Hang normalizálása

Az elmúlt három évtizedben gyökeres változásokon ment keresztül a zene elérésének módja. A digitális streaming szolgáltatások és a digitális jelfeldolgozó (DSP) technológia megjelenésével a szabványos hangnormalizálás ennek a folyamatnak szerves részévé vált.

De mit jelent a hang normalizálása, és hogyan hajthatja végre ezt a folyamatot saját digitális hangfájljaival? Nézzük meg, mi az a hangnormalizálás, és miért kulcsfontosságú szakasza a modern zenei kreativitásnak.

Az Amped Studio online szekvenszer egy teljes listával rendelkezik a teljes hangnormalizáláshoz, amely lehetővé teszi számok professzionális feldolgozását.

Mi az a hang normalizálása?

A hangnormalizálási folyamat során egy adott erősítést alkalmaz egy digitális hangfájlra, amely egy adott amplitúdó- vagy hangerőszintre hozza azt, miközben megtartja a sávok dinamikus tartományát.

A hangnormalizálást gyakran használják a kiválasztott hangklip hangerejének maximalizálására, és biztosítják a konzisztenciát a különböző hangklipek között, például egy több számot tartalmazó albumban vagy EP-ben.

Fontos megjegyezni, hogy a széles dinamikatartománnyal rendelkező kompozíciókat nehezebb lehet hatékonyan normalizálni. A normalizálási folyamat során problémák léphetnek fel, például a csúcsamplitúdó ellaposodása vagy torzulása.

Ezért minden hangfelvétel egyéni megközelítést igényel a normalizálás során. A hang normalizálása a digitális felvételfeldolgozás szerves részét képezi, de a folyamatnak nincs mindenkire érvényes megközelítése.

A hang normalizálása előtt és után

Miért kell normalizálni a hangot?

Miért olyan fontos az audiofájlok normalizálása? Íme néhány forgatókönyv, amelyekben a hangerő normalizálása kötelező:

Felkészülés a streaming szolgáltatásokkal való együttműködésre

A streaming szolgáltatások automatikusan beállítanak egy szabványos hangerőt a könyvtárukban lévő összes zeneszámhoz, így nem kell hallgatás közben módosítani a hangerőt. Minden platformnak megvannak a saját célértékei a következetes hangzás érdekében:

• • Spotify : -14 LUFS;
• • Apple Music : -16 LUFS;
• • Amazon Music : от -9 до -13 LUFS;
• • Youtube : от -13 до -15 LUFS;
• • Deezer : от -14 до -16 LUFS;
• • CD : -9 LUFS;
• • Soundcloud : -8 és -13 LUFS között.

Bár az egyes hangmérnökök eltérő megközelítést alkalmazhatnak a mastering célhangerő szintjének meghatározásához, ezek a szabványok fontos iránymutatások a konzisztens zenelejátszás biztosításához a platformok között.

Maximális hangerő elérése

A hang normalizálása segít elérni az egyes hangfájlok maximális hangerejét. Ez különösen akkor hasznos, ha műsorszámokat importál hangszerkesztő programokba, vagy ha növeli az egyes hangfájlok hangerejét.

Egyetlen réteg létrehozása több hangfájl között

Lehetőség van az audiofájlok azonos hangerőszintre történő kondicionálására is, ami olyan folyamatoknál fontos, mint például a mastering, ahol szükséges a megfelelő hangszintek beállítása a későbbi feldolgozáshoz.

Ezenkívül egy zenei projekt, például egy album vagy EP befejezése után normalizálhatja és szerkesztheti az audiofájlokat. Mivel azt szeretné, hogy a teljes felvétel hangulata és hangzása egységes legyen, előfordulhat, hogy vissza kell térnie, és be kell állítania a hangerőt úgy, hogy minden dalnak megfeleljen.

Kétféle hangnormalizálás

A hangfelvételek felhasználásának különböző céljaira különböző hangnormalizálási módszereket alkalmaznak. Ennek általában két fő típusa van: a csúcsok normalizálása és a hangerő normalizálása.

