Mik azok a tabs gitár

Az online DAW Amped Studio lehetővé teszi, hogy élő gitárt rögzítsen, és különféle VST gitáros hangszerekkel dolgozzon.
A hanggal való teljes munkavégzéshez a keletkező felvételek feldolgozásához, mind audio, mind MIDI formában, minden szükséges szoftver rendelkezésre áll, elsősorban különféle effektusok: késleltetések, reverbek, torzítások, hangszínszabályzók, erősítők stb. Azonban a gitár rögzítésekor , hasznos lesz legalább alapszinten megérteni a gitártabulatúrát, mivel ez nagyban leegyszerűsíti és felgyorsítja magát a folyamatot. Merüljünk el a gitártabulatúrák világában, tanulmányozzuk előnyeiket és hátrányaikat, fontoljuk meg a különféle típusokat, és próbáljunk meg visszahozni egy elveszett művészetet – a tablatúrák kompetens létrehozásának művészetét.
Igyekszünk egy olyan formátumot is létrehozni, amely minden zenei információt olyan pontosan képes közvetíteni, mint a kotta. Amikor egy gitáros, legyen az autodidakta kezdő vagy tapasztalt zenész, úgy dönt, hogy kitalálja, hogyan játssza le kedvenc kompozícióinak instrumentális változatait, akkor kezd rájönni, hogy nem csak bonyolult ujjleválasztásra és szokatlan akkordokra van szükség.
Fokozatosan világossá válik, hogy ebben a stílusban játszani a kottaírás ismerete szükséges. A tablatúra egy gitárzene lejegyzési rendszere, ahol a húrokat vízszintes vonalak jelzik, és számok jelzik, hogy melyik hangot kell játszani.
A tablatúrák nagyszerű alternatívát jelentenek a kottákkal szemben, és lehetővé teszik a gitárosok számára, hogy zeneolvasási készség nélkül is kottát tudjanak olvasni. A tablatúráknak megvannak az előnyei és hátrányai.
A fő előnyök közé tartozik a hozzáférhetőség. Azok is könnyedén elsajátíthatják a kottaírás ezen formáját, és elkezdhetnek gitározni, akik nem ismerik a kottaírást. A tablatúrák a gitározás jellemzőit is közvetíthetik, beleértve a hajlításokat, csúsztatásokat és egyéb technikákat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a tablatúra nem mindig adja vissza pontosan a kompozíció ritmikai szerkezetét, és nem mindig tartalmaz olyan részleteket, amelyek a kottaírásban megtalálhatók.
Ettől függetlenül a tablatúra továbbra is nélkülözhetetlen eszköze minden szintű gitárosnak. Segítenek új szerzemények elsajátításában és gitározási képességeinek fejlesztésében. A gitártabulatúrák világa lenyűgöző utazást kínál, és megbízható társakká válhatnak a zene világában.

Tablatúra alapjai

A tablatúra a zene grafikus ábrázolása vizuális diagram formájában, amely segít a gitárosnak a ritmus figyelembevételével meghatározni a szükséges húrokat, hangokat és azok hangsorrendjét.
A gitártabulatúrák általában 6 vízszintes vonalat használnak.
A felső sor a gitár első húrját, míg az alsó a hatodik húrt jelöli. A vonalakon elhelyezett számok azt jelzik, hogy a húrt melyik nyélnél kell megpengetni.
A „0” szám azt jelenti, hogy a húrt nyitottan kell lejátszani, anélkül, hogy megnyomnánk a fúrót. A tablatúrasorok gyakran párhuzamosan futnak a kottajellel, és az alatt helyezkednek el.
Ebben az esetben a felső sor a kottát tartalmazza, míg az alsó sor ugyanazt a zenét grafikusan ábrázolja, „átiratként” szolgálva azok számára, akik nem ismerik a kottát. A gitártabulatúrák kényelmes és intuitív módon közvetítik a zenei információkat a gitárosokhoz, így értékes forrást jelentenek a népszerű kompozíciók tanulásához és lejátszásához.

A tabulatúra története

Ha a modern kottaírás a 17. században kezdett kialakulni, akkor a pengetős hangszerekre szánt zenét a 15. és a 17. század között gyakrabban rögzítették tablatúrával.

