Mi a poliritmus a zenében

A poliritmus a különféle ritmikus minták kombinációja ugyanazon zenei aláíráson belül. Úgy definiálják, hogy egy adott mérőn belül azonos minimális jegyzetek (például nyolcadik vagy tizenhatodik jegyzet) hiánya.

Ez a jelenség gyakori mind az akadémiai, mind a népzeneben, és megvannak a saját jellemzői. Az akadémiai zenében a poliritma általában rögzített mérőeszközön alapul, és az egyenlőtlen ritmikus figurák bizonyos időközönként szinkronizálódnak. A népzeneben, például afrikai vagy indiánban, az egyes ritmusok csökkenése gyakran kissé eltér a pontos matematikai ütemtől.

A modern zenében a poliritma szintén nagyon gyakori. Példa erre a „lengés” alapvető jazz impulzusa, amely egy poliritmus, amely a klasszikus 12/8 idő aláírásának hangulatát hozza létre, ha egy lengő hármas mintát rétegez egy lapos negyed basszusmintára. A jazz zenész feladata azonban nem az, hogy az idő aláírása egyenlőtlenüljön, hanem a népi poliritmus közelében lévő hang létrehozása.

A poliritmia egyszerű példája a hemiola, amely a kétoldalú és a három példány kombinációja, ahol a hemiola ugyanazon zenei hangon a fő pulzációhoz képest előállíthat poliritmust.

Először is, a fül megszokja a három ütésű pulzációt, amely az akkumulátorok keverésével kettővé válik. A fül, tehetetlenség szerint, ezt a két ütést egy három ütésű mérésben érzékeli, amelynek eredményeként poliritmiás hang merül fel.

A 2-es és 3-as pulzáció kombinálása a poliritmus létrehozásának legegyszerűbb és leggyakoribb módja. Lehetőség van például negyedhármasok rárakására páros negyedhangokra vagy nyolcadhangokra:

A második intézkedésben 4 és 3 poliritma típusú. Egy másik példa a 4 -es 3 -os poliritmára. Négyszeres díszítés egy hármas vonalban. A fordított kombináció szintén lehetséges-a három ütésű akcentusok kivetése a tizenhatodik jegyzeteknél. A jazz egyik népszerű technikája az, hogy egy negyedjegyet egy 4 ütőmérőn lévő ponttal helyezkedik el:

Ezek a legegyszerűbb típusú poliritmusok. A poliritma bonyolultabb variánsait az öt- és a hét ütésű pulzációk kombinálásával alakítják ki. Az egyik legérdekesebb példa az öt ütésű akcentusok bevezetése a hármas és a négy ütésű pulzációra.

Felhívjuk figyelmét, hogy mindkét méretben az ütemek egybeesése a tartós időtartammal megegyező számú ütemben történik (esetünkben ez 5).
Ez a poliritmus egy fontos mintája, amely bármely poliritmus lehetséges visszafordíthatóságán alapul egy másik mérőben lévő hasonlóvá. A 16. példa írható ötösökként vagy 5/16 időjelként.

Gyakorlati technikák a poliritmikus ritmusok elsajátítására

Néhány típusú poliritmus könnyebben tanulmányozható és érzékelhető, mivel ezek a ritmikus alkatrészek matematikai véletlenszerűségén alapulnak, és könnyen kiszámíthatók, például a hemiola vagy a 4: 3 ritmus. Vannak azonban olyan poliritmusok, amelyek az egyes ritmusok független észlelésén alapulnak, és nem oszthatók, például a sepoli 16 és negyed hármas arányban. Fontos a függetlenség fejlesztése a test különböző részeinek (karok, lábak, hang stb.) Végezésében, a használt hangszertől függően.

A poliritmusok tanulmányozásakor érdemes példát mutatni az ének zenészektől, akik szintén hangszereket játszanak. Gyakran azt tanácsolják, hogy kiszámítsák a ritmikus ütemek véletlenszerűségét. Az éneklés során nem szokásos kiszámítani az egyes szótagok egy adott akkordnak való megfelelését.

Hatékony megközelítés az, hogy az egyes részeket külön -külön memorizáljuk, és mindaddig, amíg automatikusvá nem válnak, akkor meg kell próbálnia szinkronizálni őket. A gyakorlatban a legjobb, ha az eredeti tempóban vagy annak közelében a poliritmusokban a ritmusokat kombináljuk. A túl lassú tempó túlságosan nagy hangsúlyt fektethet a ritmikus struktúra megsemmisítésére és a ritmikus szerkezet megsemmisítésére. A lényeg az, hogy megtanuljuk minden sort külön meghallgatni.

Mivel az emberi fül képes egyszerre csak három független zenei vonalat egyértelműen érzékelni, amikor egy negyedik sort ad hozzá, érdemes a már elsajátított kettőt egyre kombinálni. A jövőben olyan fogalmakat is megvitatunk, mint a ritmikus keverés, a ritmikus moduláció, a ritmikus módok stb.