Csúcs normalizálás

A csúcs normalizálási folyamat egy lineáris módszer, amelyben egyenletes növekedést alkalmaznak az audiojelre, hogy elérjék a hangsáv maximális amplitúdójának megfelelő szintet. A dinamikatartomány változatlan marad, és az új audiofájl hangzása megközelítőleg azonos, kivéve, hogy a hangerő magasabb vagy alacsonyabb lehet. Ez a folyamat meghatározza a legmagasabb PCM-értéket vagy impulzuskód-modulációs értéket egy hangfájlban. A csúcsok normalizálásának lényege, hogy a hangot a digitális audiorendszer felső határa alapján dolgozzák fel, ami jellemzően egy 0 decibeles maximális csúcsnak felel meg. A csúcs-normalizációs hatás kizárólag a csúcs hangszinteken alapul, és nem a műsorszám észlelt hangosságán.

Hangerő normalizálása

A hangerő normalizálási folyamata bonyolultabb, mert figyelembe veszi az emberi hangérzékelés jellemzőit. Az emberi fül bizonyos szubjektív korlátok mellett képes megkülönböztetni az egyes hangok hangerejének és amplitúdójának különböző szintjeit. Ezt a feldolgozást gyakran EBU R 128 hangerő-meghatározásnak nevezik.

Például a hosszú ideig ugyanazon a hangerőn lejátszott hangok hangosabbnak tűnhetnek, mint a szakaszosan vagy pillanatnyilag lejátszott hangok, még akkor is, ha a hangerőszintek azonosak. Ez annak köszönhető, ahogyan az emberi fül érzékeli a hangot. Ezért a hangerő normalizálásánál figyelembe kell venni ezeket az észlelési jellemzőket.

Vannak, akik úgy találják, hogy a hangosabb zene vonzóbb. Ez az elképzelés szülte a „hangossági háborúkat” a streaming szolgáltatások megjelenése előtt, és a zenészek igyekeztek maximalizálni felvételeik hangerejét, hogy kiemelkedőbb és színesebb hangzást hozzanak létre. A hangzás normalizálásának köszönhetően azonban ez a jelenség a múlté, és most a számok közötti átmenetet nem kísérik hirtelen hangerő-változások.

A LUF-eket a hangerőszint mérésére használják, hogy jobban megfeleljenek az emberi hangérzékelésnek. Ezt a szabványt széles körben használják filmes, televíziós, rádiós és streaming szolgáltatásokban. Csakúgy, mint a csúcsok normalizálásánál, továbbra is a 0 dB a szabvány.

A Fletcher-Munson görbe, amint azt fentebb említettük, segíthet megmagyarázni a különbségeket, amelyeket figyelembe veszünk a hangerő normalizálása során a LUF-ekben.

A mennyiségi szabványok régiónként és alkalmazásonként változnak

• 24 LUFS: ATSC A/85 (amerikai televízió), NPRSS, PRX rádióadás;
• 23 LUFS: az EBU R 128 fordítása;
• -19 és -16 között LUFS: PRX podcastok;
• 14 LUFS: Spotify, YouTube és más streaming platformok.

A térfogat négyzetes átlagának meghatározása

Ha a sztereó csatornákat nem csúcsszint-normalizálással akarja normalizálni, akkor valószínűleg hangerő-normalizálást fog használni, de érdemes megemlíteni egy másik hangerő-feldolgozási technikát is, az RMS hangosságot.

A normalizálási folyamat hasonló a hangerő-normalizáláshoz a LUF-ekben, de helyette RMS-szinteket használnak. A Root Mean Square (RMS) egy szakasz vagy egy klip teljes időtartamának átlagos hangerejét méri.

