a műfajra jellemző hangszereléssel rendelkezik: a fő hangsúly az erőteljes 4/4-es ütemen és egy fülbemászó ütőhangszeres riffen van, amely minden táncparkettet megmozgat.

A dal f-moll hangnemben íródott, 128 ütem/perc tempóval, ami sok táncszámnál standard.

A YouTube-on nehéz lehet megtalálni az eredeti 5:04-es mixet, ezért az anyaghoz csatolják a dal rádiós változatát tartalmazó videoklipet. Felhívjuk figyelmét, hogy az időzítések nem feltétlenül egyeznek az eredeti verzióval. Ha valakinek van linkje a kompozíció teljes verziójához, azt nagyon örülnénk, ha megosztaná kommentben.

0:00. Intro Beat

A kompozíció egy minimalista bevezetővel kezdődik, ahol az első 16 ütemben a metronómra emlékeztető kick and ride dominál. A ritmus mellett egy arpeggiált szintetizátor szólal meg, melynek hangját zengető bőségesen dolgozza fel. A szintetizátor erejének és teljesítményének fokozatos növekedése simán a kompozíció következő szegmenséhez vezeti a hallgatót.

0:30. Basszus Intro

Ebben a szakaszban egy mély basszus lép be, amely a rúgás ritmikus ütésein alapul. Az arpeggiált szintetizátor háttérbe szorul, és egy új szintetizátor jelenik meg a mixben, fokozatosan erősítve hangzását. Ennek a bevezetőnek a vége felé egy fordított ütést hallhat a cintányéron, ami drámaiságot ad az átmenet előtt.

1:00. Mini-Break

Ez a rövid négyütemes szünet egyfajta szünetként szolgál, amely alatt az elrendezés szinte teljesen lefagy. Az egyetlen hang az óra ketyegése, a fokozatosan elhalványuló basszusvonal és a cintányérütés. Ez a pillanat felkészíti a hallgatót a fő dallamsor megjelenésére.

1:08. Lebontás 1

Az óra ketyegése fokozatosan átalakul ütőhangszerré. Nyolc ütemű lágy dallam után egy agresszív szinti lép be a kompozícióba, erőteljes akkordokkal ismételve meg a főtémát. Ezeket a szintetizátorokat pergő ütések és tapsok támogatják, kiemelve a taktus minden egyes ütemét.

1:37. Felépítés

A nyolcütemes felépítés eléri a feszültség csúcsát, előkészítve a kompozíciót az esésre. A felgyorsuló pergő slágerek, a szinti riff és a lézerhangok kitörése a csúcsponthoz vezet, ami egy énekmintával zárul.

1:53. Dobj 1

Az első csepp érdekes megoldást kínál: Garrix a fő dallamvonal használata helyett egy új riffet mutat be, amelyet erőteljes ütem és a kompozíció fő témájára való utalások támogatnak.

2:30. Lebontás 2

Egy újabb négyütemes miniszünet után a szinti visszatér a mixbe, és a szám fő témáját játssza. A korábbiakhoz hasonlóan a meghibásodás simán átmegy egy másik felépítésbe.

3:15. Dobj 2

A második esés majdnem megegyezik az elsővel, de időtartama 16 barral megnő. Az első nyolc ütem után ismét megszólal az énekminta, amelyhez szintiakkordok is hozzáadódnak.

3:58. Outro

Rövid ketyegő órával történő beillesztés után a rendezés visszatér az intro elemeihez. A végéhez közeledve a kompozíció hangzása lágyabbá és finomabbá válik. A szám utolsó pillanataiban ismét az arpeggizált szinti kerül előtérbe, kontrasztot teremtve az eleje és a vége között.

A Martin Garrix – Animals című dal végső szerkezete

Dalszakasz	Hossz
Intro Beat	Bár + 4 bár
Basszus Intro	12 rúd
Mini szünet 1	4 rúd
Lebontás 1	12 rúd
Felépítés 1	8 rúd
Dobj 1	16 rúd
Mini Break 2	4 rúd
Lebontás 2	8 rúd
Felépítés 2	8 rúd
Dobj 2	32 rúd
Outro	32 rúd