Grafikus hangszínszabályzók

A legtöbben még sokkal azelőtt foglalkoztunk a hangkiegyenlítéssel, mielőtt fogalmunk lett volna a saját zene létrehozásáról. Széles körben használják a legtöbb háztartási készülékben, amelyeket hang lejátszására terveztek: video- és audiolejátszók, számítógépek és laptopok, hangszórók, különféle hordozható audio kütyük, mp3 lejátszók, okostelefonok stb. A kiegyenlítő eszköz hardverként vagy szoftverként is megvalósítható vagy megvalósítható. A professzionális audioberendezések többnyire olyan folyamaton alapulnak, hogy a kiegyenlítés hangfrekvenciákkal dolgozik, és a frekvencia elengedhetetlen a hang természetében. A hangmérnökök számára az EQ technika az audio varázslat hatékony eszköze. Bármely EQ fő gondolata az, hogy bizonyos hangfrekvencia-tartományokat szabályozzon, és a hangerőt precízen szabályozza. A kiegyenlítésről szóló korábbi cikkünkben végigmentünk a hangszínszabályozás definícióján, az audiokiegyenlítés alapelvein és alapjain, az EQ típusokon és egyéb kapcsolódó szempontokon. A mostaniban nézzük meg részletesebben a grafikus hangszínszabályzó eszközt, mint a hangszínszabályzók egyik fő típusát.

Tipikus kazettás lejátszó 5 sávos EQ

Az Agraphic equalizer jól ismert, és elmondható, hogy klasszikusnak számít az ilyen típusú EQ használata az audioberendezések és szoftverek minden kategóriájában, az amatőrtől a professzionálisig. A grafikus EQ ötlete az, hogy az összes frekvenciatartományt csoportokra osztják, mindegyik frekvenciacsoportot egy csúszka vagy gomb vezérli, amely lehetővé teszi a rögzített frekvenciasáv növelését vagy levágását. A legegyszerűbb példa a 3 sávos EQ, amelynek lehetnek „bass”, „mid”, „treble” gombjai. Ebben az esetben nagyon durván szólva, de jellemzően a 3 sávos EQ esetében a frekvenciatartomány 20 Hz – 300 Hz között van felosztva, ami „mély”, 300 Hz – 4 kHz, hogy „közép”, és a „magas” 4 kHz felett van. . Az eredményül kapott hang hangerejének változása EQ alkalmazásakor változhat, egyes effektusok csak a +/-6 dB tartományba esnek, míg mások 20 dB-nél nagyobb mértékben növelik vagy csökkentik a szintet. A Sone EQ-k tartalmaznak egy további „előerősítő” csúszkát, amely növelheti a bemeneti szinteket, ami növeli a fő kimeneti hangerőt.

3 sávos grafikus EQ példa

A legtöbb grafikus EQ-nak 3-31 sávja van. A professzionális berendezésekben általában 31 sávos EQ-t használnak. Ha az ilyen EQ-k hagyományos módon vannak kialakítva, akkor egy sáv központi frekvenciájának távolsága 1/3 oktáv és a mellette lévő sáv központi frekvenciája, tehát ez a három sáv együttesen egy oktáv sávszélességet fed le.

Ha egy grafikus EQ hagyományos kialakításáról van szó, el kell ismerni, hogy minden sáv középfrekvenciája rögzített.

A grafikus EQ kialakításnak többféle változata van, és a sávok számát a hangbeállítások szükséges pontossága határozza meg. Nagyon gyakran láthatunk ilyen EQ-kat a színpadi berendezések között.

9 sávos grafikus EQ példa

31 sávos grafikus EQ példa

A grafikus EQ-k vizuális egyszerűsége megkönnyíti a megértést és a használatát. Sok fogyasztói audiocikk, fogyasztói audioszoftver valósítja meg ezt a fajta EQ-t. De ennek a típusnak is vannak hátrányai. A sávok között szűk specifikus áthaladások jelennek meg, például ha egymás után néhány csúszkát lefelé fordítunk, amint keskeny frekvenciasávok kezdenek kinyúlni, apró frekvenciacsúcsok jelennek meg a sávok között.

A grafikus EQ remekül használható kis módosítások elvégzésére széles spektrumban a végső keverék csiszolásához. Eszerint a modern digitális konzolokon a grafikus EQ-k fader utáni betétként megtalálhatók. Ezért a mix tisztításával kapcsolatos munkák során a legtöbb audio szakember inkább a parametrikus hangszínszabályzókkal foglalkozik. Íme néhány apró frekvencia beállítási tipp, amelyek áttekintést nyújtanak arról, hogy mely sávok befolyásolják az adott hangjellemzőket.

Sub-mélyhang (16 Hz - 60 Hz). Ezek a frekvenciák némi teljesítményt adhatnak a végső mixhez. Inkább érezhető, mint hallható. Ám a túlzott felerősítés sárossá teheti az egész mixet.

Basszus (60 Hz-től 250 Hz-ig). Ha ezeken a tartományokon változtat, a keveréke kövérnek vagy vékonynak tűnhet, mivel a ritmusszekció alapvető hangjait tartalmazza.

Alacsony közép (250 Hz – 2 kHz). A szint emelése 250 Hz-ről 500 Hz-re tisztázza a basszusszekciót és az alacsony frekvenciájú hangszereket a keverékben. Az 500 Hz – 2 kHz tartomány néhány középkategóriás hangszert (gitár, szaxofon stb.) tartalmaz. Az aktuális tartományban végzett beállítással ezek a hangszerek világosabbak lesznek, de a túlzott erősítés vékonyabbá teszi a mix hangját.

High Mids (2 kHz – 4 kHz). Az ebben a tartományban bekövetkezett változások a középkategóriás hangszereket érintik, és irányítást biztosítanak az ütős és ritmushangszerek felett.

Jelenlét (4 kHz és 6 kHz között). Állítsa be a hallgató által a keverék érzékelését a távolság perspektívájában, hangzik közelebb vagy távolabb, de kevésbé vagy átlátszóbb is.

Ragyogás (6 kHz-től 16 kHz-ig). A keverék sok tisztasága és ragyogása rejtőzik ebben a tartományban, pontosan dolgozzon vele, mivel a túlzott erősítés vágáshoz vezet.

Egyes esetekben az equalizer kevésbé természetesvé teszi a hangot, így a rossz rögzített mix technikai eszközök segítségével történő javítása sikertelen lehet.

A sávparaméterek növelése a keresztfakult pontokban a legközelebbi frekvenciasávokra is hatással van, amint a változtatások alkalmazása grafikusan egy harang alakjának tűnik.

Boldog keverést!