Azonban a legmagasabb csúcson alapuló normalizáláshoz hasonlóan az RMS normalizálás sem veszi figyelembe az emberi hallást. Ez az oka annak, hogy a mastering mérnökök általában szabványként dolgoznak az LUF-ekkel és a normalizálási folyamatokkal. A mastering nem csak arról szól, hogy a kötetek konzisztensek legyenek a projekt során. Az is fontos, hogy tegyünk egy lépést hátra, és vegyük figyelembe a dinamikát, az emberi érzékelést és az egyensúlyt az egyes pályák között.

Mikor kell használni a normalizálást?

Most, hogy megértette, mi az a hangnormalizálás, beszéljük meg, mikor és hogyan kell használni.

A zene elsajátítása

A hang normalizálása kulcsfontosságú eszköz a sáv mastering folyamatában.

A mastering során fontos, hogy állandó hangerőt tartson fenn a számokon.

Ez lehetővé teszi hallgatói számára, hogy anélkül élvezzék zenéjüket, hogy folyamatosan módosítaniuk kellene a hangerőt.

A számok normalizálásával, például amikor utómixet/mastert hoz létre az albumhoz, professzionális, csiszolt hangzást érhet el.

Olyan, amely megfelel a kereskedelmi szabványoknak, és készen áll a terjesztésre.

Ha már a masteringről beszélünk, ha a legjobb mastering beépülő modulokat keresi, mi segítünk megtalálni őket.

Felkészülés a streaming szolgáltatásokra

A streaming szolgáltatásoknak sajátos hangerő-követelményei vannak, amelyeket figyelembe kell venni zeneletöltéskor.

A normalizálás segíthet teljesíteni ezeket a követelményeket, kiváló hangminőséget biztosítva ezeken a platformokon.

Ha normalizálja a fájlokat, hogy azok megfeleljenek a streaming szolgáltatás célszintjének, egyenletes lejátszási minőséget biztosít rajongói számára.

Ha azonban nem saját maga végzi el ezt a folyamatot, a streaming szolgáltatások megtehetik helyetted tömörítési, korlátozási és egyéb technikák használatával.

Ez komoly hangminőségi problémákhoz vezethet.

Mindig ne felejtse el ellenőrizni a hangerő-ajánlatokat az egyes streaming szolgáltatásokhoz, mivel a követelmények eltérőek lehetnek.

Különféle hangfájlokkal való munkavégzés

Ha egy projektben több hangfájllal dolgozik, fontos, hogy a hangerő minden esetben azonos legyen.

Ez különösen fontos, ha az audiofájlok különböző forrásokból állnak, vagy eltérő hangerővel vannak rögzítve.

Ez különösen fontos, ha az audiofájlok különböző forrásokból állnak, vagy eltérő hangerővel vannak rögzítve.

Ez különösen fontos, ha az audiofájlok különböző forrásokból állnak, vagy eltérő hangerővel vannak rögzítve.

Gyakori tévhitek a hang normalizálásáról

Nagyon fontosnak tartom, hogy a továbblépés előtt mérlegeljünk néhány gyakori tévhitet, különösen azok számára, akik most kezdik.

1. A hangnormalizálás és a tömörítés két különböző dolog

Vannak, akik összekeverik a normalizálást és a tömörítést, de ezeknek teljesen más céljaik vannak.

Míg a normalizálás beállítja az audiofájl általános hangerejét, a tömörítés csökkenti a fájl dinamikatartományát.

A tömörítés segíthet stabilabb hangerőszint létrehozásában egy hangfájlon belül, de nem feltétlenül növeli az új hangfájl általános hangerejét.

Hacsak nem ez a célod, persze.

A tömörítést jellemzően dinamikus korrekcióra és hangjavításra használják, míg a normalizálás inkább haszonelvű funkció.

Ha ehhez a folyamathoz a legjobb kompresszor-bővítményeket keresi, ne keressen tovább.

2. A hang normalizálása nem old meg mindent

Fontos megjegyezni, hogy a csúcsok normalizálása nem oldja meg az összes hangproblémát.

