UpWord tömörítés

Amikor a dinamikus tömörítést tanulmányozta vagy kísérleti hangfeldolgozási technikákat keres, találkozhat az „upstream tömörítés” kifejezéssel.

Mi az a felfelé irányuló kompresszió? Ez a dinamikus tömörítés egy olyan típusa, amely az audiojel amplitúdóját egy bizonyos küszöb alá növeli, miközben az amplitúdót a küszöbérték felett változatlanul tartja. Az upstream tömörítés elérhető digitális bővítményekben, és párhuzamos tömörítéssel valósítható meg hardverrel vagy szoftverrel .

Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk az alulról felfelé irányuló tömörítést, hogy jobban megértsük a folyamatot, és hogyan használhatjuk hatékonyan, vagy elkerülhetjük a hibákat.

A dinamikatartomány-sűrítés rövid ismertetése

Mielőtt belemerülnénk az upstream tömörítés sajátosságaiba, először nézzük meg, mi a dinamikatartomány-tömörítés általában.

A dinamikatartomány-tömörítés az audiojel leghangosabb és leghalkabb részei közötti amplitúdó-különbség csökkentésének folyamata. Ezt úgy érik el, hogy a jel amplitúdóját egy beállított küszöbérték fölé csillapítják.

A hagyományos kompresszorok hatékonyan csökkentik a jel leghangosabb részeinek hangerejét, miközben lehetővé teszik, hogy a halkabb részek teljes hangerőn maradjanak. Ez csökkenti a kompresszoron áthaladó jel dinamikus tartományát.

A hangos és halk részek közötti különbség attól függ, hogy a jel túllép-e egy beállított küszöbértéket. Ha hangos a jel, akkor a kompresszor adott arányban csillapítja, halk jel esetén pedig változatlanul átengedi.

Azonban, mint már említettük, a felfelé irányuló tömörítés másként működik. Erre egy kicsit később visszatérünk.

A tömörítésnek számos felhasználási területe van a hangkeverésben és -gyártásban, többek között:

• Stabil szint fenntartása a teljes audiojel vagy sáv alatt;
• Túlterhelés és levágás megelőzése;
• oldalcsatornák elemeinek kombinálása;
• Fokozott tartósság;
• Átmeneti folyamatok javítása;
• Mozgás hozzáadása egy jelhez;
• A keverék elmélyítése;
• Az árnyalatok azonosítása egy hangjelben;
• Sziszegő hangok eltávolítása (de-essing);
• Állandóság kialakítása a keverékben.

Mi az a felfelé irányuló kompresszió?

Így a lefelé irányuló tömörítés csökkenti a dinamikatartományt azáltal, hogy a jelet egy beállított küszöbérték fölé csillapítja. A felfelé irányuló tömörítés ezzel szemben csökkenti a dinamikatartományt azáltal, hogy a jelet egy beállított küszöb alá növeli anélkül, hogy a küszöbérték feletti jelet befolyásolná.

A csendes részek hangerejének növelésével és a hangos részek hangosságának megőrzésével a feltömörítés hatékonyan tömöríti a jel dinamikus tartományát. Mindkét típusú tömörítés csökkenti a dinamikatartományt, de az upstream tömörítés erősítést, míg a hagyományos tömörítés csillapítást használ.

Nézzünk meg néhány vizuális diagramot, hogy jobban megértsük a felfelé irányuló nyomást. Íme egy példadiagram a bemeneti és kimeneti jelről egy 2:1 arányú leszorító kompresszorhoz:

Jól láthatjuk, hogy a küszöbérték felett a kimeneti jel gyengül a bemenethez képest. A 2:1 arány azt jelenti, hogy minden 2 dB-nél a bemeneti jel meghaladja a küszöbértéket, a kimeneti jel csak 1 dB-lel emelkedik a küszöbérték fölé.

Egy 0,5:1 arányú felkompresszornál (ahol 0,5 a 2 reciproka) a bemeneti és kimeneti grafikon így néz ki:

Jól látható, hogy a küszöb alatt a kimeneti szint magasabb, mint a bemeneti szint. Ebben a példában a bemeneti jelszint minden 1 dB-es küszöbérték alá csökkenésekor a kimeneti jel csak 0,5 dB-lel csökken.

Mivel a felfelé irányuló tömörítés nem csillapítja a hangos részeket, természetesebben szólhat (kevesebb összenyomással), mint a normál tömörítés. A felfelé irányuló tömörítés azonban hullámzást, fokozott zajt és egyéb nemkívánatos hatásokat eredményezhet.

