Mi az arpeggio

Az arpeggio az akkordjáték olyan technikája, amelyben a hangok nem egyszerre, hanem egymás után jönnek létre. Ha ismeri a gitározásnál a „pergetés” fogalmát, akkor az arpeggio lényege egyértelmű számodra, bár ezeket a fogalmakat nem szabad összekeverni, mert a pengetés nem csak akkordokra használható.

Az „arpeggio” kifejezés az olasz arpeggiare szóból származik, ami „hárfán játszani”. Ennek ellenére az arpeggio-t nemcsak hárfások használják, hanem zongoristák, gitárosok és olyan vonós hangszereken is előadók, mint a hegedű, cselló vagy nagybőgő. Ezeken a hangszereken az akkordokat általában arpeggiato technikával játsszák, mivel az íj egyszerre csak két szomszédos hangot tud megfogni, a harmadik megszólaltatásához pedig arra kell lépni.

A modern zenei világban, különösen, ha szintetizátorokkal dolgozik, a zenésznek nem kell kézzel előadnia arpeggiót. Sok szintetizátor rendelkezik arpeggiátor funkcióval, amely automatikusan felosztja az akkordot egyedi hangokra. Csak be kell állítani a kívánt paramétereket – sebesség, irány (fel vagy le), ritmikus minta, dinamika –, és a szintetizátor elkészíti a szükséges részt, ami belekerülhet a kompozícióba.

A hangjegyekben hullámos vonallal jelölt arpeggio népszerű a synthwave és a chiptune műfajokban. A retró hangzások által ihletett synthwave-ban az arpeggiók gyakran sima hullámok érzetét keltik, mint például a „Stranger Things” című tévésorozat címadó témájában. A chiptune-ban, ahol a zene játékkonzolok hangjai alapján jön létre, az arpeggiók gyakran felismerhető ritmikus mintákat alkotnak. Az arpeggio használata azonban korántsem újkeletű – elég csak felidézni Beethoven híres „Holdfény-szonátáját”, amely az egymást követő arpeggio hangokon alapul.

Eredetileg az arpeggio az akkordok megszólaltatásának egyik módját jelentette, amikor a hangokat nem egyszerre (harmonikusan), hanem szekvenciálisan (dallamosan) veszik fel. Ebből a szempontból az arpeggio az ujjleválasztás egyik fajtájának nevezhető. Az arpeggio egy olyan dallamszerkezetnek is tekinthető, amely sorban lejátszott akkordhangokból (I., III. és V. fokozat) áll, és egy bizonyos skálán belül stabil fokozatokat képvisel. Például a C-dúr skálában a Do-E-Sol hangok tónusos hármast alkotnak, és ha egymás után játsszuk, akkor egy arpeggio-t kapunk, amely ezt a skálát és annak főakkordját jellemzi. Így minden arpeggio egy bizonyos skálához kapcsolódik, és az arpeggio kiterjesztése instabil fokok hozzáadásával lehetővé teszi, hogy közelebb kerüljön a skálához és akkordhoz, sima átmenetet hozva létre közöttük.

Hogyan tanuljunk Arpeggios-t

Az arpeggio a zenei technika fontos eleme, különösen gitározáskor, elsajátításuk megfelelő megközelítést igényel. Az arpeggiók elsajátítása során gyakran szembesülünk információs túlterheltséggel: diagramok keresése az interneten, tanulmányozása, gyors elfelejtése, végül csalódás. Ez az út nem hozza meg a kívánt eredményt. Az arpeggio valódi elsajátításához fontos az új ismeretek összekapcsolása a már tanult anyaggal és a gyakorlatban történő alkalmazása.
Ahelyett, hogy egyszerűen követné a kész diagramokat, próbáljon meg saját maga találni és építeni arpeggiókat a fogólapon. Ez nemcsak abban segít, hogy jobban emlékezzen a hangjegyek helyére, hanem javítja a zenei szerkezet megértését is.