Ha problémái vannak a jel-zaj aránnyal, a torzítással vagy más hangműtermékekkel, a normalizálás önmagában nem oldja meg ezeket a problémákat.

Ilyen esetekben meg kell küzdenie a probléma kiváltó okait, és más hangfeldolgozási technikákat kell alkalmaznia, például hangszínszabályzót vagy zajcsökkentést a kívánt hang eléréséhez.

Ha ilyen helyzet adódik, akkor 2023 legjobb hangszínszabályzó pluginjei vannak.

3. A hang normalizálása nem növeli a teljesítménytartalékot

Az audiofájlok normalizálása során fontos, hogy elegendő hangerőt tartson fenn a mixekben és a felvételekben.

A belmagasság az audiofájl leghangosabb pontja és a digitális audiorendszer által kezelhető maximális hangerő közötti különbség.

Ha túl agresszíven normalizálja a hangot, fennáll a torzulás és a kivágás kockázata, ami negatívan befolyásolhatja a zene minőségét.

Ne feledje, hogy függetlenül attól, hogy milyen DAW-t vagy rendszert használ, fontos, hogy a 0 dB jelzés felett bármit figyeljen.

Ennek az az oka, hogy a korlátozás elkerülése és az elegendő árrés elkerüli a torzulásokat.

Például szeretem a -16 dB-t tekinteni a belmagasság céljának, és minden e feletti dologhoz limitert használok (csak a megfelelő belmagasság fenntartása érdekében).

Ez segít kompenzálni a szükséges hangerő-változásokat a mastering szakaszban.

Hang normalizálási folyamat

Most, hogy áttekintettük a hang normalizálásával kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket, merüljünk el mélyebben magába a folyamatba.

Elemezze hangfájljait

Az audiofájlok normalizálása előtt fontos elemezni őket, és meghatározni az aktuális hangerőszinteket.

Ez az elemzés elvégezhető a DAW-ba épített eszközökkel vagy dedikált hangelemző szoftverrel.

A fájlok jelenlegi hangerőszintjének megértésével megalapozott döntéseket hozhat a hangnormalizálási folyamattal kapcsolatban.

Hangnormalizálási cél kiválasztása

A fájlok elemzése után kiválaszthatja az igényeinek leginkább megfelelő normalizálási célt.

A normalizálási módszer kiválasztásakor figyelembe kell venni a következő tényezőket:

• Hanganyag típusa;
• kívánt hangerőszint;
• Az elvégzett feldolgozás típusa;
• Cél platform a zenéhez.

A normalizálás minden szintjének megvannak a maga erősségei és gyengeségei, ezért fontos, hogy azt válassza ki, amelyik a legjobb eredményt nyújtja az Ön konkrét helyzetében.

• Keverő helyzetekben . Maradjon az alacsony kétszámjegyű, ideális esetben -18 és -12 dB között;
• Mastering célból . Biztonságos lehetőség bármely -8 és -3 dB közötti érték.

Egyes streaming szolgáltatásokban és helyzetekben előfordulhat olyan helyzet, amikor a -0 dB garantált, ezért csak ügyeljen arra, hogy ne haladja meg ezt az értéket, mivel az a határ szélén van.

Jegyzet. A keverési folyamat során fontos, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az erősítési beállításokra, valamint az RMS hangerő meghatározására, hogy meghatározzuk az egyes sávokhoz szükséges erősítés mértékét.

A klip erősítésszabályozása segítségével precízen szabályozhatja a hangerőt, így biztosítva a kiegyensúlyozott keverést.

Hang normalizálása

A megfelelő normalizálási cél kiválasztása után szerkesztheti a hangfájlokat egy DAW vagy dedikált hangszerkesztő szoftver segítségével.

A legtöbb DAW és hangszerkesztő szoftver beépített normalizáló eszközökkel rendelkezik, amelyek megkönnyítik a használatát.

