Hangjegyek

Már a 11. században törekedtek a zene írott formára való átírására. A kottaírás végleges változatát azonban csak a 17. században fogadták el hivatalosan. Ez idő alatt a zenészek kifejlesztettek egy öt sorból álló rendszert, az úgynevezett kockabotot, amelyen a modern hangjegyek helyezkednek el. Ezeket a jegyzeteket vagy a sorok közé helyezik, vagy közvetlenül az öt sor valamelyikére.

Mindegyik hang egy adott hangmagasságú hangot képvisel, és az írási sorrend tükrözi azt a sorrendet, amelyben a zenész el akarja játszani őket. Ezenkívül az egyes hangok időtartamát különböző szimbólumok jelzik, lehetővé téve az előadók számára, hogy elolvassák a hangjegyeket, mint bármely más írott szöveget, lejátsszák a dallamot gondolatban, és hangszeren reprodukálják.

Az Amped Studio zeneszerkesztő használatára vonatkozó utasítások elolvasásával megkísérelheti létrehozni saját dallamát online kotta segítségével.

Az oktáv, mint hangjegyek kombinálásának rendszere

A hangjegyeket általában oktávokba csoportosítják, amelyek két hang közötti intervallumra utalnak, amelyek 8 skálalépésnyi és 6 hang távolságra vannak egymástól. Ha két hangot, amelyek egy oktávnyi távolságra vannak egymástól, együtt játszanak, a hallgató hangja megegyezik, de hangmagasságuk különbözik. Pontosabban, a magasabb hang frekvenciája kétszer olyan magas, mint az előző oktáv alsó hangja.

Az oktáv fogalmának megértéséhez példaként használhatunk zongora hangokat egy billentyűs hangszeren. A 85 billentyűt tartalmazó zongorabillentyűzet kilenc oktávot foglal magában, amelyek balról jobbra vannak elrendezve, növekvő hangfrekvencia alapján. Az azonos hangok, különböző frekvenciájú hangok közötti intervallumot a zenei lejegyzésben oktávnak nevezik.

A szubkontraoktáv, amely csak három hangot tartalmaz, mivel az alacsonyabb hangokat nem használják a zenében, a billentyűzet bal oldalán található. Ezt követi a kontra oktáv, valamint a nagy és kis oktáv. A zongorabillentyűzet közepén található 1. oktávot a 2., 3., 4. és 5. oktáv követi. Az 5. oktávnak csak egy hangja van, mivel a magasabb hangok a zenében nem alkalmazhatók, és emberi hallással nem érzékelhetők.

A zenei oktávrendszer működésének szemléltetésére nézzük meg a billentyűzet közepén található 1. oktáv példáját, amely C hanggal kezdődik és B-vel végződik (beleértve). Ha a C billentyűhöz az 1-es számot rendeljük, és attól jobbra (a 2. oktáv felé) számoljuk a fehér billentyűket, akkor a 8. billentyű a 2. oktáv C hangja lesz.

Ha a két határbillentyűt együtt játsszák, harmonikus hangot adnak ki, de a hangjegyek hangmagassága kétszeresére változik (a 2. oktáv C hangja kétszer olyan magasan szól, mint az első hangja oktáv). Ugyanez a hatás figyelhető meg, ha egyidejűleg bármilyen más azonos hangot játsszunk különböző oktáv intervallumokból.

Hangjegyek időtartama

Amikor egy hangjegy időtartamára utalunk, az nem feltétlenül egy meghatározott időtartamot jelöl, hanem sokkal inkább más zenei szimbólumok időtartamához való viszonyát. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a hangokat, amelyek csökkenő időtartamban vannak elrendezve, és minden további szimbólum fele az elődjénél.

A leghosszabb, 8 ütemig tartó hangjegyet a Maxima néven ismerik, és zászló jelzi. Ezt a szimbólumot általában a 13. és 14. században használták, de ma már ritka a modern zenében.

A 4 ütemes Longa-t zászló is képviseli, de ma már ritkán használják a zenében.

A Breve, vagy más néven dupla egész hang, 2 ütemig tart, és téglalap vagy ovális alakzat képviseli, mindkét oldalán rövid függőleges vonalakkal.

A Semi-breve, amelyet ma egész hangnak neveznek, 1 ütemig tart, és egy üres ovális képviseli.

A Minim vagy félhang 1/2 ütemig tart, és egy üres ovális alakzat képviseli, tetején függőleges vonallal.

A Quarter hang, amelyet horgoltnak is neveznek, 1/4 ütemig tart, és egy függőleges vonallal ellátott kitöltött ovális alakzat képviseli.

