Mik azok a tabs gitár

Az online DAW Amped Studio lehetővé teszi élő gitárfelvételek készítését és különféle gitár VST hangszerekkel való munkát. A hanggal való teljes értékű munkához és a kapott felvételek feldolgozásához, mind audio, mind MIDI formában, minden szükséges szoftver rendelkezésre áll, elsősorban különféle effektek: késleltetések, zengetők, torzítások, hangszínszabályzók, erősítők stb. Gitárfelvétel készítésekor azonban hasznos lehet legalább alapszinten megérteni a gitártabulatúrát, mivel ez nagyban leegyszerűsíti és felgyorsítja magát a folyamatot.
Merüljünk el a gitártabulatúrák világában, tanulmányozzuk előnyeiket és hátrányaikat, vegyük figyelembe a különböző típusokat, sőt, próbáljunk meg visszahozni egy elveszett művészetet – a tabulatúrák hozzáértő készítésének művészetét. Megpróbálunk egy olyan formátumot is létrehozni, amely minden zenei információt ugyanolyan pontosan tud közvetíteni, mint a kotta. Amikor
egy gitáros, legyen az autodidakta kezdő vagy tapasztalt zenész, úgy dönt, hogy kitalálja, hogyan játssza kedvenc szerzeményeinek instrumentális változatait, rájön, hogy nemcsak az összetett pengetést és a szokatlan akkordokat kell elsajátítani. Fokozatosan világossá válik, hogy ebben a stílusban való játékhoz kottaírás ismerete szükséges.
A tabulatúra a gitár kottaírásának egy rendszere, ahol a húrokat vízszintes vonalak jelölik, a számok pedig azt jelzik, hogy mely hangokat kell lejátszani. A tabulatúrák nagyszerű alternatívát jelentenek a kottákkal szemben, és lehetővé teszik a gitárosok számára, hogy kottaolvasási ismeretek nélkül is kottát olvassanak.
A tabulatúráknak megvannak a maguk előnyei és hátrányai. A fő előnyök közé tartozik az elérhetőség. Még azok is, akik nem ismerik a kottaírást, könnyen elsajátíthatják ezt a kottaírási formát, és elkezdhetnek gitározni. A tabulatúrák a gitárjáték jellemzőit is közvetíthetik, beleértve a bendeket, a slide-okat és más technikákat.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tabulatúra nem mindig adja vissza pontosan a kompozíció ritmikus szerkezetét, és nem mindig tartalmazza a kottaírásban található részleteket.
Ettől függetlenül a tabulatúra továbbra is nélkülözhetetlen eszköz minden szintű gitáros számára. Segítenek új kompozíciók elsajátításában és a gitárjáték-készségek fejlesztésében. A gitártabulatúrák világa lenyűgöző utazást kínál, és megbízható társakká válhatnak a zene világában.

Tablatúra alapjai

A tablatúra a zene grafikus ábrázolása vizuális diagram formájában, amely segít a gitárosnak a ritmus figyelembevételével meghatározni a szükséges húrokat, hangokat és azok hangsorrendjét.
A gitártabulatúrák általában 6 vízszintes vonalat használnak.
A felső sor a gitár első húrját, míg az alsó a hatodik húrt jelöli. A vonalakon elhelyezett számok azt jelzik, hogy a húrt melyik nyélnél kell megpengetni.
A „0” szám azt jelenti, hogy a húrt nyitottan kell lejátszani, anélkül, hogy megnyomnánk a fúrót. A tablatúrasorok gyakran párhuzamosan futnak a kottajellel, és az alatt helyezkednek el.
Ebben az esetben a felső sor a kottát tartalmazza, míg az alsó sor ugyanazt a zenét grafikusan ábrázolja, „átiratként” szolgálva azok számára, akik nem ismerik a kottát. A gitártabulatúrák kényelmes és intuitív módon közvetítik a zenei információkat a gitárosokhoz, így értékes forrást jelentenek a népszerű kompozíciók tanulásához és lejátszásához.

A tabulatúra története

Ha a modern kottaírás a 17. században kezdett kialakulni, akkor a pengetős hangszerekre szánt zenét a 15. és a 17. század között gyakrabban rögzítették tablatúrával.