Ez általában olyan egyszerű, mint a hang kiemelése és a parancs megnyomása, vagy egyszerűen a „Normalizálás” kiválasztása a legördülő menüből.

Feltétlenül kövesse nyomon a normalizálási folyamat eredményeit, hogy az új hangerőszintek megfeleljenek az elvárásoknak, és ne okozzanak nem kívánt műtermékeket vagy problémákat.

Tömörítés vs normalizálás

Amikor a normalizálásról van szó, azt leggyakrabban a tömörítési folyamathoz hasonlítják. A különbségek megértése és a megfelelő hangfeldolgozási módszer kiválasztása kulcsfontosságú képességek egy zenei producer számára, ezért nézzük meg ezt közelebbről.

A tömörítés és a normalizálás két különálló hangfeldolgozási technika, mindegyiknek megvan a maga egyedi célja.

• A normalizálás célja egy hangfájl általános hangerejének beállítása;
• A tömörítés viszont csökkenti a fájl dinamikus tartományát.

Fontos megjegyezni, hogy a tömörítés hatására egy hangfájl halkabb részei hangosabbak, a hangosabb részei pedig halkabbak lesznek. Bár mindkét módszer használható egyenletesebb hangerő elérésére, eltérően hatnak a hangra, és eltérő hatással lehetnek az anyagra.

Igen, a tömörítés felerősítheti a hangot, de a fő célja valami más.

Mikor használjunk tömörítést

A normalizálás egy olyan folyamat, amely akkor hasznos, ha ki kell egyenlítenie egy hangfájl vagy fájlcsoport általános hangerejét. Amint azt korábban megbeszéltük, ez különösen hasznos a hangsáv elsajátítása vagy a zene streaming szolgáltatásokhoz való előkészítése során. A tömörítéssel ellentétben a normalizálás nem befolyásolja az audiofájl dinamikatartományát, így átláthatóbb és kevésbé tolakodó feldolgozási módszer. Ezenkívül nem tartalmaz dinamikus, javító vagy javító célokat, jelentéseket vagy tulajdonságokat.

Mikor kell használni a hangerő-normalizálást

A normalizálás egy olyan eszköz, amelyet akkor kell használni, ha egy hangfájl vagy fájlcsoport általános hangerejét szeretné kiegyenlíteni. Amint azt korábban tárgyaltuk, ez különösen fontos a hangsáv elsajátítása vagy a zene streaming szolgáltatásokhoz való előkészítése során. A tömörítéssel ellentétben a normalizálás nem változtatja meg az audiofájl dinamikatartományát, így semlegesebbé és kevésbé tolakodóvá teszi a hangot. Ezenkívül nem célja az audiofájlok dinamikus jellemzőinek javítása vagy javítása.

A dinamika és az emberi fül

Az emberi hallórendszer egy összetett mechanizmus, amely különféle frekvenciákra és hangerőszintekre reagál. A hangérzékelésünk nemlineáris: a hangerőszintek és a frekvenciák változásait eltérően érzékeljük.

Az érzékelésnek ezt a nemlineáris jellegét fontos figyelembe venni az audiofájlok normalizálása során, mivel ez befolyásolhatja a hallgatók zenei észlelését.

Az egyenlő hangerő-görbék vagy a Fletcher-Munson-görbék azt mutatják be, hogy az emberi fül hogyan reagál a hangosságra különböző frekvenciákon. Azt mutatják, hogy a hallás érzékenyebb bizonyos frekvenciatartományokra, különösen a 2-5 kHz-re, és kevésbé érzékeny a nagyon alacsony és magas frekvenciákra.

E görbék ismerete segíthet megalapozott döntéseket hozni az emberi észleléssel kapcsolatban, és az audiofájlok normalizálása során konzisztensebb hangzást biztosít a különböző frekvenciákon.

Mi a dinamikus tartomány?

A dinamikatartományt az audiofájl leghalkabb és leghangosabb része közötti különbségként definiálják, és kulcsszerepet játszik a zenei produkcióban, alakítva a darab összhatását és érzelmeit.