Érdekes, hogy a tabulatúra a különböző országokban megvolt a maga elnevezési jellemzője.
Spanyolországban és Franciaországban például a tablatúrák ugyanazt a jelölési rendszert használták, mint manapság: a húrokat úgy ábrázolták, ahogyan a zenész látta őket, a legvastagabb húr a tablatúraállvány alján, közelebb a mennyezethez, a legvékonyabb húr pedig a legvékonyabb. felül, közelebb a padlóhoz . Ezzel szemben Olaszországban egy alternatív rendszert alkalmaztak: a húrokat úgy jelölték ki, ahogyan a néző látta őket kívülről.
Vagyis a legvékonyabb húr a tablatúra alján volt, közelebb a padlóhoz, a legvastagabb pedig felül, közelebb a mennyezethez. A történeti tablatúrák húros kottaírásának ezek a különbségei érdekes dimenziót adnak a kottaírás történetéhez, és bemutatják a zene lejegyzési módszereinek változatosságát a zenei kultúra fejlődésének különböző szakaszaiban.

A német tablatúráknál első pillantásra komoly nehézségekbe ütközhet: valamiféle titokzatos szimbólumnak tűnnek, és azonnal homályos, hogy mik ezek, és hogyan kell megfejteni őket.

Idővel azonban a kottaírás még olyan hangszerekkel előadott zenékbe is kezdett behatolni, amelyeknél a tablatúra volt a szokásos kottanyelv.
Fokozatosan a jegyzetek váltották fel a tablatúra jelöléseket. A 17. század végére a jelölés nagyon kényelmessé és általánossá vált. Egységes világ (elsősorban európai) zenei nyelvet tudott nyújtani, amelyet a legkülönfélébb hangszereken – legyen az lantos, csembaló/zongorista, hegedűművész vagy énekes – érthetett. A helyzet azonban egészen a 17. századig az volt. különböző. Így a 15-16. századi lant-, hegedű- és mandolinzenét tablatúrában rögzítették. Az elmúlt évtizedekben, különösen a 20. század végén és a 21. század elején ismét aktuálissá vált a tabulatúra. Gyakran használják hangfüzérrel kombinálva, és a hangok egyfajta „fordítójaként” működik, leegyszerűsített, de elegendő információt nyújtva arról, hogy hol és hogyan játsszuk le az egyes hangokat – milyen húrokon és milyen húrokon.

A tabulatúra típusai

Manapság az interneten különféle típusú tabulatúrákat találhatunk. Nézzük meg őket, egyszerre azonosítva az egyes fajták előnyeit és hátrányait.

Normál formátum – kotta/lapok

Itt két fajta van:

1. A jegyzeteknek van időtartamuk, a tabulátoroknak nincs.

Egyes tabulatúratípusok külön erőfeszítést igényelnek a ritmus megértéséhez és reprodukálásához, mivel nincs információ a hangok időtartamáról.
Ez azt jelenti, hogy egy ilyen tablatúra olvasásakor időnként át kell váltani a személyzetre, ami kissé fárasztó lehet. Ráadásul értékes időt és energiát von el, amit kényelmesebb és minőségibb zenei előadásra fordíthat. Ezért előnyösebb lehet a tablatúra második változata, ahol a hangok ritmusa és időtartama világosabban jelenik meg.

2. Mind a jegyzetekben, mind a tabulátorokban vannak időtartamok.

Azon gitárosok számára, akik nem ismerik a kottaírást, és kizárólag a tablatúrára támaszkodnak, a ritmusinformációk jelenléte a fülekben rendkívül kényelmesnek bizonyul.
A tablatúra ilyen változatainál nem kell a hangjegysorra hivatkozni a hangok időtartamának meghatározásához, ami jelentősen megtakarítja a zenész idejét és fáradságát. Az egyetlen korlát az ilyen tablatúrákban az ujjlenyomatok hiánya – információ arról, hogy melyik hangon és melyik húron kell játszani. Ebből a célból továbbra is a zenei vonalra kell hivatkoznia, ha a készlet tartalmazza.

A ritmus fontossága

A ritmus a zene szerves része, amire a kezdő gitárosok néha nem fordítanak kellő figyelmet.
A tapasztalt zenészek azonnal felfigyelnek kezdő kollégáik játékának ritmikusságára vagy annak hiányára. Valószínűleg a legtöbb kezdő gitáros a tablatúra tanulmányozására korlátozza magát. Ez megmagyarázza, hogy a legtöbb modern gitárblogger, amikor bemutatja a kompozíció elrendezését, csak tablatúrát mutat be, hangjegyek nélkül. A tablatúrákból gyakran hiányoznak információk a hangjegyek időtartamáról, és ez egy másik típusú tabulátor.