A felfelé irányuló tömörítést a lefelé irányuló tömörítéssel megegyező célok elérésére használják, de eltérő módon. A fő különbség az, hogy a felfelé irányuló kompresszió nem csillapítja a csúcsokat, így a hangos részek természetesebbek. Ez azonban korlátozza a használatát a tranziensek megfékezésére, a csúcsok szabályozására és a túlterhelés valószínűségének csökkentésére.

A felfelé irányuló tömörítés kiválóan alkalmas:

• Stabil szint fenntartása a teljes audiojel vagy sáv alatt;
• Fenntartja a javítást;
• Mozgás hozzáadása egy jelhez;
• Mélység hozzáadása a keverékhez;
• Az árnyalatok azonosítása az audiojelben.

Bár nem olyan népszerű, mint a lefelé irányuló tömörítés, a feltömörítés hasznos eszköz lehet az audiomérnökök fegyvertárában.

Összefoglaljuk:

• A lefelé irányuló tömörítés egy beállított küszöbérték felett gyengíti az audiojelet a dinamikatartomány csökkentése érdekében;
• Az upstream tömörítés egy beállított küszöb alá erősíti az audiojelet a dinamikatartomány csökkentése érdekében.

Megjegyzés a párhuzamos tömörítésről

Az alulról felfelé irányuló tömörítési hatás eléréséhez nem feltétlenül van szükségünk speciális bővítményre. Hasonló eredményt kaphatunk párhuzamos tömörítéssel is.

A párhuzamos tömörítés egy olyan feldolgozási technika, amelyben egy hangsávot megkettőznek, és az egyik példányt változatlanul hagyják, míg a másikat egy tömörítőn keresztül helyezik át. Ez a technika, amelyet néha „New York” vagy „Manhattan” tömörítésnek neveznek, alkalmazható különálló pályákra, buszokra vagy bármilyen más sávra egy keverékben.

A sáv tömörített másolatának hangerejének emelésével és a tökéletes fáziskonzisztencia biztosításával az eredeti jel pszeudoerősítésének hatását kelthetjük.

A tömörített sávok küszöbértéke alatti szinteken a tömörített jel hangerejének növekedése 1:1 arányban történik a kombinált sávok teljes szintjével. A tömörített sávok küszöbértéke feletti szintek esetén a tömörített jel hangerejének növekedése 1:1-nél kisebb arányban van a kombinált sávok teljes szintjéhez viszonyítva.

Noha ez nem hoz létre tökéletes egységet a küszöb felett, mint egy önálló upkompresszor, végül olyan helyzethez jutunk, amikor a küszöb alatti együttes szintek jobban nőnek, mint a küszöb feletti szintek. A tömörített másolat hangerejének beállításával nagyobb hatást gyakorolunk a küszöb alatti szintekre, mint a küszöb felettiekre.

A párhuzamos tömörítés egy meglehetősen elterjedt technika, amely az alulról felfelé irányuló tömörítéshez nagyon hasonló eredményeket hozhat, bár nem azonosak.

Összenyomni kontra összenyomni. Kiterjesztés

Ebben a cikkben kerültem azt az állítást, hogy „a felfelé irányuló tömörítés a lefelé irányuló tömörítés ellentéte”. Bár van ebben némi igazság, az is igaz, hogy „a dinamikatartomány kiterjesztése a tömörítés ellentéte”.

Ha mindkét állítás igaznak tekinthető, akkor mi a különbség a felfelé irányuló összehúzódás és az expanzió között?

Ahogy már említettük, a feltömörítés a hangjelszintet egy beállított küszöb alá növeli egy adott tényezővel a dinamikatartomány tömörítése érdekében. Az Enhancement ezzel szemben a dinamikatartomány növelése érdekében meghatározott arányban egy beállított küszöb alá csökkenti az audiojelszintet.

Tehát bár mindkét folyamat befolyásolja a küszöb alatti jelszinteket (ellentétben a küszöbérték feletti szintekkel a szabványos lefelé irányuló tömörítéssel), eltérő módon teszik ezt. A felfelé irányuló kompresszorok a küszöbérték alá növelik a kimeneti amplitúdót, míg az expanderek csökkentik a kimeneti amplitúdót a küszöb alá.

Az alábbi képen egyszerű összehasonlítást végeztem az alsó kompresszor, a felkompresszor és a bővítő között, hogy segítsek a különbségek megjelenítésében. Szokás szerint a bemeneti szint az X tengelyen, a kimeneti szint pedig az Y tengelyen jelenik meg:

Remélhetőleg most már megérti, mi az upstream tömörítés, és hogyan használható a keverésben és a hanggyártásban.