A nagyobb dinamikatartomány segít tér- és mélységérzetet kelteni a felvételen, míg a kisebb dinamikatartomány gazdagabbá és feltáróbbá teszi a hangzást.

Megtalálható az egyensúly az állandó hangerő és a hanganyag dinamikájának fenntartása között. A túl sok normalizálás vagy túltömörítés a dinamikatartomány elvesztéséhez vezethet, amitől a zene simán és érzelemmentessé válik.

A dinamika fenntartásához fontos olyan csúcsnormalizálási módszereket és beállításokat választani, amelyek tiszteletben tartják az anyag természetes dinamikáját, miközben fenntartják a kívánt hangerőt (csúcsamplitúdó).

Loudness War

A modern zeneiparban van egy érdekes tendencia, az úgynevezett „hangossági háború”. Ez a kifejezés azt a tendenciát írja le, amely az elmúlt néhány évtizedben a felvett zene általános hangerejének növekedését mutatta. Úgy gondolják, hogy a hangosabb dalok több hallgatót vonzanak magukra, vagy jobban szólnak.

Ha a legjobb hangmintákat keresi, amelyeket beilleszthet zenéjébe, fontos, hogy vessen egy pillantást a 2023-as év legjobb ingyenes mintacsomagjaira. Így kiválaszthatja kreativitásának legmegfelelőbb hangelemeit.

A hangfelvételek hangerejének növelése azonban negatív következményekkel jár. Ez a dinamikatartomány elvesztését és a zene rossz hangminőségét eredményezheti. Sok művész, hangproducer és hallgató visszalép ezzel a tendenciával, dinamikusabb és természetesebb hangfelvételeket követelve.

Tekintettel ezekre az aggályokra, számos streaming szolgáltatás, például a Spotify és az Apple Music megkezdte a hangerő normalizálását. Ez lehetővé teszi a folyamatos hangminőség megőrzését hallgatás közben, és csökkenti a túlzott hangerő szükségességét zene létrehozása során. Ez a váltás a dinamikatartomány megőrzését és a hangminőség előtérbe helyezését helyezi előtérbe.

Normalizálás vs tömörítés: mi a különbség?

Sokan tévesen azt hiszik, hogy a normalizálás és a tömörítés ugyanaz, de ez messze nem igaz. A tömörítés célja a műsorszám minimális hangerejének növelése és a maximális hangerő csökkentése, ami egyenletesebb általános hangerőt hoz létre. Ezzel szemben a normalizálás a legmagasabb pontot állítja be a hangsáv csúcsaként.

Ezután arányos erősítést alkalmaznak a hang többi részére, fenntartva a dinamikát, vagyis a leghangosabb és leghalkabb hangok közötti különbséget. Ez hatékonyan növeli az észlelt hangerőt a csúcsszint alapján, miközben megőrzi a természetes hangminőséget.

A hangnormalizálás hátrányai

Fontos megjegyezni, hogy a hang normalizálásának vannak hátrányai. Általában csak a hanganyag létrehozásának utolsó szakaszában használják. Ennek az az oka, hogy a normalizálás gyakran a digitális határon belüli csúcsra tolja a hangszintet, korlátozva a későbbi szerkesztési lehetőségeket.

Nem tanácsos normalizálni az egyes hangsávokat, amelyeket még össze kell keverni egy többsávos felvétel kapcsán. Ha az egyes komponensek már a digitális mennyezethez vannak igazítva, akkor előfordulhat, hogy az egymás melletti lejátszáskor csípni kezdenek.

Ezenkívül a hang normalizálása káros következményekkel járhat. Amikor normalizálja a hangot, a digitális feldolgozás belekerül a hangsávba, így a változtatások állandósulnak. Ezért fontos, hogy a normalizálást a megfelelő kontextusban és a megfelelő időben alkalmazzuk – általában azután, hogy a hangfájlokat már a kívánt módon feldolgozták.