Érdekes, hogy a tabulatúra a különböző országokban megvolt a maga elnevezési jellemzője.
Spanyolországban és Franciaországban például a tablatúrák ugyanazt a jelölési rendszert használták, mint manapság: a húrokat úgy ábrázolták, ahogyan a zenész látta őket, a legvastagabb húr a tablatúraállvány alján, közelebb a mennyezethez, a legvékonyabb húr pedig a legvékonyabb. felül, közelebb a padlóhoz . Ezzel szemben Olaszországban egy alternatív rendszert alkalmaztak: a húrokat úgy jelölték ki, ahogyan a néző látta őket kívülről.
Vagyis a legvékonyabb húr a tablatúra alján volt, közelebb a padlóhoz, a legvastagabb pedig felül, közelebb a mennyezethez. A történeti tablatúrák húros kottaírásának ezek a különbségei érdekes dimenziót adnak a kottaírás történetéhez, és bemutatják a zene lejegyzési módszereinek változatosságát a zenei kultúra fejlődésének különböző szakaszaiban.

A német tablatúráknál első pillantásra komoly nehézségekbe ütközhet: valamiféle titokzatos szimbólumnak tűnnek, és azonnal homályos, hogy mik ezek, és hogyan kell megfejteni őket.

Idővel azonban a kottaírás még olyan hangszerekkel előadott zenékbe is kezdett behatolni, amelyeknél a tablatúra volt a szokásos kottanyelv.
Fokozatosan a jegyzetek váltották fel a tablatúra jelöléseket. A 17. század végére a jelölés nagyon kényelmessé és általánossá vált. Egységes világ (elsősorban európai) zenei nyelvet tudott nyújtani, amelyet a legkülönfélébb hangszereken – legyen az lantos, csembaló/zongorista, hegedűművész vagy énekes – érthetett. A helyzet azonban egészen a 17. századig az volt. különböző. Így a 15-16. századi lant-, hegedű- és mandolinzenét tablatúrában rögzítették. Az elmúlt évtizedekben, különösen a 20. század végén és a 21. század elején ismét aktuálissá vált a tabulatúra. Gyakran használják hangfüzérrel kombinálva, és a hangok egyfajta „fordítójaként” működik, leegyszerűsített, de elegendő információt nyújtva arról, hogy hol és hogyan játsszuk le az egyes hangokat – milyen húrokon és milyen húrokon.

A tabulatúra típusai

Manapság az interneten különféle típusú tabulatúrákat találhatunk. Nézzük meg őket, egyszerre azonosítva az egyes fajták előnyeit és hátrányait.

Normál formátum – kotta/lapok

Itt két fajta van:

1. A jegyzeteknek van időtartamuk, a tabulátoroknak nincs.

Egyes tabulatúratípusok külön erőfeszítést igényelnek a ritmus megértéséhez és reprodukálásához, mivel nincs információ a hangok időtartamáról.
Ez azt jelenti, hogy egy ilyen tablatúra olvasásakor időnként át kell váltani a személyzetre, ami kissé fárasztó lehet. Ráadásul értékes időt és energiát von el, amit kényelmesebb és minőségibb zenei előadásra fordíthat. Ezért előnyösebb lehet a tablatúra második változata, ahol a hangok ritmusa és időtartama világosabban jelenik meg.

2. Mind a jegyzetekben, mind a tabulátorokban vannak időtartamok.

Azon gitárosok számára, akik nem ismerik a kottaírást, és kizárólag a tablatúrára támaszkodnak, a ritmusinformációk jelenléte a fülekben rendkívül kényelmesnek bizonyul.
A tablatúra ilyen változatainál nem kell a hangjegysorra hivatkozni a hangok időtartamának meghatározásához, ami jelentősen megtakarítja a zenész idejét és fáradságát. Az egyetlen korlát az ilyen tablatúrákban az ujjlenyomatok hiánya – információ arról, hogy melyik hangon és melyik húron kell játszani. Ebből a célból továbbra is a zenei vonalra kell hivatkoznia, ha a készlet tartalmazza.

A ritmus fontossága

A ritmus a zene szerves része, amire a kezdő gitárosok néha nem fordítanak kellő figyelmet.
A tapasztalt zenészek azonnal felfigyelnek kezdő kollégáik játékának ritmikusságára vagy annak hiányára. Valószínűleg a legtöbb kezdő gitáros a tablatúra tanulmányozására korlátozza magát. Ez megmagyarázza, hogy a legtöbb modern gitárblogger, amikor bemutatja a kompozíció elrendezését, csak tablatúrát mutat be, hangjegyek nélkül. A tablatúrákból gyakran hiányoznak információk a hangjegyek időtartamáról, és ez egy másik típusú tabulátor.