A nyolcadik hang, vagy négyszög 1/8 ütemig tart, és egy kitöltött ovális alakzat képviseli vonallal és farokkal.

A tizenhatodik hang vagy félnégyzet 1/16 ütemig tart, és kitöltött ovális alakban, két farokkal.

A harminckettedik hang vagy demisemiquaver 1/32 ütemig tart, és egy kitöltött ovális alakzat képviseli, három farokkal.

A hangjegyek időtartama akár 1/64, 1/128 és 1/256 is lehet, a függőleges vonalon lévő farok száma pedig a hang hosszát jelzi.

A legtöbb modern zene csak a hangok időtartamának tartományát használja a teljes hangoktól a harminc másodperces hangokig. Egy egész hang egyenlő két félhanggal, négy negyedhanggal, nyolc nyolcadhanggal, tizenhat tizenhatodos hanggal vagy harminckét harminc másodperces hanggal. Hasonlóképpen, egy félhang egyenlő két negyedhanggal, négy nyolcadhanggal, nyolc tizenhatodhanggal stb. Ennek megértésével könnyű felépíteni egy hangfát az időtartamuk szerint.

Dallam lejátszásakor a hang időtartama a szívveréssel egyenértékűnek tekinthető. Például egy egész hangot négy szívverés erejéig le kell játszani. A folyamat leegyszerűsítése érdekében a zenészek gyakran az „Egy-és, kettő-és, három-és négy-és”-t számolják a fejükben. Egy fél hangot a teljes hang felében játszanak le, így a számlálás „Egy-és, kettő-és” lesz. Egy negyed hangnál a szám egyszerűen „egy és”.

További időtartam növelése

A kockatartón lévő további szimbólumok megváltoztathatják a hangjegy időtartamát. Íme néhány példa az ilyen zenei lejegyzésekre:

1. A hangjegy hosszát módosítani képes zenei szimbólum a hangjegy jobb oldalán elhelyezett pont. A pont azt jelzi, hogy a hangjegy időtartama az eredeti időtartam felével nő. Például, ha egy egész hang mellett van egy pont, akkor annak időtartama megegyezik egy egész hang másfél hangjával együtt (1 + 1/2). A félhang melletti pont azt jelzi, hogy annak időtartama negyedhanggal nő (1/2 + 1/4);
2. Ha egy zenei szimbólum mellett két pont van, az azt jelenti, hogy a hang időtartamát meg kell hosszabbítani az eredeti időtartam másfélszeresével, plusz az eredeti időtartam további negyedével. Például, ha egy fél hang mellett két pont van, akkor annak időtartama megegyezik az eredeti időtartam felével plusz egy negyedével plusz egy nyolcaddal;
3. A Slur egy zenei lejegyzés, amelyet az azonos hangok ívelt vonallal történő összekapcsolására használnak. A slur által összekapcsolt hangok lejátszásakor a zenésznek egyszer meg kell nyomnia a billentyűt, és le kell tartania a slur által összekapcsolt összes hang időtartama alatt, még akkor is, ha a hangok eltérő időtartamúak. Például egy slur összekapcsolhat egy negyedhangot és egy nyolcadhangot, ami egyenértékű egy pontozott negyedhang írásával (1/4+1/8);
4. A fermata egy ívelt vonal formájú hangjegy, a hang fölött vagy alatt egy ponttal, amely azt jelzi, hogy az előadó saját belátása szerint tarthatja a hangot az írott időtartamánál tovább.

Kulcskulcsok és hangjegyek táblázata

A kottaírásban leggyakrabban használt kulcsok a magas- és mélyhangkulcsok. Zongorázáskor különösen hasznosak, mivel a jobb kéz hangjai általában a magas hangok, míg a bal kéz hangjai a basszus tartományban vannak írva. A magas hangkulcs a dob második sorából indul, amely a dallam első oktávjában lévő G hangot jelzi. A basszuskulcs ezzel szemben az F hanggal kezdődik a bőgősáv negyedik sorában.

Bár egyszerűbbnek tűnik elolvasni egy zenei kompozíciót, amelyet csak egy kulcsban írnak, ez nem így van. A kocka öt sora általában csak két oktáv hangot tud befogadni, és több sor hozzáadásával a magasabb vagy alacsonyabb hangok megjelenítéséhez a jelölés túl bonyolulttá és nehezen olvashatóvá válna. Ezért a zongoramuzsika két kulcskulcsban van írva. Nézzük meg, hogyan vannak elrendezve a hangjegyek az alacsony, kis, első és második oktávra.