A ritmus fontossága

A ritmus a zene szerves része, amire a kezdő gitárosok néha nem fordítanak kellő figyelmet. A tapasztalt zenészek azonnal felfigyelnek kezdő kollégáik játékának ritmikusságára vagy annak hiányára. Valószínűleg a legtöbb kezdő gitáros a tablatúra tanulására korlátozza magát. Ez megmagyarázza, hogy a legtöbb modern gitárblogger egy kompozíció elrendezésének bemutatásakor csak tablatúrát mutat be, hangjegyek nélkül. A tablatúrákból gyakran hiányoznak információk a hangjegyek időtartamáról, és ez egy másik típusú tabulátor.

Csak lapok (zenei hangok nélkül) időtartamok nélkül

A gitárostól elvárható, hogy bármilyen dallamot hallásra játsszon.
Nem kell semmilyen ritmusszerkezetről beszélni. Sokan látták megközelítőleg ugyanazt a tudománytalan módszert a tablatúra megtervezésére különböző oldalakon akkordokkal.

De ez nem professzionális módszer és megközelítés; egy ilyen felvétel nagyon nem kívánatos.

Csak fülek (zenei sor nélkül), de időtartamokkal

Két lehetőség lehet:

• amikor az összes hang (dallam, basszus, kíséret) nincs elválasztva – mindent egy stílusban rögzítenek;
• a szólamok szétválásakor a dallam felfelé, a basszus és a kíséret pedig lefelé kerül rögzítésre.

Csak lapok: időtartamokkal, de osztatlan hangokkal

Ez a zenei felvételi forma nem mindig teszi lehetővé annak egyértelmű meghatározását, hogy melyik rész a dallam és melyik a kíséret. Ennek azonban megvannak a maga előnyei. Ha egy zenei kompozíciót különálló hangokra osztanak fel (magas, mély és esetleg középső), a ritmust nehezebb lehet felismerni. Míg abban az esetben, ha a zene minden elemét ugyanabban a stílusban rögzítik, és nincsenek hangokra osztva, a ritmus érthetőbbé válik. Ez tekinthető egy ilyen felvétel egyik előnyének.

Csak lapok, időtartamokkal és osztott hangokkal

Íme, a tablatúra evolúciójának koronája és csúcsa!
(Csak viccelek!) Ez csak egy hozzáértő felvétel, semmi különös. A hangok különállóak, jól láthatóak, és mindegyik külön-külön lejátszható.

A hangok azonosítása

Most pedig térjünk át a hangok kérdésére, ami fontos szerepet játszik, hiszen sok kevésbé ritmikusan játszó zenész érezhet hiányt a zenei ritmus terén.
Ezért kiemelten fontos ennek a tudáshiánynak a pótlása. Általában a hangokat két vagy három részre osztják. Minden szavazat függetlenül nyomon követhető és megszámlálható. Például egy 4/4-es ütemben minden hangnak négy üteme lenne.

1. Két hang

• felső hang – dallam;
• alacsonyabb hang – kombinálja a basszus hangokat és a kísérő hangokat.

2. Három hang

Az egyértelműség kedvéért minden hangot különböző színekkel jelöltünk:

• felső hang – dallam (nyugodj meg, piros szín);
• középhang – kíséret (nyugodj meg, kék szín);
• alsó hang – basszus (nyugodj meg, zöld szín).

De általában a jegyzetek csak fekete-fehérek.
És ebben az esetben meg kell értened, hogy hány hang van a „nadrág színmegkülönböztetése” megjegyzések nélkül. A dallamot, basszust és kíséretet is magában foglaló háromszólamú zenei felvétel teljesebb és pontosabb információt nyújt, mint a kétszólamú (melódia, basszus és kíséret) felvétel.
Azonban első pillantásra (különösen kezdőknek) a háromszólamú rögzítés bonyolultabbnak és nehezebben érthetőnek tűnhet, mivel az általános ritmus pontosabb kiszámítását igényli. Ezért a popzenében gyakrabban részesítik előnyben a kétszólamú felvételeket, mivel ezek észlelése könnyebbnek tekinthető. A kották vagy a tablatúrák általában fekete-fehérben jelennek meg, de az ujjlenyomatokat a feketén kívül egy speciális színnel is kiemelhetjük, például kékkel.