Kezdje egy ismerős skálával, kényelmes fogásban, például Segovia C-dúr fogászatával az 5. húrból. Menjen át néhányszor a skálán, frissítse fel a memóriát a hangjegyek helyéről. Ezután játssza le a skálát, és mondja ki hangosan a hangokat – ez a gyakorlat segít megjegyezni a hangjegyeket a fogólapon. Ezután azonosítsa a skála stabil fokait, például a CEG-t. Játssza le a skálát hangsúlyozva ezeket a fokozatokat. Ezután próbálja meg lejátszani a skálát úgy, hogy kihagyja az instabil fokozatokat, hogy egyetlen ujjmozdulattal hozzon létre egy nagy triád arpeggio-t, tanácsok vagy diagramok használata nélkül.

Miután megjegyezte az arpeggio hangjegyek helyét a fogólapon, készítse el saját diagramját, amely az eredeti skálához kapcsolódik. Ez segít jobban megérteni a skálák és az arpeggiók közötti kapcsolatot, egyetlen zenei kontextus részévé téve őket, nem pedig valami különálló dologhoz.

Ugyanígy elkülönítheti az arpeggiókat más pikkelyektől és ujjaktól. Ha a skálákat a klasszikus módszerrel tanulja (például Segovia fogásokkal), próbálja meg elkülöníteni a skálák arpeggiosait a 6. húrból vagy a harmadik oktáv ujjaiból.

Ha a CAGED rendszerrel dolgozik, tanulja meg az arpeggiókat az egyes skálaformákhoz, és próbálja meg azokat egyetlen rendszerben kombinálni, amely lefedi a teljes fogólapot. Változtasson pozíciót az arpeggio hangok közötti váltáskor, hogy megtanulja látni az egyes hangokat ahelyett, hogy merev alakzatokon ragadna.

Tapasztalt gitárosok számára, akik ismerik az arpeggio fogásait, hasznos, ha megpróbálják az arpeggiót egy ujjal lejátszani a teljes fogólapon. Ez új perspektívát ad a műszernek, és segít aktiválni más figyelemfolyamatokat.

Ezenkívül izolálja az arpeggiókat a kisebb skáláktól, hogy kisebb triádokat kapjon. Ha nehezen sajátítod el az arpeggiókat, mindig fordulhatsz professzionális gitártanfolyamokhoz.

Arpeggio példa

Vegyük például az a-moll (am) akkordot. Ez az akkord három hangból áll: A (A), C (C) és E (E). A lejátszáshoz helyezze bal keze ujjait a fogólapra úgy, hogy egyszerre nyomja meg az összes szükséges hangot. Ezután húzza végig a jobb kezét a húrokon, egyszerre szólaltatva meg ezeket a hangokat, létrehozva egy teljes akkordot.

Szóval hogyan játszol egy moll akkordot arpeggioként? Ahelyett, hogy az akkord összes hangját egyszerre játssza le, mint egy normál akkordnál, játssza le őket egyenként, sorban.

Bár használhat egy akkord alakot arpeggio lejátszásához, fontos megérteni, hogy az arpeggio gitáron nem egyszerűen egy akkord hangjainak egymás utáni lejátszása. Az akkord alakzatok használata arpeggio lejátszására nem a leghatékonyabb megközelítés. Ehelyett jobb, ha kifejezetten arpeggiohoz tervezett hangsorokkal dolgozol. Fontos, hogy a hangok ne egyszerre szólaljanak meg, mint egy akkordban – minden hangnak meg kell állnia a következő megszólalása előtt.

Íme egy példa egy a-moll (Am) akkord nyitott helyzetű arpeggiojára.

Barátaim, befejezésül egy nagyszerű forrást szeretnék megosztani veletek, ahol ingyenesen generálhat arpeggio-t, skálát vagy akkordot, bármilyen hangnemben és a fogólap minden pozíciójában. Ez az eszköz nélkülözhetetlen asszisztenssé válik zenei fejlődésében.

Ha ez a cikk hasznos volt számodra, ne felejts el lájkolni és feliratkozni csatornánkra – még sok érdekesség vár rád!