Basszuskulcs

	Nagy oktáv	Kis oktáv
C	A 2. kiegészítő sorban a donga alatt	2. és 3. között
D	Alul az 1. kiegészítő sor alatt	Alul az 1. kiegészítő sor alatt
E	Az 1. alsó kiegészítő sorban	3. és 4. között
F	1. alatt	4-én
G	1-én	4. és 5. között
A	1. és 2. között	5-én
B	2-án	5. felett

Emiatt a basszuskulcs első zenei oktávjának C hangja az első további hangjegyen lesz, a dob fölött.

Violinkulcs

	Első oktáv	Második oktáv
С	Az 1. további sorban alul	3. és 4. között
D	A donga 1. sora alatt	4-én
E	1-én	4. és 5. között
F	1. és 2. között	5-én
G	2-án	5. felett
A	2. és 3. között	Az 1. további sorban felül
B	3-án	Felül az 1. kiegészítő sor felett

A harmadik oktáv C hangjának ábrázolásához a magas hangkulcsban két extra sort kell hozzáadni a bot fölé, majd a legmagasabb sorba kell helyezni a megfelelő zenei szimbólumot a kívánt időtartammal.

Egy hang hangjának emelése és csökkentése

Noha egy oktávban hét természetes hang található, előfordulhat, hogy ezek nem mindig elegendőek egy kompozíció megírásához. Még a legegyszerűbb dallamokhoz is több hangra lehet szükség. Ilyen esetekben lehet átalakítást alkalmazni. A változtatás egy hangjegy félhanggal történő megváltoztatását jelenti, akár a hangmagasság emelésével, akár csökkentésével. A változtatásokhoz a következő szimbólumokat használjuk:

1. Éles . Ezt a szimbólumot a magasabb hangmagasság jelzésére használják. Például, ha a D hang elé kerül, akkor D élesen kell játszania. Zongorán a D hangot egy fehér billentyű adja, amely minden oktáv sorában a második. A D éles lejátszásához meg kell nyomni a szomszédos fekete gombot D és E között, ami félhanggal emeli a hangmagasságot. Észreveheti, hogy egyes fehér billentyűk között nincs fekete billentyű, különösen az E és F, valamint a B és C között. A hangok közötti különbség pontosan egy félhang, nem pedig egy teljes hang, mint más fehér billentyűk között. Ezért az „E éles” és „B éles” szimbólumok egyenértékűek az F-vel, illetve a C-vel;
2. Dupla éles . Ez a zenei lejegyzés a hangmagasság két egymást követő féllépéssel történő emelését jelenti. Például, ha az F hangra alkalmazzuk, akkor G-t eredményezne, míg az E hang esetében F élesnek felelne meg;
3. Lakás . A lapos szimbólum a hang hangmagasságát fél lépéssel csökkenti. Ez az éles szimbólum ellentéte, amely emeli a hangmagasságot. A fekete-fehér billentyűkre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az éles szimbólumnál;
4. Dupla lakás . Ez a kifejezés a hangmagasság két félhanggal történő csökkentését jelenti.

Egyes zenei billentyűkben az éles és lapos hangok használata minimális. Például a C-dúr és az A-moll alapértelmezés szerint nem éles vagy lapos. Vannak azonban olyan esetek, amikor egy adott hangot félhanggal kell emelni vagy csökkenteni. Ilyen esetekben egy éles vagy lapos szimbólum kerül közvetlenül a kívánt hang elé, és egyszer lejátszható a billentyűs hangszereken.

Fontos megjegyezni, hogy egy éles vagy lapos szimbólummal rendelkező hang nem jelenti azt, hogy az összes következő, azonos betűs hangot is ugyanazzal a szimbólummal kell lejátszani. Hacsak nincsenek mellettük további szimbólumok, minden hangjegy megőrzi eredeti értékét.

Más zenei billentyűkben előfordulhat egy vagy több módosítás. Ezek a változtatások az egész kompozíciót érintik, és közvetlenül a kulcs mellé íródnak, nem az egyes hangok mellé. Például, ha van egy lapos szimbólum a kulcs mellett a dob harmadik sorában, akkor a kompozíció összes B hangját félhanggal le kell halasztani (a fehér B billentyűtől balra lévő fekete billentyűn lejátszva).

Azonban előfordulhatnak kivételek még a módosításokkal rendelkező kulcsoknál is. Egyes kompozíciókban további éles vagy lapos hangok, amelyek nem találhatók a kulcs közelében, használhatók a hang emelésére vagy csökkentésére. Ezek a szimbólumok közvetlenül a hangjegy elé kerülnek.