A ritmus fontossága

A ritmus a zene szerves része, amire a kezdő gitárosok néha nem fordítanak kellő figyelmet. A tapasztalt zenészek azonnal felfigyelnek kezdő kollégáik játékának ritmikusságára vagy annak hiányára. Valószínűleg a legtöbb kezdő gitáros a tablatúra tanulására korlátozza magát. Ez megmagyarázza, hogy a legtöbb modern gitárblogger egy kompozíció elrendezésének bemutatásakor csak tablatúrát mutat be, hangjegyek nélkül. A tablatúrákból gyakran hiányoznak információk a hangjegyek időtartamáról, és ez egy másik típusú tabulátor.

Csak lapok (zenei hangok nélkül) időtartamok nélkül

A gitárostól elvárható, hogy bármilyen dallamot hallásra játsszon.
Nem kell semmilyen ritmusszerkezetről beszélni. Sokan látták megközelítőleg ugyanazt a tudománytalan módszert a tablatúra megtervezésére különböző oldalakon akkordokkal.

De ez nem professzionális módszer és megközelítés; egy ilyen felvétel nagyon nem kívánatos.

Csak fülek (zenei sor nélkül), de időtartamokkal

Két lehetőség lehet:

• amikor az összes hang (dallam, basszus, kíséret) nincs elválasztva – mindent egy stílusban rögzítenek;
• a szólamok szétválásakor a dallam felfelé, a basszus és a kíséret pedig lefelé kerül rögzítésre.

Csak lapok: időtartamokkal, de osztatlan hangokkal

Ez a zenei felvételi forma nem mindig teszi lehetővé annak egyértelmű meghatározását, hogy melyik rész a dallam és melyik a kíséret. Ennek azonban megvannak a maga előnyei. Ha egy zenei kompozíciót különálló hangokra osztanak fel (magas, mély és esetleg középső), a ritmust nehezebb lehet felismerni. Míg abban az esetben, ha a zene minden elemét ugyanabban a stílusban rögzítik, és nincsenek hangokra osztva, a ritmus érthetőbbé válik. Ez tekinthető egy ilyen felvétel egyik előnyének.

Csak lapok, időtartamokkal és osztott hangokkal

Íme, a tablatúra evolúciójának koronája és csúcsa!
(Csak viccelek!) Ez csak egy hozzáértő felvétel, semmi különös. A hangok különállóak, jól láthatóak, és mindegyik külön-külön lejátszható.

A hangok azonosítása

Most pedig térjünk át a hangok kérdésére, ami fontos szerepet játszik, hiszen sok kevésbé ritmikusan játszó zenész érezhet hiányt a zenei ritmus terén.
Ezért kiemelten fontos ennek a tudáshiánynak a pótlása. Általában a hangokat két vagy három részre osztják. Minden szavazat függetlenül nyomon követhető és megszámlálható. Például egy 4/4-es ütemben minden hangnak négy üteme lenne.

1. Két hang

• felső hang – dallam;
• alacsonyabb hang – kombinálja a basszus hangokat és a kísérő hangokat.

2. Három hang

Az egyértelműség kedvéért minden hangot különböző színekkel jelöltünk:

• felső hang – dallam (nyugodj meg, piros szín);
• középhang – kíséret (nyugodj meg, kék szín);
• alsó hang – basszus (nyugodj meg, zöld szín).

De általában a jegyzetek csak fekete-fehérek.
És ebben az esetben meg kell értened, hogy hány hang van a „nadrág színmegkülönböztetése” megjegyzések nélkül. A dallamot, basszust és kíséretet is magában foglaló háromszólamú zenei felvétel teljesebb és pontosabb információt nyújt, mint a kétszólamú (melódia, basszus és kíséret) felvétel.
Azonban első pillantásra (különösen kezdőknek) a háromszólamú rögzítés bonyolultabbnak és nehezebben érthetőnek tűnhet, mivel az általános ritmus pontosabb kiszámítását igényli. Ezért a popzenében gyakrabban részesítik előnyben a kétszólamú felvételeket, mivel ezek észlelése könnyebbnek tekinthető. A kották vagy a tablatúrák általában fekete-fehérben jelennek meg, de az ujjlenyomatokat a feketén kívül egy speciális színnel is kiemelhetjük, például kékkel.

