Szellemjegyzetek

A zene világában, különösen a jazzben, létezik a „szellemhang” (vagy halk, elfojtott vagy homályos hangjegy) fogalma, amely ritmusban fontos, de hangmagasságban szinte észrevehetetlen hang. A kottaírásban „X”-ként írják a hagyományos ovális helyett, vagy zárójellel körülötte. Nem tévesztendő össze az X alakú éles (dupla éles) jelöléssel, amely emeli a hangot.

A vonós hangszereken a húr elnémításával szellemhang jön létre, ami az ütőhangszerekhez közelebb álló hangzást eredményez, mint a tiszta hangmagasságot. A hangmagassága létezik, de a jelentés inkább a ritmusban rejlik, mint a dallamban vagy a harmóniában. Lendületet és lendületet ad a basszusvonalaknak, ritmikus figurát alkotva, a hangsúlyt pedig gyakran szinte teljes csendre csökkenti. A populáris zene ütős szekcióiban a főslágerek között nagyon halkan szólnak a szellemhangok, különösen a pergőn. Ezt a technikát széles körben használják elektromos gitárosok és nagybőgősök különféle zenei műfajokban. Az énekzenében az ilyen hangjegyeket a ritmusban kimondott szavak ábrázolására használják, nem pedig énekelve.

Instrumentális zene

A szellemi hangjegyek a zenében különböznek az egyszerű, ékezet nélküli hangjegyektől, ritmikus szerkezetben. Például egy kulcsmintában az ékezet nélküli hangjegyek nem teljesen ékezetesek vagy ékezetesek, hanem középső ékezetes szintet foglalnak el. Amikor egy zenész egy ilyen hangot olyan szintre csökkenti, mint az ékezetes hangok hangsúlyozása egy mintában, akkor gyakorlatilag „elmosza” azt a hangot. Ha egy szellemhangot a csendig gyengítünk, akkor a pihenéshez hasonló ritmikai elemmé válik. Ez a finom különbség és a zenész azon képessége, hogy felismerje a szellemhangokat, nagymértékben függ a hangszer akusztikai jellemzőitől.

A rézfúvós hangszerek és a gitárok, beleértve az emberi hangot is, gyakran képesek kísértethangokat kelteni, megkülönböztetve őket a nyugalmaktól. A zongoristák vagy ütőhangszeresek számára ez a megkülönböztetés nehezebb a hangszerek ütős jellege miatt, ahol nehéz meghatározni a hangerő gradiensét a csend felé közeledve. Amikor azonban egy ütőhangszeres ügyesen alkot tisztán hallható, bár kevésbé észrevehető szellemhangokat az ékezetlen középső ékezetes hangokhoz képest, akkor szellemhangok létrehozásáról beszélhetünk.

Van egy tévhit, hogy a kegyelemjegyzetek és a szellemjegyzetek szinonimák. Egy kecses hang általában lényegesen rövidebb időtartamú, mint az általa kiegészített főhang, és gyakran még akkor is nagyobb hangsúlyt kap, ha rövidebb, mint a fő hang. Ezzel szemben a szellemhangjegyeket nem az időtartam, hanem a hangerő határozza meg.

Ütőhangszerek

Ha dobon adják elő, a szellemhang nagyon alacsony hangerővel jön létre, leggyakrabban a pergődobon. A kottaírásban ezt a hangjegy körül zárójelek jelzik. Ahogy a The Drummer's Bible: Hogyan dobjunk bármilyen stílust afro-kubaitól a zydecóig című könyvben, a szellemhang funkciója az, hogy „… kihangsúlyozza a groove mögöttes hangzást, finom 16. hangot hozva létre a mögöttes ritmusok vagy akcentusok körül”.

Így a „szellemjegyzet” kifejezésnek különböző jelentése lehet. Egy pontosabb kifejezés az „anti-accent”, amely a hangsúly szintjét jelző szimbólumok halmazára utal. Az ütős zene különféle ékezetellenes szimbólumokat használ, mint például:

• A környező hangoknál kissé lágyabb: ◡ (rövid csökkenés);
• Észrevehetően lágyabb, mint a környező hangok: ( ) (megjegyzés zárójelben);
• Sokkal lágyabb, mint a környező hangok: [ ] (szögletes zárójelben lévő megjegyzés).

A szellemhangok használatára példákat hallhatunk olyan dobosok játékában, mint Harvey Mason, Mike Clark, Bernard Purdy, Brad Wilk, David Garibaldi és Chad Smith. A szellemhangjegyekkel való dobolás az R&B zene jellegzetes vonása. Ennek a technikának néhány leghíresebb példája Gregory Coleman dobtörése The Winstons „Amen, Brother”, Clyde Stubblefield dobtörése James Brown „Cold Sweat” című számában, valamint Jeff Porcaro Toto „Rosanna” slágerének ritmusának átadása.

Vonós hangszerek

A szellemhangot létrehozni szándékozó gitáros csökkentheti a húrokra nehezedő ujjnyomást anélkül, hogy teljesen kiengedné azokat a fogólapról (ami nyitott húrhangot eredményezne). Ezt a technikát néha „karcolásnak” nevezik, és szellemhanggá válik, hacsak a zenei minta más hangjait nem játsszák le ugyanúgy (egyébként a karcolás normál hangnak számít).

A nagy- és elektromos basszusgitáron, akárcsak a gitáron, a húrok elnémításával szellemhangok jönnek létre, amit akár tenyérrel, akár a jobb kéz ujjaival érhetünk el. Ez homályos hangmagasságot kölcsönöz a hangoknak, ami az ütőhangszerek jellegzetességeit adja. Az elektromos basszus slap bass stílusában a szellemhangokat gyakran használják ritmikus, dobszerű hangzások létrehozására a funk és a latin zenében. A nagybőgőn olykor ütős szellemhangokat érnek el, ha a húrokat a fogólaphoz ütik, éles, „csattogó” hangot keltenek. A nagybőgő slap stílusával kombinálva a ghost hangjegyeket a rockabilly, a bluegrass, a hagyományos blues és a swing jazz használják.

A híres basszusgitárosok, mint például James Jamerson (Motown), Carol Kay (Motown), Rocco Prestia (Tower of Power) és Chuck Rainey (Steely Dan, Aretha Franklin stb.) arról ismertek, hogy mesterien használják a szellemhangokat finom és hatásos létrehozására. ritmikus minták a játékban.

Énekes zene

Az énekzene területén, különösen a zenés színház műfajában a „szellemnóta” kifejezés azt jelzi, hogy a szöveget éneklés helyett ki kell mondani, a ritmust megtartva, de egyértelműen meghatározott hangmagasság nélkül. A kottaírásban a felénél rövidebb hangjegyeket a hagyományos ovális szimbólum helyett „X” jelzi. Néha a félhangokat vagy az egész hangokat egy nyitott rombuszforma jelzi, amely gyakran sikolyokat vagy más, nem dallamos hangokat szimbolizál.

A szellemjegyek használatának egyik legtisztább példája a „The Music Man” című musical „Rock Island” nyitódala, ahol ezek dominálnak. Ez a technika jelentheti a Sprechstimme vagy rappelést is, ahol az énekes éneklés helyett kimondja a szavakat, megtartva a zenei ritmust.