Ezenkívül vannak olyan esetek, amikor egy hangot éles vagy lapos hang nélkül kell lejátszani, még változtatásokkal is. Ilyen esetekben természetes jelet használnak, amelyet a hangjegy elé írnak, amelyet nem kell felemelni vagy leengedni. Például, ha a kulcs közelében egy E-betű van megjelölve, de E-t kell játszania, akkor egy természetes jel kerül a hang elé. Ez a természetes jel is egyszer hat, mint a lapos és éles hangok a hangjegyek közelében változtatás nélkül.

A pihenők kijelölése és időtartama

A zenei kompozíciók nem folyamatos hangokból állnak; inkább váltakoznak a hangok és a csend között. A csend időszakainak jelzésére pihenőket használnak, amelyeket az edényen speciális szimbólumokkal jelölnek, hogy segítsék az előadót a kompozíció pontos reprodukálásában. A hangokhoz hasonlóan a pihenők is egész, negyed, nyolcad, fél, tizenhatod és harminc másodperces időtartamúak, és időtartamukat ugyanúgy számítják ki, mint a hangokat.

Az ütő és a zenei intervallumok, beleértve az ütemeket

Amikor zongorára kottát olvas, észreveszi, hogy a vízszintes vonalakra merőlegesen függőleges vonalak futnak át a boton. A hangjegyek az egyes függőleges vonalpárok közé helyezkednek el, amelyeket zenei ütemeknek nevezünk. Az ütemek meghatározott számú ütemet tartalmaznak, előre meghatározott időtartammal, kezdve az erős ütemtől és a gyenge ütemig. Ez a szerkezet lehetővé teszi az előadó számára, hogy kiemelje a dal bizonyos részeit.

Az ütemenkénti ütemek száma a kulcs mellett van feltüntetve, és lehet 4/4, 2/4, 6/8 vagy más lehetőségek. Például, ha a kulcs 4/4-et jelenít meg, a sávnak 4 negyedhangnak vagy más hangnak megfelelőnek kell lennie, amelyek időtartama 4/4.

Ha a hangok száma kisebb, mint a megadott mérték, a pihenők helyettesítik a hangokat egy ütemben. Például, ha egy 4/4-es ütemben csak 3 negyed hang van, negyed pihenőt kell közéjük tenni.

Vannak más függőleges vonalak is a kockán, amelyeket nem szabad összetéveszteni a zenei sávokkal. A dupla vonalak az ütemek számának vagy a billentyűk számának változását jelzik, a félkövér kettős vonal pedig a kompozíció végét. Ha a dallam egy szakaszát kétszer kell lejátszani, az ismétlést kettőspont jelzi a vastag kettős sorok között. A donga feletti szögletes zárójelek azt jelzik, hogy az ismétlődő szakasznak két különböző vége van.

A zongorára írt kotta külön a bal és a jobb kéz számára két rúdra van írva, amelyeket bal oldalon egy göndör zárójel köt össze.

Hangjegyek és akkordok

A kottán egymás után elhelyezett hangjegyeket általában egymás után játsszák le, de néha szükség van több hang egyidejű lejátszására is, ezt akkordnak nevezik. A kottaírásban az akkordokat úgy ábrázolják, hogy a hangjegyeket függőlegesen egymás fölé helyezik, jelezve, hogy a zenésznek egyszerre több billentyűt kell lenyomnia.

Az akkordok két, három, négy vagy akár öt hangból állhatnak. A három hangból álló akkordokat általában triádoknak nevezik. Egyes kompozíciók azonban négy-öt hangból állhatnak, amelyeket megfelelő zenei felkészültség nélkül nehéz előadni.

Az arpeggiált akkordok olyan akkordtípusok, ahol a hangjegyeket nem együtt, hanem egymás után játsszák. Vagyis a zenész nem egyszerre nyomja meg az akkord összes billentyűjét, hanem gyorsan, növekvő vagy csökkenő sorrendben végigmegy rajtuk. Ezeket a zenei kombinációkat az akkordjel elé húzott hullámos vízszintes vonal képviseli.

Hangerő

A kottaírás rögzíti a dallam minden lényeges elemét, beleértve a hangerőt is. A hangerőt kottaírással jelzik, speciális szimbólumok segítségével, amelyeket a donga vonalai fölött vagy alatt helyeznek el. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat az alapvető zenei kifejezéseket, amelyeket a kottaírásban használnak a kompozíciók hangerejének szabályozására:

