Tempó a zenében

A tempó a zenei kifejezőkészség egyik kulcseleme, olyan fogalmak mellett, mint a ritmus, harmónia, dallam, mód és mások. Ezen összetevők megtanulása minden zenész számára nélkülözhetetlen, hasonlóan a kottaolvasás megtanulásának fontosságához. Ma a zeneelmélet alapjaiba fogunk belemerülni, hogy megértsük a tempó fogalmát, miközben megpróbáljuk a folyamatot a lehető legszórakoztatóbbá tenni.

A tempó (az olasz "Tempo" szóból) határozza meg a metrikus egységek áthaladásának sebességét a kompozícióban, vagy egyszerűbben a végrehajtás sebességét. Olyan ez, mint egy vers olvasása: gyorsan vagy lassan olvashatod, és jelentősen megváltoztatja a felfogást. A zenében a tempó nemcsak a szavakra, hanem az egész kompozíció hangzására is hatással van.

A tempót általában a zeneszám elején jelzik, és ez jelzi az előadó számára a kívánt lejátszási sebességet. Ez ötletet ad arról, hogy mikor kezdje a darab következő részét, és hogyan hangolja össze az éneklést a ritmussal.

A modern zenében a tempó legtöbbször állandó marad a dal során. A klasszikus zenében azonban gyakran találkozhatunk tempóváltásokkal, ahol az előadás sebessége gyorsról lassúra változik és fordítva. Ez dinamizmust és érzelmi gazdagságot ad az alkotásoknak.

A zeneművek meghatározott méretű ütemekbe vannak rendezve, amelyek hangsúlyos és hangsúlytalan ütemeket tartalmaznak. A tempó azt mutatja meg, hogy egy bizonyos időtartam alatt hány ütem fordul elő. A tempó pontos meghatározásához BPM (beats per minute) skálát használnak, amely 60 másodperc alatt jelzi az ütemek számát.

A zene lüktetése

Észrevetted a hasonlóságot egy zenei kompozíció tempója és az emberi szívverés között? Az egyik legfontosabb hasonlóság a percenkénti ütemben kifejezett mérés. A zene átlagos tempója gyakran megegyezik az ember normál nyugalmi pulzusával, ami 60-80 ütés percenként. A lassú dallamok tempója 40-58 ütem körül mozog, míg a gyorsabb dalok meghaladják a 90 ütemet. Intenzív fizikai aktivitás során szívünk percenként körülbelül 200 ütemet tud verni, melynek érzete a zenéhez hasonlóan a preferenciáktól függően változik.

A tapasztalt zenészek előadásának megtekintése inspiráló és megfélemlítő lehet az új előadók számára. Elképesztő, hogy a profik mennyire könnyedén megragadnak minden árnyalatot, pontosan követve a ritmust és a tempót. Ennek a készségszintnek az elérése azonban nem olyan nehéz, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. A titok az alapok megértésében és a rendszeres gyakorlásban rejlik.

Metronóm

A zenei struktúra ütemekből áll, amelyekben nem csak hangok vannak, hanem szünetek is, amelyek fontos szerepet játszanak. Segítenek hangsúlyozni bizonyos pontokat, szünetet biztosítanak a hallgatóknak, és lehetőséget adnak az előadóknak, hogy felkészüljenek a következő szakaszra.

A metronóm egy olyan eszköz, amely segít megjeleníteni ezt a ritmikus szerkezetet, és lehetővé teszi a zenészek számára, hogy szinkronizálják előadásuk tempóját. A metronómbeállítások közé tartozik a dal tempójának és ütemének meghatározása, ahol az időjelzés 4/4, 2/2 stb. van kijelölve, jelezve az ütemen belüli ütemeket. A BPM (beats per minute) skála, például 70 vagy 80, szinkronizálja a metronóm ütemeit az ékezetes ütemekkel, így könnyebben követhető a ritmus.

A híres metronóm, amelyet alkotójáról, Maelzel német zongoraművészről és szerelőről neveztek el, a tempó jelzésének etalonja. A Mälzel metronóm (M. M) használata elősegíti a ritmusérzék fejlődését azáltal, hogy megtanítja a zenészeket, hogy füllel alkalmazkodjanak egy kompozíció tempójához.

Ezt az eszközt 1815-ben találták fel, és a zenei tempó pontos mérésének alapja lett, amelyet olyan zeneszerzők, mint L. van Beethoven, valamint a 20. és 21. századi szerzők használtak. A romantika korában sokan a verbális utasításokat preferálták a tempóhoz.

A modern metronómok elektronikus és mechanikus stílusban egyaránt kaphatók, megtartva a hagyományos dizájnelemeket, például rugókat és súlyokat. A legfrissebb verziók is keresettek – hasonló elven működő alkalmazások mobileszközökhöz és online metronómokhoz.

Egyéb tempó jelölési lehetőségek

Olyan helyzetekben, ahol nincs szükség nagy tempópontosságra, speciális zenei kifejezéseket használnak, amelyek három fő kategóriába sorolhatók: lassú, közepes és gyors tempók.

A tempó első jelzéseit a 16. században kezdték használni a spanyol zeneakadémiákon. Ezeknek a tempókereteknek különféle nyelvi adaptációi léteznek: olasz, német, angol, orosz és francia, mindegyik hasonló zenei koncepciót közvetít. A nyelvek sokfélesége ellenére mindegyiknek megfelelő számértéke van a metronómon, ami lehetővé teszi a darab sebességének pontos meghatározását.

