Mi a poliritmus a zenében

A poliritmus különböző ritmikai minták kombinációja ugyanazon a zenei aláíráson belül.
Úgy is definiálható, hogy egy adott méteren belül a hangok (például nyolcad hangok vagy tizenhatod hangok) nem azonosak a minimális időtartammal. Ez a jelenség az akadémiai és a népzenében egyaránt gyakori, és megvannak a maguk sajátosságai.
Az akadémiai zenében a poliritmus általában rögzített mérőszámra épül, és bizonyos időközönként az egyenlőtlen ritmusú alakzatokat szinkronizálják. A népzenében, mint például az afrikai vagy az indiai, az egyes ritmusok leütései gyakran kissé eltérnek a pontos matematikai ütemtől. A modern zenében a poliritmus is nagyon elterjedt.
Példa erre a „swing” alapvető jazz-impulzusa, amely egy poliritmus, amely a klasszikus 12/8-as időjelzés érzetét keltve swing triplett mintát rétegez egy lapos negyed basszus mintára. A jazz-zenész feladata azonban nem az, hogy az órajelet kiegyenlítse, hanem a népi poliritmushoz közeli hangzást keltsen. A poliritmus egyszerű példája a hemiola, amely a két és a három párhuzamos kombinációja, ahol a hemiola a fő lüktetéshez képest poliritmust hozhat létre ugyanazon zenei hangon.

Először a fül megszokja a három ütemű lüktetést, ami aztán az akcentusok keverésével kettővé válik. A fül azonban tehetetlenségből három ütemben érzékeli ezt a két ütemet, aminek eredményeként poliritmikus hang keletkezik. Ugyanaz a példa, de a méret megőrzése más hangon:

A 2-es és 3-as pulzáció kombinálása a poliritmus létrehozásának legegyszerűbb és leggyakoribb módja. Lehetőség van például negyedhármasok rárakására páros negyedhangokra vagy nyolcadhangokra:

A második ütemben 4x3 poliritmus jön létre.
Egy másik példa a 4x3 poliritmusra.

Négyszeres ékezetek hármas sorban:

Fordított kombináció is lehetséges – három ütemű akcentusok alkalmazása a tizenhatodos hangokra:

A jazz egyik népszerű technikája, hogy egy negyed hangot egy ponttal rakunk rá egy 4 ütemű méterre:

Ezek a poliritmusok legegyszerűbb típusai.
A poliritmus összetettebb változatai öt- és hétütős lüktetések kombinálásával jönnek létre.
Az egyik legérdekesebb példa az öt ütemes hangsúlyok rákényszerítése egy triplettre és a négy ütemű lüktetésre:

Felhívjuk figyelmét, hogy mindkét méretben az ütemek egybeesése a tartós időtartammal megegyező számú ütemben történik (esetünkben ez 5).
Ez a poliritmus egy fontos mintája, amely bármely poliritmus lehetséges visszafordíthatóságán alapul egy másik mérőben lévő hasonlóvá. A 16. példa írható ötösökként vagy 5/16 időjelként.

Gyakorlati technikák a poliritmikus ritmusok elsajátítására

Néhány poliritmus könnyebben tanulmányozható és érzékelhető, mivel a ritmikus részek matematikai egybeesésén alapulnak, és könnyen kiszámíthatók, mint például a hemiola vagy a 4x3 ritmus.
Vannak azonban olyan poliritmusok, amelyek az egyes ritmusok független észlelésén alapulnak, és oszthatatlanok, ilyenek például a szeptolik, amelyek aránya 16: negyedhármasok. Fontos az önállóság kialakítása a különböző testrészek (karok, lábak, hang stb.) előadásában, a használt hangszertől függően. A poliritmusok tanulmányozása során érdemes példát venni a hangszeren is játszó vokális zenészekről.
Gyakran azt tanácsolják, hogy számítsák ki a ritmikus ütemek egybeesését. Az éneklésben nem szokás az egyes szótagoknak egy adott akkordhoz való megfelelését kiszámítani. Hatékony megközelítés, ha minden egyes részt külön-külön megjegyzünk, és addig gyakoroljuk, amíg automatikussá nem válnak, majd meg kell próbálni szinkronizálni őket.
A gyakorlatban az a legjobb, ha a ritmusokat poliritmusokban kombináljuk az eredeti ütemben vagy annak közelében. A túl lassú tempó azt eredményezheti, hogy túl nagy hangsúlyt fektet a ritmusok egymáshoz illesztésére, és tönkreteheti a ritmikai struktúrát. A legfontosabb dolog az, hogy megtanulják külön-külön hallani az egyes sorokat. Mivel az emberi fül egyszerre csak három független zenei vonalat képes egyértelműen érzékelni, a negyedik sor hozzáadásakor érdemes a már elsajátított kettőt egybe ötvözni. A jövőben olyan fogalmakról is szó lesz, mint a ritmikus keverés, a ritmikai moduláció, a ritmikai módok stb. Most azonban a fő figyelmet a poliritmusok elsajátítására kell fordítani.