1. A PPP, ami a pianississimo rövidítése azt jelenti, hogy a zenét a lehető leghalkabban, szinte hallatlanul kell játszani;
2. PP (pianissimo) – nagyon csendes;
3. A „P” (zongora) azt jelzi, hogy a zenét halkan kell játszani, de kicsit hangosabban, mint a „pianissimo”.
4. MP (mezzo-zongora) – közepesen halk;
5. MF (mezzo-forte) – közepesen hangos;
6. A Fortissimo (FF) valójában a „nagyon hangos” szimbólum a kottaírásban. Az „F” szimbólumot a „hangos” jelzésére használják, és gyakran használják a zenei kompozíció lágyabb szakaszaival való kontrasztra, hogy kiemeljenek egy bizonyos epizódot;
7. Az F betű a forte rövidítése, ami azt jelenti, hogy hangosan kell játszani. A kottaírásban használatos, amikor a kompozíció egy bizonyos részét kontraszttal kell hangsúlyozni;
8. FF (fortissimo) – nagyon hangos;
9. FFF (fortissimissimo) – a lehető leghangosabban;
10. Az SFZ (sforzando) egy hang vagy akkord hirtelen, erős akcentusát jelzi;
11. A kottaírásban a < szimbólum egy crescendo-t jelöl, amely a zene hangerejének fokozatos növekedését jelzi a kompozíció egy meghatározott szakasza során;
12. A „>” szimbólum a kottaírásban a hangerő fokozatos csökkenését jelenti, amit diminuendo-nak is neveznek;
13. Az FP (forte-piano) azt jelzi, hogy a megjelölt szakaszban lévő dallamot először hangosan kell lejátszani, majd közvetlenül utána hirtelen halk játékra való átállás.

A kottaírásban egyes szimbólumok előtt szerepelhet az „s” betű, amely olaszul „subitot” jelent, ami „hirtelen”. Ezek a szimbólumok a hangerő hirtelen és gyors változását jelzik. Például az „sff” a hangos zenére való hirtelen átmenetet, míg az „spp” a hang hirtelen elhalkulását jelzi.

A pedálok használata a zongorán is befolyásolja a hangerőt és a hanggazdagságot. A jobb oldali pedál, az úgynevezett „forte” pedál, növeli a zenei kompozíció hangerejét. A pedál használata nélkül a hang elhallgat, amint elengedi a billentyűzet billentyűit. A jobb oldali pedál nyomva tartásával a zongora hangjegyei a billentyűk elengedése után is megszólalhatnak egy ideig.

A PED jelzés az ütő fölé van írva, hogy jelezze, hol kell használni a forte pedált a kompozícióban, és egy csillag szimbólum jelzi, hogy hol kell elengedni a pedált.

A zongora bal oldali pedálja, az úgynevezett „zongora” pedál csökkenti a hang hangerejét. Működése eltér a zongorák és a zongorák között. A zongoránál a hangerőt a húrok és a kalapácsok közötti távolság csökkentésével csökkentik, míg a zongoránál a hatást úgy érik el, hogy a kalapácsokat oldalra tolják, és az egyes hangjegyekért felelős három húrból csak kettőt ütnek meg.

Hogyan készítsünk zenei kompozíciókat?

Az ihlet pillanatából származó dallam memorizálása még a legtapasztaltabb zeneszerző számára is kihívást jelenthet. Még a maestro is improvizál és új zenét alkot a következő előadások során. Kezdők számára ez a feladat még lehetetlenebb lehet. Ezért a legjobb, ha azonnal rögzíti eredményeit és eredményeit. A kottaírás elsajátítása és a kitalált kompozíciók mentése megakadályozza az elveszett dalok megbánását a jövőben.

A kompozíciók manuális rögzítése is lehetséges. Lejátszhat egy rövid töredéket, és leírhatja egy kottakönyvbe. Ehhez csak egy hangszer megléte és alapvető zenei ismeretek szükségesek. Ennek a technikának a használata azonban ahhoz vezethet, hogy folyamatosan tévútra tévedünk, elfelejtjük, ahol abbahagytuk, és újrakezdhetjük. Következésképpen a feladat sok időt vehet igénybe, és elriaszthatja a jövőbeni zeneszerzést.

A legegyszerűbb módja a dallamok rögzítéséhez és szerkesztéséhez speciális szoftverek használata, például az Amped Studio. Ez a program automatikusan rögzíti a zongora hangjegyeket, ha egy dalt hangszeren játszik le. Ezután szerkesztheti a kompozíciót, és további effektusokat adhat hozzá a hangtárból.

A modern szoftver lehetővé teszi az emberek számára, hogy hivatalos zenei oktatás nélkül is írjanak dalokat. A siker abból fakad, ha szereted a zenét, és a lelkeddel érzed azt. Kipróbálva igazi slágereket készíthetsz, amelyeket barátaid, ismerőseid és még ismeretlenek is szívesen énekelnek majd.