• Lassú : largo (széles), larghetto (elég széles), lento (hosszú), adagio (lassú), adagietto (elég lassú), súlyos (nehéz);
• Mérsékelt : andante (nyugodtan), andantino (kicsit gyorsabb), moderato (mérsékelten, sostenuto (visszafogott), allegretto (élénk), allegro moderato (mérsékelten gyors);
• Gyors : allegro (gyorsan), vivo (élénkül), vivace (élénkebb), presto (gyorsan), prestissimo (még gyorsabban).

Ahogy korábban említettük, a zeneművek tempója általában állandó marad, de néha változhat ugyanazon a kompozíción belül. Az ilyen dinamikus változások jelölésére speciális zenei kifejezések vannak: accelerando (gyorsulás), ritenuto (enyhe lassulás), ritardando (jelentős lassulás) és mások.

Ezek a kifejezések a sebesség változásának alapvető jelzői, de a zenében vannak finomabb tempóárnyalatok is, amelyekre bizonyos szavakat is használnak, hogy pontosabban közvetítsék a ritmus jellemzőit.

Például:

• assai – nagyon;
• commodo – kényelmes;
• non troppo – nem túl sok;
• molto – nagyon;
• moha – mozgatható;
• maestoso – ünnepélyesen;
• animando – élénk;
• agitato – izgatottan;
• sempe – állandóan.

A vita továbbra is a zenei előadások sebességének jelzésére szolgáló preferált módszerek körül zajlik. Az előadók és zeneszerzők között megosztottság figyelhető meg a numerikus tempójelzéseket kedvelők és a verbális kifejezéseket használók között. A zenei kotta gyakran e megközelítések kombinációját alkalmazza: egy olasz vagy orosz verbális tempójelzést a számértékkel együtt egy metronómskálán helyeznek el.

Így megérthetjük, miért hívják a gyorsvonatot „Allegro”-nak, és néha a tészta csomagolását „Presto” felirattal látják el. A tréfát félretéve, a tempószimbólumok ismerete kulcsszerepet játszik a zeneolvasás és a pontos zenélés képességének fejlesztésében, amint azt korábban említettük.

Miért kell egyébként ismerned a zene tempóját?

Ezt a szempontot a zenei tempó és az emberi pulzus közötti analógia magyarázza, amelyet korábban említettünk. A megfelelően megválasztott zenei kompozíció segít a sporttevékenységek hatékonyságának növelésében, hiszen a szervezet egy adott ritmushoz igyekszik szinkronizálni.

A kutatások megerősítik, hogy a ritmikus dallamok javíthatják az edzés teljesítményét. Azok a sportolók, akik zenére edzenek, gyakran kiemelkedő sebességről és kitartásról tesznek tanúbizonyságot, az erősítő edzést gyakorlók pedig több súlyt tudnak emelni.

Az optimális zenei tempó kiválasztása percenkénti ütemben (bpm) a fizikai aktivitás típusától függ. Az olyan gyakorlatokhoz, mint a jóga, a pilates és a nyújtás, a 120 bpm alatti tempójú pályák ideálisak. A 125 és 140 bpm közötti zene ideális bemelegítéshez, step aerobichoz és tánchoz. Míg az energikusabb, 140-190 bpm tempójú dalok kiemelkedő eredmények elérését serkenthetik intenzív sportolás során, és alkalmasak kardió gyakorlatokra, például futásra.

A modern zene tempója

Egy darab tempója kulcsszerepet játszik hangulatának, stílusának és a zenei összbenyomásának kialakításában. A magas tempó általában a pörgős tánczenéhez, míg az alacsonyabb tempó a nyugtató dallamokra jellemző. Ez nyilvánvalónak tűnik, de a valóságban a szabályok nem olyan szigorúak. Zenei projektjei során joga van bármilyen tempóval kísérletezni, eltávolodva a hagyományos normáktól. Vannak azonban általánosan elfogadott tempóhatárok bizonyos zenei műfajok esetében.

• popzene – 110-140 bpm;
• hip-hop – 80-130 bpm;
• techno – 140-160 bpm;
• szikla – 65-95 bpm;
• drum and bass – 140-200 bpm.

A tempó viszonya a zenei műfajokhoz ugyanolyan lényeges, mint a zene más kifejezési eszközei. Bár a tempótartományok változhatnak, a zenei műfajra gyakorolt ​​hatásuk tagadhatatlan. Emiatt a zeneelmélet megértése rendkívül fontos azok számára, akik a zenében látják a jövőjüket.

A hangszerek elsajátítása és a hangszabályozás a zenei alapelvek mély megértését igényli. A tempó érzékelése intuitív és mindenki számára hozzáférhető lehet. Az előadásban meghatározott tempó pontos megválasztásának és követésének képessége azonban folyamatos gyakorlással fejlődik. Ezért nem szabad elhanyagolni a szolfézs órákat. Figyelmesen hallgassa meg a lejátszási listája zenéjét, és próbálja megérezni azt a ritmust, amelyre kedvenc kompozíciója „pulzál”. Ez nem csak a dalok pontos reprodukálásában segít, hanem saját zenei slágerek létrehozásához is vezethet.