Ez így néz ki:

Térjünk vissza a tabulatúra típusaihoz.
A tabulatúrák jellemzően nem utalnak ujjlenyomatokra. Ha a tablatúrák a kottajelekkel együtt érkeznek, akkor a hangjegyek jelezhetik az ujjlenyomatot. Ebben az esetben ahhoz, hogy csak a tablatúra olvasásával megértsük az ujjazást, folyamatosan váltani kell a tabulátorok és a hangok között, hogy megtudja, hol kell megnyomni a húrokat és tartani a ritmust. De vajon fel lehet-e írni minden szükséges információt (ritmus és fogás) kizárólag tablatúrába, teljesen elhagyva a kottaírást?
Természetesen ez teljesen kivitelezhető. Megpróbálhatjuk helyesen írni a ritmust a tablatúra több hangjával, mint például dallam, kíséret és basszus. A számokkal való összetéveszthetőség elkerülése végett (mivel a bal oldali ujjlenyomatokat is számok jelzik, csakúgy, mint a tablatúrákban a csíkokat), jelölhetünk más színt is, például kéket a bal kéznél, zöldet a jobbnál, és mást is használhatunk. betűtípus. A tablatúrában az ujjlenyomatokat is elsősorban a hangok fölé helyezhetjük, hogy elkerüljük azok keresztezését és keveredését.

Íme, mi történt:

Ez egy igazán érdekes és szokatlan megoldás. Ezek a tablatúrák szinte mindent tartalmaznak, ami a hangjegyzetekben megtalálható:

• Ritmus;
• Különféle hangok, beleértve a dallamot, a basszust és a kíséretet;
• Az ujjak nemcsak a bal, hanem a jobb kezét is takarják.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az ilyen tablatúrák nem tartalmazzák a tényleges hangjegyeket.
Ez azt jelenti, hogy ha csak tablatúráról játszik, a zenész nem fogja teljesen megérteni, milyen konkrét hangok szólalnak meg a dallamban. Ez fontos szempont lehet a professzionális zenei előadásban, különösen akkor, ha a zenésznek más hangszerekkel vagy zenészekkel kell kölcsönhatásba lépnie kottaírás segítségével. Így ezek a tablatúrák hasznosak lehetnek a gitárosok számára, de a zene teljesebb és professzionálisabb megértéséhez időnként szükséges a kottához fordulni.

A hangjegyek ismerete még azok számára is, akik csak tabulátorral játszanak

Sok gitáros, aki szenvedélyes tablaturista, de nincs tapasztalata a kottákkal kapcsolatban, néha alábecsüli a kottaírás értékét.
A kotta egy univerzális zenei nyelv, amely végtelen lehetőségeket nyit meg a zenész előtt. A kottaírás alapjainak megértése mélységet ad a zenének, és megkönnyíti a különböző stílusú és professzionális szintű zenészek közötti interakciót. A kotta ismerete két szempontot foglal magában.
Az első a kotta olvasás képessége, amely profi zenészeknek kötelező, amatőröknek ajánlott. A második szempont az a képesség, hogy a hangszeren, például egy gitáron találjon egyezést a hangjegyek között, annak ismeretében, hogy a kívánt hang melyik hangon és húron van. Ez a képesség minden szintű zenész számára is nélkülözhetetlen. A szakemberek mindig kottában gondolkodnak zeneileg, nem pedig digitális tablatúrára, ha magas szintű készségekre törekszenek.
A gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amikor egy gitáros-hangszerelő kottaszerkesztőkkel dolgozik, és a hangjegyekre fordítja a fő figyelmet, háttérbe téve a tablatúrát. Ilyen esetekben a programok automatikusan kiválaszthatják a néha hibás ujjleírásokat. A kottaírás ismerete nélkül a zenész nem mindig ismeri fel a hibát, és nem javítja ki. Ez rávilágít a zene olvasásának és értelmezésének fontosságára. A kottatanulás (legalábbis a hangszer fogólapján) a zenei oktatás szerves része, amely gazdagítja zenészként, lehetővé teszi a hibák felismerését és a zenei teljesítmény javítását, valamint mélyebb zenei megértést.