Ez így néz ki:

Térjünk vissza a tabulatúra típusaihoz.
A tabulatúrák jellemzően nem utalnak ujjlenyomatokra. Ha a tablatúrák a kottajelekkel együtt érkeznek, akkor a hangjegyek jelezhetik az ujjlenyomatot. Ebben az esetben ahhoz, hogy csak a tablatúra olvasásával megértsük az ujjazást, folyamatosan váltani kell a tabulátorok és a hangok között, hogy megtudja, hol kell megnyomni a húrokat és tartani a ritmust. De vajon fel lehet-e írni minden szükséges információt (ritmus és fogás) kizárólag tablatúrába, teljesen elhagyva a kottaírást?
Természetesen ez teljesen kivitelezhető. Megpróbálhatjuk helyesen írni a ritmust a tablatúra több hangjával, mint például dallam, kíséret és basszus. A számokkal való összetéveszthetőség elkerülése végett (mivel a bal oldali ujjlenyomatokat is számok jelzik, csakúgy, mint a tablatúrákban a csíkokat), jelölhetünk más színt is, például kéket a bal kéznél, zöldet a jobbnál, és mást is használhatunk. betűtípus. A tablatúrában az ujjlenyomatokat is elsősorban a hangok fölé helyezhetjük, hogy elkerüljük azok keresztezését és keveredését.

Íme, mi történt:

Ez egy igazán érdekes és szokatlan megoldás. Ezek a tablatúrák szinte mindent tartalmaznak, ami a hangjegyzetekben megtalálható:

• Ritmus;
• Különféle hangok, beleértve a dallamot, a basszust és a kíséretet;
• Az ujjak nemcsak a bal, hanem a jobb kezét is takarják.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az ilyen tablatúrák nem tartalmazzák a tényleges hangjegyeket.
Ez azt jelenti, hogy ha csak tablatúráról játszik, a zenész nem fogja teljesen megérteni, milyen konkrét hangok szólalnak meg a dallamban. Ez fontos szempont lehet a professzionális zenei előadásban, különösen akkor, ha a zenésznek más hangszerekkel vagy zenészekkel kell kölcsönhatásba lépnie kottaírás segítségével. Így ezek a tablatúrák hasznosak lehetnek a gitárosok számára, de a zene teljesebb és professzionálisabb megértéséhez időnként szükséges a kottához fordulni.

A hangjegyek ismerete még azok számára is, akik csak tabulátorral játszanak

Sok gitáros, aki szenvedélyes tablaturista, de nincs tapasztalata a kottákkal kapcsolatban, néha alábecsüli a kottaírás értékét.
A kotta egy univerzális zenei nyelv, amely végtelen lehetőségeket nyit meg a zenész előtt. A kottaírás alapjainak megértése mélységet ad a zenének, és megkönnyíti a különböző stílusú és professzionális szintű zenészek közötti interakciót. A kotta ismerete két szempontot foglal magában.
Az első a kotta olvasás képessége, amely profi zenészeknek kötelező, amatőröknek ajánlott. A második szempont az a képesség, hogy a hangszeren, például egy gitáron találjon egyezést a hangjegyek között, annak ismeretében, hogy a kívánt hang melyik hangon és húron van. Ez a képesség minden szintű zenész számára is nélkülözhetetlen. A szakemberek mindig kottában gondolkodnak zeneileg, nem pedig digitális tablatúrára, ha magas szintű készségekre törekszenek.
A gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amikor egy gitáros-hangszerelő kottaszerkesztőkkel dolgozik, és a hangjegyekre fordítja a fő figyelmet, háttérbe téve a tablatúrát. Ilyen esetekben a programok automatikusan kiválaszthatják a néha hibás ujjleírásokat. A kottaírás ismerete nélkül a zenész nem mindig ismeri fel a hibát, és nem javítja ki. Ez rávilágít a zene olvasásának és értelmezésének fontosságára. A kottatanulás (legalábbis a hangszer fogólapján) a zenei oktatás szerves része, amely gazdagítja zenészként, lehetővé teszi a hibák felismerését és a zenei teljesítmény javítását, valamint mélyebb zenei megértést.